The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

52.-Horror

Horror

Rose Davis~

-Remélem tisztában vagy vele, hogy segíteni fogok nektek.-fontam össze karjaimat magam előtt, miközben Harry alakját néztem. A konyhapultnál támaszkodott, majd egy mély sóhaj keretében fejét a szekrénynek támasztotta.

-Nem segíthetsz.-szögezte le. Egyre dühösebb lettem, amint eljutott a tudatomig mit beszélt. Szinte haszontalannak éreztem magam. Lehetséges, hogy az is voltam?

-Már miért ne tehetném? Harry, nem hagyom, hogy egyedül szálljatok szembe azzal a farkassal!-emeltem fel hangom, kezeimmel pedig hadonászni kezdtem, mint valami őrült.

-Ha te is csatába szállsz, nem csak a magad életét de az enyémet is veszélyezteted!-ordította, mely hangzavartól egy aprót ugrottam-Nem bírnám elviselni, hogyha történne veled valami, de a tudat, hogy mindketten odaveszhetünk felemészt.-vette halkabbra szavait.

-Miről beszélsz? Miért vesznénk oda mindketten?-kérdeztem nagy szemekkel. Karjait mellkasa elé vezette, s ahogyan összefűzte azokat izmai kidomborodtak tetoválásai kissé megnyúltak.

-Össze vagyunk kötve, Rose. Sosem jutott még eszedbe az, hogyha egyikünk meghal, a másikat is viszi magával?-kérdezte felvont szemöldökkel. Láttam tetteiben az idegesség jeleit, de cseppet sem hibáztattam érte, elvégre megvolt rá az oka.

-Ezért éreztem a fájdalmadat mikor meglőttek és ezért ájultam el utána.-gondolkodtam hangosan. Aprót bólintott.

-Te is tudod, hogy nem a saját életemet féltem, hanem a tiédet. Ezért megtiltom, hogy bármilyen szinten is közöd legyen ehhez az ügyhöz.-szólt keményen, ellentmondást nem tűrően. Lehajtottam a fejem, és aprót bólintottam.

Néhány perc múlva megéreztem közelségét, ezután pedig felemelte államat és egy lágy csókot hintett ajkaimra. Meleg tenyere arcomhoz ért, hüvelykujja pedig megsimította orcámat.

-Ezt ne korlátozásnak fogd fel, rendben? Meg akarlak védeni, és ez csak így lehetséges.-nézett íriszeimbe, gyönyörű smaragdzöldjeivel.

-És mi van, ha nem sikerül életben maradnod?-szólalta fel félve, kicsit rekedt hangon. Halványan elmosolyodott.

-Megteszek mindent, hogy megtartsam az életünket.-mosolygott le rám, viszont vigyora mögött egy szál jókedvet sem fedeztem fel, csupán csak szeretett volna megnyugtatni engem.

Aprót bólintottam, majd mellkasához bújtam. Rettenetesen féltettem Őt... Őket. Egyszerűen kényszert éreztem arra, hogy valamilyen módon segítsek nekik, viszont nem akartam bajba sodorni senkit sem. Főleg úgy, hogy az életünk volt a tét. Márpedig, ha az újonnan érkezett farkas embereket ölt, meg fog találni minket is, és előbb vagy utóbb megpróbálja elvenni a létünket...

~*~

Harry Styles~

A biztonsági kamerák felvételeit figyeltem, miközben egyik kezemmel Rose lábát simogattam. Tagjai ölemben helyezkedtek el, míg Ő a kanapé karfájának dőlve tanult. Alig volt néhány napja a vizsgáiig ezért reméltem mindent időben sikerül az eszébe vésnie. A tervem, miszerint miután Rose levizsgázik elhagyjuk a várost és elköltözünk szertefoszlott mikor rájöttem, hogy rengeteg akadályt kell még legyőznünk.

Nemcsak Louis átváltozása, a halottak és a béta állt az utunkban, de még szerelmem édesanyja is megpróbált levadászni engem, számomra teljesen érthető okokból. Mert bizonyára a lánya és a férje is hiányzik neki.

Már vagy negyedszer pörgettem végig az eheti felvételeket, de semmi gyanús mozgást nem találtam ami rendesen aggasztott. Mi van, ha nem találjuk meg időben a farkast? Bele sem mertem gondolni, milyen tömegmészárlás vehetné kezdetét, ha nem öljük meg. Márpedig... így elég nehéz lesz megtalálni a tettest.

-Én mára végeztem.-sóhajtottam miután felnéztem a faliórára.

Húsz perce elmúlt tizenegy óra. A barna hajú szépség felé néztem, aki a sorokat futotta gyönyörű íriszeivel és óvatosan bólintott. Leemeltem lábait az ölemből, majd letettem a táblagépet a dohányzóasztalra.

-Jössz?-kérdeztem odahajolva hozzá.

-Mindjárt, még van néhány sor.-mosolyodott el, én pedig egy kicsiny puszi után hagytam Őt tovább tanulni. Fellépdeltem az emeletre, majd a szekrényemből előhúztam egy tiszta bokszer alsót és a fürdőbe vettem irányom.

Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá, és megfelelő hőmérsékletűre állítottam a vizet. Fejemet a csempének döntöttem és hagytam, hogy elázzak. Szemhéjaimat lehunytam és megpróbáltam végiggondolni a holnapi teendőimet.

Valahogyan meg kell találnunk azt a bétát, különben túl sok ember fog meghalni. Nem mellesleg mindannyian ártatlanok. Csak remélni mertem, hogy időben a nyomára bukkanunk, esetleg valamilyen csoda folytán elhagyja a várost és nem fog több gondot okozni, viszont tudtam, ennek az esélye elég kicsi volt. Talán megkérhetném Stig-et és Einart, hogy segítsenek felkutatni, ha kell pedig megölni. De a „talán" és a „ha" túl sokszor előfordult az elképzelésim hálójában...

Fél óra után meguntam az egy helyben toporgást, így megmostam testem majd meg is töröltem azt. Felvettem a tiszta ruhát amit magammal vittem, majd kiléptem a hatalmas szobába. Reméltem, hogy Rose-t már ott találom, viszont csalódnom kellett, mikor az ágy még teljesen üres volt. Rávetettem magam, és a plafont kezdtem el bámulni.

A mai nap már vagy századszorra eszembe jutott ez az ostoba ügy, de egyszerűen képtelen voltam elfelejteni ezt, hiszen tudtam, hogy az én felelősségem volt likvidálni az újonnan érkezettet. Hosszú ideig spekuláltam, talán néhány percet még aludtam is közben, míg Rose-t vártam, viszont huzamosabb idő után meguntam ezt, és kisétáltam az ajtón.

Ahogy leértem az emeltről a lányt még mindig hasonló pozícióban találtam mint ahogyan ott hagytam azzal a változással, hogy fejét a kanapé háttáblájának döntötte, füzete pedig a földön hevert.Halkan vette a levegőt, lehunyt szempillái pedig néha-néha megremegtek. Elaludt.

Szeretetteljes mosoly jelent meg ajkaimon, miközben közelebb mentem majd lehajolva karjaimba vettem az apró alakot. Azt hittem felébredt, mikor nyöszörgött egy kicsit, de csak mellkasomnak hajtotta fejét és közelebb férkőzött testemhez.

Ez a momentum eszembe juttatta a megismerkedésünk utáni első teliholdat. Nem is emlékeztem semmire sem mit tettem a lánnyal. Sőt, még most sincsenek meg teljesen az emlékképek, de ennek örültem, hiszen ha tisztában lettem volna azzal, mit műveltem még jobban utáltam volna magamat. Ha ennél jobban lehetséges volt.

Viszont, ahogyan az emeletre vittem fel a barna hajú szépséget, eszembe jutott valami. Hamarosan itt van a második telihold, ami nem csak nekünk, de a bétának is nagy kihívás lesz. A városban élőknek pedig kész horror...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!