The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

65.-Card Game

♥ Hey Lads! ♥

Meg is hoztam nektek az ígért 65. fejezetet! Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket és, hogyha időtök van rá, akkor valamilyen formában de visszajeleztek nekem! Hihetetlenül fontos lenne, ugyanakkor rengeteget jelentene! 

NAGYON-NAGYON KÖSZÖNÖM nektek a több mint 119 ezer megtekintést! El sem tudom mondani mennyit jelent ez nekem! Annyira köszönöm! ♥♥ Csodálatosak vagytok! ♥♥

Mivel kirobbant a nyári szünet, így mindenkinek örömökben gazdag és rengeteg pihenéssel és szórakozással teli három hónapot kívánok! Vigyázzatok magatokra! ♥♥

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♥♥

Card Game: Kártyajáték 

Rose Davis~

-Zayn?-nézett felém Gemma, amint lesétáltam az emeletről. Már eltelt néhány óra, amióta a faházban voltunk, így lehetőségünk adódott rá, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk. Niall, Liam, Louis, Newt és Stig kártyajátékkal ütötték el az időt, míg Gemma, Dawn, Einar és Harry csak figyelték őket, és hallgatták a tv-ből kiszűrődő hangokat. 

-Elaludt, azt hiszem hosszú volt neki ez a nap.-mondtam, majd barátom felé igyekeztem, aki mellé le is ültem. Arcomat mellkasába fúrtam, miközben hozzábújtam. Ölelése megnyugtatott, és teljes biztonságban éreztem magam karjaiban. Tudtam, hogy nem szimpatizált Zayn-nel, de a próbálkozása, hogy eltűrje a saját otthonában rengeteget jelentett. Leginkább azért, mert tudtam, hogy miattam tette. 

-Szóval most, hogy nincs itt beszélhetünk arról, hogy mit kezdjünk vele és a kialakult helyzettel.-pillantott fel Niall a kártyái mögül. Igaza volt, és mindannyian egyként bólintottunk rá szavaira. 

-Azt hiszem a legjobb lenne, ha először Marie ügyével foglalkoznánk.-mondta Liam, aki letett egy lapot az asztalra. 

-Valahogy be kell adnunk neki az ellenszert ahhoz, hogy visszaváltozzon.-gondolkodott hangosan Louis. Szemöldökeit összehúzta, míg kék szemei a papírjait kémlelték, amik a kezében feküdtek. 

-Beadhatnám én is.-nézett fel mellőlem Harry. Newt megingatta a fejét. 

-Másodpercek alatt megérezné, hogy vérfarkas vagy és lehet, hogy több esélyünk nem is lenne, hogy segítsünk rajta.-mondta. Igaza volt, hiszen ha kiszagolja, hogy mesterkedünk valamiben, akkor elmenekülhet, vagy ami a legrosszabb kárt tehet magában és bennünk. 

-Akkor majd én megteszem.-szólalt fel Dawn olyan halkan, hogy alig értettük szavait. Ránéztem a törékeny lányra, aki a kanapén kuporgott és szomorúságtól csillogó szemekkel méregetett minket. 

-Arról szó sem lehet.-ingattam meg a fejemet, szavaimon pedig nem csak Ő, vagy a többiek, de még én is meglepődtem-Nem kérhetünk meg arra, hogy tedd meg. Főleg nem ebben az állapotban.-szóltam, és láttam a lányon a megkönnyebbülést. 

-Miért? Te akarsz bemerészkedni az oroszlán barlangjába és te akarod beadni neki az ellenszer?-kérdezte ironikusan Harry, meg sem fontolva azt, hogy talán tényleg erre gondoltam. 

-Igen, pontosan.-bólintottam. Barátom szemei kitágultak, és láttam bennük a meglepődést. 

-Nem! Ezt az ostoba ötletet azonnal verd ki a fejedből!-tiltakozott egyből, de karjai még mindig körülöttem voltak, ujjai pedig még mindig simogatták oldalamat, éppen úgy, ahogy az enyéim tették az Ő mellkasával.