The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

27.-Debate

Debate: Vita

Rose Davis~

-Rose... sosem tudnálak bántani.-szólt halkan az előttem álló-Kérlek.-fogta meg kezem, de elrántottam onnét. Gyorsan kapcsolt, s megfogta kezeimet, hogy ne tudjak ficánkolni, de én azért próbálkoztam-Hé!-szólt nyugtatón, s átölelte testem.

Akkor már nem próbáltam kiszabadulni szorításából. Nem, hisz eltörött a mécses.

-Sss...-nyugtatgatott, bár abban a pillanatban, ez cseppet sem tűnt úgy, mintha sikerülne neki, mégsem adta fel. Hátamat simogatta, és erősen ölelt magához.

-Istenem.-váltam el Tőle-Mekkora egy hülye vagyok.-töröltem le könnyeim, s fordultam el.

-Nem vagy az.-szólt, s megfogta karom-Rose én...-kezdett bele mondandójába, de nem hagytam, hogy folytassa.

-Miért kell menekülnünk?-fordultam felé egy mély levegő után. Egy kicsit gondolkodott, hogy firtassa-e azt, a köztünk lévő feszélyezett helyzetet, vagy sem, de inkább úgy döntött, hogy hagyja, hadd regenerálódjak.

Hirtelen fordította a sporttáskám felé a fejét, majd megfogta, felemelte, s belenézett. Mikor felmérte a tartalmát, elvette az asztalról a mobilom, beledobta, majd megragadta kezem, és a kijárat felé kezdett el húzni.

-Mit csinálsz? Hova viszel?-adtam fel kérdéseimet, de mintha csak jobban kapkodta volna a lábait. Amint kiértünk, megláttam a fekete Range Rovert.

-Szállj be!-pillantott rám. Bólintottam.

A csomagtartóhoz ment, elnyitotta azt, bedobta a cuccaim, de mielőtt lecsukhatta volna azt, lefagyott. Mielőtt beszállhattam volna, farkas sebességgel jött mellém, majd tette számra kezét, mutató ujját pedig ajkai elé emelte. Összevont szemöldökkel néztem Őt, és fogalmam sem volt, hogy mi történik egészen addig, míg egy kicsit el nem fordította fejét. Orrlyukai kitágultak, állkapcsát pedig összeszorította. Akkor már sejtettem, hogy valami nincs rendben.

Hirtelen oldalra nézett. Amint arra fordítottam fejem, észrevettem egy számomra teljesen ismeretlen férfit. Harry vonásai megkeménykedtek, tekintetével, szinte ölni lehetett volna. Mi a fene? Ismeri ezt az embert?

-Szállj be, és maradj a kocsiban!-szólt rám, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, beszálltam, hisz biztos voltam benne, hogy nem véletlenül viselkedett úgy, ahogy.

Láttam ahogy Harry előtt álló férfi karmai megnőttek, szeme egy furcsa árnyalatot vett fel, fogait pedig kivillantotta. Ahogy Harryre néztem, nála is hasonló tulajdonságokat észleltem. Hirtelen lendültek neki, majd kezdtek el dulakodni. Gyorsan vezettem a szélvédőre a tekintetem, hisz nem mertem nézni azt, ahogy verekednek.

Ám a fák között, észrevettem valaki mást is. Egy második férfit. Fogalmam sem volt, hogy kicsoda, de amint láttam, nem akart semmi jót sem. Pánikba estem. Harry nem fog elbírni kettőjükkel!

Kinyitottam a kesztyűtartót, hátha találok benne valami használhatót és... lesokkolódtam, mikor találtam ott egy elég méretes kést. Mi van?! Mi történik?!

Csendben nyitottam ki az autó ajtaját, és másztam ki belőle. A kocsi oldalának dőlve vettem egy mély levegőt, majd füttyentettem egyet. Mind a hárman felém kapták a fejüket, így esélyem sem volt normálisan elvégezni a dolgom. Az erdő felől érkező rettentő gyorsan kezdett közeledni felém. Mikor már előttem volt, megláttam a farkas tulajdonságait. Hirtelen szúrtam nyakába a kést, és engedtem el azt, ám nem azt az eredményt értem el, amit vártam.

Áhh, dehogy. Miért is lenne ez ilyen könnyű?

Szélesen elvigyorodott, majd a torkomra szorította kezét. Levegőért kapkodtam, ahogy egyre jobban szorított. Kapálóztam, s ütögettem, de mindhiába. Meg sem mozdult.

Mikor már úgy éreztem, hogy nincs levegőm, szorítása lazult, de fogalmam sem volt, hogy miért. Arcára pillantottam, ám épp abban a pillanatban törte el a mögötte álló Harry a férfi nyakát. Mikor keze végleg eltűnt torkomról, erősen kapkodtam a levegőt.

-Azt mondtam maradj a kocsiban!-förmedt rám Harry. Felnéztem rá.

-Segíteni akartam!-beszéltem nehezen, de annál indulatosabban.

-Megoldottam volna!-szólt vissza hasonlóan. Meg sem várva válaszom, dühösen kinyitotta a kocsi ajtaját, s siettetve nézett rám. Dühöngve pattantam be, Ő pedig becsapta az ajtót, úgy, ahogy a csomagtartóét is. Felbőgette a motort majd elindultunk ki tudja merre.

-Nem láttad azt az embert! Ezért akartam segíteni!-próbáltam még mindig megmagyarázni neki, de csak feszültem kémlelte az utat, de láttam, ahogy ujjai végei elfehéredtek ahogy markolta a kormányt idegességében. Fújtam egyet, majd mindent a levegőben hagyva, kinéztem az ablakon, és a nagy semmibe meredtem.

Miért dob az élet folyton ilyen szarságokat? Miért viselkedett így Harry? Csak segíteni akartam! Ekkora baj lett volna ezt?

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Lora White

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!