The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

22.-Approaching danger

Approaching danger: Közeledő veszély

Rose Davis~

Hajnal környékén ébredtem meg arra, hogy Harry az ágyon ült, és a fejét fogta. Azonnal kinyitottam szemeimet, és segítségére siettem. Ahogy észrevette, hogy nem aludtam, felkapta rám tekintetét.

-Mi a baj?-kérdeztem, és közelebb férkőzve hozzá, hátára simítottam kezem.

-Megbolondulok, annyira fáj a fejem.-szólt halkan.

-Van itt valami gyógyszer?-kérdeztem meg tőle s készültem volna felkelni az ágyból, de megfogta kezem, ezzel engem közel tartva magához.

-Nincs, ne fáradj, ez... ez nem fog elmúlni egy gyógyszertől sem.-ingatta meg fejét. Összehúzott szemöldökkel néztem rá-Úgy sem értenéd.-pislogott rám laposan.

-Talán, ha elmagyaráznád, jobban tudnék viszonyulni hozzá.-szóltam, s megsimítottam arcát. Láttam, ahogy kirázta a hideg, miközben lehunyta szemét.

-Ez farkas dolog... Pár nap és telihold, ez pedig... kiszámíthatatlanná, és ingerlékenyebbé tesz minket, sok esetben pedig akkor változunk át, mikor nem is akarjuk. A fejfájás pedig egy gyakori jelenség ilyenkor. Ne aggódj rendben?-pillantott rám, miközben közelebb vont magához. Bólintottam.

Egy puszit adott fejem búbjára, majd megszólalt.

-Ha időben a suliba akarunk érni, akkor el kellene indulnunk.-pillantott az órára, ami a falon lógott. Ahogy én is odanéztem, észrevettem, ahogy a nagy, és kismutató hajnali ötöt mutat-Két óra minimum az út.-simította meg karom. Bólintottam egyet.

Azt mondta, hogy hamarosan itt a telihold. Attól tartottam, hogy akkor történni fog valami. Rossz előérzetem volt emiatt, és fogalmam sem volt, hogy hogyan tüntethetném el ezt az érzést. Ahogy arra gondoltam, hogy történhet valami Harryvel, a szívem összeszorult.

Ahogy néhány perc múlva kiértünk az autóhoz, kivettem Harry kezéből a kulcsokat, és a vezető ülés felé mentem.

-Mit csinálsz?-kérdezte. Kinyitottam az ajtót, majd úgy fordultam vissza.

-Vezetni fogok, miért, minek tűnik?-vontam össze szemöldököm.

-Hagyd, majd én.-lépett közelebb és el akarta venni a kulcsokat, de én nem hagytam neki. Mellkasára tettem kezem, ezzel Őt megállítva.

-Nem vagy jól, és nem szeretném, ha megerőltetnéd most magad.-néztem még álmos szemeibe.

-Nem erőltetném meg magam a vezetéssel Rose. Minden oké.-próbált még mindig meggyőzni, de hajthatatlan voltam. Bepattantam a gyönyörű autóba, s megvártam míg Harry is megérkezett a másik oldalra-De vigyázz a kocsimra.-szögezte le. Felkuncogtam, hisz édes volt, ahogy duzzogott.

~*~

Harry egy darabig elnavigált, de hamarosan egyenessé vált az út, így könnyen át tudtam siklani az úttesten, ezért Ő még az autóban is tudott egy kicsit aludni. Igaza volt a férfinek, az út elég hosszú volt, és úgy, hogy nem is ismertem, még egy kicsit tovább is tartott. Mikor kiszálltunk a járműből, észrevettem Niallt, aki egyedül ácsorgott, néhány méterre pedig Dawn és Louis várakozott. Barátom mellé léptem, Ő pedig átkarolta derekam, és egy puszit adott halántékomra. Láttam, ahogy néhányan felénk néznek, páran pedig sugdolózni kezdenek. Ezzel nem törődve lépdeltünk Niall felé. Amint észrevett minket, halványan elmosolyodott, de össze is ráncolta szemöldökét. Ahogy Harryre néztem, Ő is hasonlóan nézett ki. Mi történt?

Kezet fogtak, én pedig intettem neki. Niall közelebb jött hozzánk, és suttogni kezdett.

-Minden oké?-nézett Harryre.

-Miért?-kérdezett vissza.

-Mert hamarosan telihold, és akkor...-barátom félbeszakította.

-Tudom.-mondta. Kérdőn tekintettem mindkettőjükre.

-Mi van akkor?-intéztem a kérdést inkább Harrynek mint Niallnak.

-Majd megbeszéljük.-suttogta oda nekem, hisz Dawn átkarolta a vállam, míg Louis közénk fészkelte magát, így különszakadtunk Harryvel. Értetlenül pillantottam barátaimra.

-Mit beszéltek meg?-kérdezte Dawn csillogó szemekkel. Legyintettem egyet, eközben pedig hallottuk a jelzőcsengőt, ami arra figyelmeztetett minket, hogy keressük meg a termeinket.

Elszakadtam Dawntól, majd Harry és Louis mellé mentem. Harry ujjait az enyémekre fűzte, és elhúzott a kék szemű mellől. Ismét, csak értetlenül néztem rá, de nem akart magyarázatot adni, csak bámult előre...

Mi történt velük? Miért nem adnak válaszokat a kérdéseimre, és miért féltenek ennyire a barátaimtól? Semmit nem tettek, és nem is fognak. Én pedig képtelen lennék Őket magukra hagyni.

Az egész helyzet csak úgy, szimplán furcsa volt. Értem én, hogy telihold meg minden, és hogy ezzel nagy felelősség hárul rájuk, de attól még én miért ne élhetném az életem? Oké, hogy meg kell találnunk a tekercset, de akkor azzal foglalkozzunk.

Rettenetes előérzetem volt, és a viselkedésük sem segített rajtam sehogy sem. Csak reméltem, hogy senkinek nem fog baja esni... semmilyen értelemben sem...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Lora White

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3