The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

64.-Safety

♥ Hey Lads! ♥

Meg is hoztam nektek a 64. fejezetet! Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, még akkor is, ha elég laposra sikerült. Esküszöm, ha kihagyok egy kis időt, nehéz visszarázódnom az írásba, de igyekezni fogok minden tőlem telhetőt megtenni. ♥

Nagyon szépen köszönöm nektek az eddigi visszajelzéseket, voteokat, kommenteket! Rengeteget jelentenek a szavaitok és a tetteitek! Bízom benne, hogy ezt a fejezetet sem hagyjátok bármiféle válasz nélkül! ♥♥

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♥♥

Safety: Biztonság 

Rose Davis~

Ujjaimat vizsgálva ültem az ágyon, és a gondolataimba temetkeztem. Ha Zayn valóban azért jött ide, mert elszökött, akkor muszáj volt elrejtenünk Őt a világ szeme elől, hiszen ha rájönnek az FBI tagjai, hogy itt van, akkor hatalmas kalamajka veszi kezdetét. Arra pedig, egyikünknek sem lett volna szüksége, főleg nem ebben a helyzetben, hogy Marie még mindig odakint kószált valahol.

A képzeletem hálójából egy jól ismert, mégis abban a pillanatban idegességet keltő érzés lett úrrá rajtam, amint megéreztem tarkóm bizsergését. Akármennyire is szerettem, nem akartam látni Harry-t abban a pillanatban, mert tartottam attól, hogy olyat mondok majd neki, amit meg fogok bánni.

Halk ajtónyitódás adta tudtomra, hogy belépett a helyiségbe. A szobát már akkor, fojtó légkör vette körül, de mikor leült mellém a gyomromban lévő feszültség felkúszott egészen a torkomig.

-Sajnálom.-hallottam meg bűnbánó hangját. Nem néztem rá, hiszen az ujjaim sokkal érdekesebbnek tűntek annál, hogy ráemeljem tekintetem-Rose, kérlek...-fogta meg a kezem, de én kirántottam tagomat tartásából és felálltam az ágyról.

-Most már mindig ez lesz?-kérdeztem és a falnak támaszkodtam összefont kezekkel. Harry gyönyörű, mélyzöld szemei aggódást és félelmet tükröztek-Akárhányszor szóba állok valakivel vagy megpróbálok segíteni neki, akkor dühöngeni fogsz, és kiabálni?-kérdeztem halkan. Már nem voltam annyira ingerült mint percekkel ezelőtt, mert már csak fájdalmat éreztem.

-Én csak...-sóhajtott-Attól félek, hogy elveszítelek.-motyogta a padlót bámulva.

-Miért félsz ettől?-tártam szét a karjaimat-Ott van közöttünk az a nyavalyás összeköttetés, te pedig ezen izgulsz?-kérdeztem felháborodva.

-Mert a bevésődés nem jelenti azt, hogy szerelmesek is vagyunk egymásba!-kapta fel a fejét, és hangját is megemelte.

-De hisz...-dadogtam-Azt hittem, hogy azért kötődünk egymáshoz ennyire, mert a bevésődés ezt váltja ki belőlünk.-suttogtam, közben pedig közelebb lépkedtem a férfi összegörnyedt alakjához és leguggoltam elé és megfogtam térdén támasztott kezét.

-Nem.-rázta meg a fejét-Talán csak egy véletlen egybeesés, hogy egymásba szerettünk.-rebegte halkan-Pontosan ezért félek attól, hogy egyszer emiatt a sok szarság miatt elveszítelek.-nézett szemeimbe-Zayn pedig illik hozzád.-horgasztotta le a fejét-Ember, éppen ezért rengeteg mindent megtudna neked adni, amit én nem... leginkább biztonságot.

-És ki mondta, hogy nekem arra van szükségem? Harry, én veled érzem magam a legnagyobb biztonságban, és ez soha nem fog változni, érted? Soha.-simítottam meg arcát.

-Ne haragudj, hogy így viselkedtem.-szorította meg a kezem. Megingattam a fejem, és rámosolyogtam. Felhúzott, majd ölébe ültetett-Ígérd meg nekem, hogy mindig szeretni fogsz.-suttogta és esedezve nézett a szemeimbe.