The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

50.-Blue Eyes

Blue Eyes: Kék szemek

Harry Styles~

Rohamos léptekkel közelítettem meg, a nem régről ismert ház bejáratát. A fa csiszolt borításán erős dörömbölésbe kezdtem, nem törődve azzal, hogy a nyílászáró sokkal gyengébb felépítésű volt mint képzeltem. A testem dühtől és idegességtől remegett, ereimben pedig adrenalin áramlott végig. A vér bódító szagát éreztem, de próbáltam nem erre a szörnyű bűzre koncentrálni.

Percekig még ott álltam, majd türelmetlenségemből fakadóan berúgtam az ártatlan tárgyat. Ahogy bejutottam a házba, egyenesen szemet szúrt Louis élettelennek tűnő teste. Azonnal odasiettem mellé, majd letérdeltem és a karján lévő harapásnyomot kezdtem vizsgálgatni. Csak pár órája maradt hátra, hacsak nem segítek neki.

Igaza volt annak a két lánynak az iskolában. Tényleg rátámadt valami, de nem egy medve, ahogyan ők gondolták. Hanem egy vérfarkas, de sajnos nem volt szerencséje Louis-nak, hiszen éppen egy béta talált rá. De vajon, hogyan történt mindez? Ha jól informálódtam, csak mi voltunk a városban. Viszont mi nem lehettünk.

-Baszd meg Louis, ha felébredsz, komolyan mondom én foglak megölni.-mérgelődtem hangosan, miközben felrohantam az emeleti fürdőszobába, hogy egy tiszta törülközőt vigyek le. Farkas sebességgel közlekedtem, így gyorsan visszaértem, és a férfi karja alá tettem a megszerzett ruhaanyagot.

Kivillantottam tűéles fogsoromat, majd egy mély levegőt követően, felemeltem a kezét és húsába mélyesztettem a fogaim. Akármennyire is nem akartam megmenteni az életét, tudtam, hogy Rose-nak fontos volt ez a fajankó. Nem hagyhattam meghalni.

Ahogyan a vére kicsordult fogaim mellett, elváltam tőle az imént hozott ruhadarabot pedig erősen köré tekertem, nehogy túl sok vért veszítsen. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy feszesen van, feltápászkodtam és egy ideig járkáltam.

Itt maradjak és hagyjam, hogy rájöjjön a titkunkra vagy tűnjek el és tűrjem, hogy az átváltozása után embereket mészároljon? Akármennyire is kecsegtetőnek hatott az utóbbi gondolatom, mégis inkább annál maradtam, hogy felhívom Niall-t és Liam-et, hogy jöjjenek ide. Bármilyen erős is vagyok, muszáj felkészülten várnom a végleges átváltozást, hiszen Louis indulatosabb és ellenállóbb lesz mind eddig valaha is volt.

Baj van.-küldtem az üzenetet Niall telefonjára. Tudtam, hogy felkészülten figyelték a jeleket, mert Ők is hallották azt, hogy mi keringett a suliban. A gond pedig az volt, hogy úgy, ahogyan Dawn is, mindenki azt hitte, Louis meghalt. Pedig nem, egyszerűen csak valaki így akarta intézni. De mégis ki?

Induljunk?-kaptam vissza pár perc múlva a szavakat. Eközben figyeltem a földön elterült férfit, és próbáltam az agyamba vésni ezt a pillanatot és elraktározni rosszabb napokra. Hiszen, eléggé utáltam Louis-t ahhoz, hogy örömömet leljem ebben a kiszolgáltatott helyzetben.

Igen, de Rose-nak ne szóljatok!-pötyögtem és felkészültem a hatalmas leszidásra amit majd a lánytól fogok kapni, miután rájött, hogy mi is történt és mit titkoltam el előle. De, nem ez volt a legnagyobb félelmem.

Választ nem kaptam, de negyed óra múlva kopogtak az ajtón. Egészen eddig a kanapén ültem és vártam, mikor robban a bomba. Azaz, mikor ébred fel a földön fekvő férfi.

Niall, Liam sőt, még Newt is kérés nélkül léptek a helyiségbe. Az ajtót becsukták maguk mögött így mertem feltételezni, hogy a berúgás után nem szakadt ki a helyéről. Egészen eddig, nem is foglalkoztam vele.

Amint megláttam a barátaimat, azonnal felpattantam az ülő helyről majd feléjük igyekeztem. Newt erős, férfias ölelésbe vont így tudatva velem, hogy örült annak, hogy ismét ott voltam.

-Jól látom, hogy megváltozott volna valami? Mármint, Louis-t leszámítva.-pillantott a még mindig eszméletlen állapotban lévőre-Te is és Rose is kicsattantok. Nagyon boldognak tűntök.-vigyorgott. Én is hasonlóan cselekedtem, s közben felelevenítettem magamban azokat a mélyről jövő, nyögéseket amiket élvezetében hangoztatott.

-Igen Newt, köszönjük, remekül vagyunk.-villantottam egy sejtelmes mosolyt, majd Louis felé néztem-Most viszont van egy kis gondunk.-ingattam meg a fejemet.

-Ki haraphatta meg?-kérdezte Liam értetlenül. Megrántottam a vállamat.

-Csak azt remélem túléli.-mondtam ki, akármennyire is nehezen ment.

-Azt hittem utálod.-szólalt meg Niall.

-Még mindig nem szimpatizálok vele, de Rose-nak szüksége van rá, én pedig nem vehetem el tőle.-magyaráztam, majd mélyet sóhajtottam-Ugye nem tud róla, hogy eljöttetek?-nyíltak nagyra a szemeim. Mind a hárman megingattak a fejüket, ezután pedig beszélgetésbe elegyedtünk, remélve Louis nem fog hamarosan felkelni.

Viszont tévedtünk, hiszen két óra elteltével szíve erősebben kezdett verni, ujjai pedig néha-néha megmozdultak jelezve, hogy ébredezett. Szempillái megremegtek majd felnyitotta őket, és így megpillanthattuk kéken rikító íriszeit...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!