The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

12.-Anger management problems

Anger management problems: Dühkezelési problémák

Harry Styles~

-Erre Dawn pedig annyira nevetett, hogy elengedte a létra alját, Louis pedig a földre esett.-nevetett fel Rose, ahogy beléptünk az iskola bejáratán. Egy érdekes, de vicces történetet mesélt el a testvérpárról, és arról, mikor egy macskát akartak leszedni a tetőről.

Az éjszaka képtelen voltam aludni. Annyira... annyira más volt mellette lenni, és figyelni Őt. Érezni bőre illatát, és átkarolni Őt. No, persze ez teljesen máshogy nézett ki reggel. Ha annyit mondok, hogy Rose arca vörösebb volt, mint egy rózsa szirma, minden tiszta, igaz?

-Remélem legalább látták páran a jelenetet.-kuncogtam fel. Rose erősen bólogatni kezdett.

-Igen. Szinte mindenki nevetett rajtuk.-emlékezett vissza az egészre. Megálltunk az udvaron majd a falnak dőlve beszélgetni kezdtünk. Mindenről, ami eszünkbe jutott, és mindenről, amiről csak lehetett. A kapcsolatunk megváltozott a tegnap estével. Sokkal... bizalmasabb lett. Hirtelen Dawn jött oda hozzánk, majd néhány szó után elhúzta Rose-t a női öltözőbe, hisz sporttal kezdtük a napot.

Én is elindultam a férfi öltöző felé, útközben pedig Niall-be botlottam.

-Levadásztad már?-kérdezte nevetve. Oldalba böktem, majd megforgattam szemeimet.

-Te nem vagy magadnál.-ráztam meg fejem, majd lecseréltem pólómat, egy fehér ujjatlanra. Hasonlóan tettem farmerommal, és cipőmmel is, majd úgy indultam a sportcsarnokba. Hallottam magam mögött Niall lépteit, így bevártam Őt, majd ketten léptünk be a hatalmas ajtón, a szintén elég nagy terembe. A lányok már tornasorban álltak, nekem pedig egyből megakadt Rose-on a tekintetem. Ismét egy csuklószorító volt rajta, de most nem látszott semmi sem hegeiből. Tekintetünk találkozott, én pedig összeszorított állkapoccsal indultam a helyemre.

Mikor mindenki megérkezett, a tanár először futtatott velünk húsz kört, majd kiadta, hogy játszunk egy kosármeccset. Persze, hogy fiúk a lányok ellen volt. Miért is ne?...

~*~

8-6 volt az állás a mi javunkra. Sokan alig pihegtek már, mi Niall-el pedig még csak ki sem pirosodtunk. Miért tettük volna? Szinte minden nap lefutottuk a város területét kétszer. És nem titok, hogy a farkasok kitartó futók. Mi is azok voltunk. Ez pedig egy jó előny volt ilyenkor.

Niall felém passzolta a labdát, én pedig elindultam a palánk felé. Felugrottam, majd beledobtam, így még két pontot szerezve a csapatunknak. Mindenki örült és ujjongott, kivéve persze a lányok, hisz vesztettek.

-Ez nem ért.-fonta össze karjait maga előtt Rose. Felnevettem.

-Már miért nem?-vontam össze szemöldököm.

-Erősebbek vagytok mint mi.-nevetett Ő is. Imádtam nevetését. Annyira...különleges volt. Szinte simogatta érzékeim. Tarkóm bizsergett, ahogy közel kerültünk a másikhoz. Fogalmam sem volt, hogy miért volt ez, de abban biztos voltam, hogy ez valami köteléknek a jelen... amit nem tudtunk megfejteni.

-Hé! Göndör brit srác!-szólt valaki. Azonnal arra fordítottam a fejem, és egy kigyúrt... már már ijesztően izmos fiú nézett vissza rám. Fél fejjel magasabb volt, és tudtam, hogy nem akarhatott semmi jót-Gyere! Küzdj meg velem!-szólt. Összefontam karjaim.

-Már miért tenném?-kérdeztem még nyugodtan.

-Te dobtad a legtöbb kosarat. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire is vagy tökös gyerek.-lépett közelebb. Tudtam, hogy Ő itt valami "Alfa vezér" de, mivel én valóban az voltam, nem volt nehéz felnevetnem rajta. Kacagásom betöltötte az egész teret, a pasas pedig nem is tudta, min mulattam ennyire jól.