The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

30.-Angel

Angel: Angyal

Harry Styles~

-Rose...-simítottam meg a barna hajú szépséget aki a meleg ágyban feküdt, nyakig betakarózva. Teste még mindig forró volt, így tudtam, láza nem csillapodott. Hunyorogva nyitotta fel szemhéját.

Motyogott valamit, amit nem értettem, ezért még egyszer megcirógattam puha bőrét.

-Hol vagyunk?-kérdezte, s megpróbált felülni, de gyengéden visszanyomtam a párnák selymes ölelésébe.

-Biztonságos helyen.-próbáltam hozzá lágyan beszélni, s mindent megtenni azért, hogy ne idegesítsem fel. Szerettem volna ha felgyógyul a megfázásból, és később tovább állhatunk.

-Harry...-ejtette ki nevem, amitől mint mindig, most is hatalmasat dobbant a szívem. Egyszerűen, csak tökéletesen hangzott az Ő szájából.

És én képes voltam ártani neki...

-Az egyik barátomnál.-javítottam ki magam. Sam egy nagyon jó barátom volt, még gyerekkoromból. Emlékszem, annyit ökörködtünk együtt, hogy mások azt hitték, hogy testvérek vagyunk.

Kábán bólintott, és ismét lehunyta szemeit. Bőre fehér volt, így mertem arra következtetni, hogy tényleg nem volt jól.

-Hogy érzed magad?-kérdeztem meg Tőle a biztonság kedvéért. Válaszképp csak megingatta a fejét, s még feljebb húzta a takarót. Aggodalmasan összeráncoltam homlokom, és felálltam az ágy széléről.

-Hova mész?-kérdezte meg gyengén. Vállam felett hátranéztem, s láttam mogyoróbarna szemeit, amik lépéseimet vizsgálták.

-Keresek egy lázmérőt.-magyaráztam, majd beléptem a fürdőszobába és keresgélni kezdtem. Amint megtaláltam, visszamentem Rose ágyához, és visszaültem a szélére-Tedd a nyelved alá.-kértem, Ő pedig elhúzta száját.

-Tudom, hogy kell használni egy lázmérőt.-mondta egy kicsit durcásan. Úgy tűnt, sokkal vadabb mikor beteg. Elvigyorodtam dühös megjegyzésén, mert viccesnek tartottam, hogy képes volt így reagálni egy badarságra.

Miután behelyezte, és vártunk öt percet, a kis masina jelzett, így kimutatva az eredményt. Amint megnéztem, kétségbe estem. Negyven egész nyolctized fokot mutatott. Azonnal felpattantam, és kerestem egy gyógyszert, a mosdónál engedtem egy pohárba vizet, és azokkal rohantam vissza. Lassan felültettem Rose-t, és a kezébe adtam a vizet és egy darab lázcsillapítót. Lenyelte, majd a félig üres poharat visszaadta.

Tudtam, hogy a bogyó nem fog olyan gyorsan hatni amilyen gyorsan szerettem volna, így megfogtam a takaró szélét, és lehúztam Roseról. Szinte azonnal vissza akarta magát vackolni, és láttam, ahogy meg-meg rezzent a hidegre, ami megcsapta bőrét.

-Minél előbb le kell vinnünk a lázad.-magyaráztam, és megfogtam kezét.

-De fázom.-nyűgösködött. Megsajdult érte a szívem.

-Elhiszem Kincsem, de segítenünk kell rajtad.-nyomta egy csókot homlokára, és ismét kitakartam.

-Mit akarsz tenni?-kérdezte meg hirtelen. Halványan elmosolyodtam.

-Veszünk egy hideg fürdőt.-mondtam, majd segítettem kimászni az ágyból.

-De... nem hiszem, hogy...-aggodalmaskodott. Nem bántanám, és nem tennék vele olyan dolgokat amiket nem szeretne, főleg nem ebben az állapotban. Ismerhetne, és bízhatna már bennem ennél jobban is, és nem kéne ilyet feltételeznie rólam.

-Lehetsz fehérneműben, de nem hagylak egyedül ilyen állapotban.- igen, lehet, hogy mások azt hinnék, hogy ez csak egy kis láz, de szerettem Rose-t épp eléggé, hogy ne akarjam, hogy egy kis láza is legyen.

Lassan bólintott, de láttam ahogy elszégyellte magát. Tudtam, hogy nem volt egy sztriptíz táncosnő, hogy ledobáljon magáról minden ruhát, akármelyik pillanatban, de szerettem, hogy egy kicsit visszafogottabb volt mint az átlag.

Amíg levetkőzött, addig megengedtem a langyos vizet. Az volt a tervem, hogy egyre több hideget hagyok belefolyni, így ezzel a víz, és Rose testhőmérsékletét is leviszem a normálisra.

-Gyere ide.-szóltam neki lágyan, s segítettem belelépni a vízbe. Még akkor is kirázta a hideg, pedig nem volt annyira hűs a víz.

A kád mellé guggoltam, s egy ideig néztem Őt, de láttam rajta, hogy feszengett. Mindketten tudtuk, hogy ennyire kevés ruhában még nem láttam Őt, így érezhető volt a felőle áradó feszültség. De mindketten meglepődtünk, mikor nem tolta el kezem, ahogy megérintettem hátát, hogy megfürdessem. Felnézett rám, s úgy festett mint egy angyal. Egy barna hajú, hamvas bőrű angyal, akinek letörtek a szárnyai mikor az ártatlan és gyönyörű Mennyországból leesett ide a kegyetlen és sötét Földre.

Tudtam, hogy nem érdemeltem meg Őt, mégsem bírtam lemondani Róla...

~*~

-Jobban vagy?-kérdeztem mikor már az ágyban feküdtünk pár óra elteltével. Csodálkoztam, hogy Sam nem nyitott még be, hogy mit csinálunk ennyi ideig. Lassan felnézett mellkasomról, s bólintott egyet.

-Igen, de még mindig fáj a torkom.-válaszolta a szokottnál rekedtesebben. Oldalát cirógattam, miközben hallgattam nyugodt szívverését, és csendes lélegzetvételeit. Lehunytam a szemeim, majd mély levegőt vettem, és belekezdtem.

-Teliholdkor...-kezdtem volna monológom, de félbeszakított.

-Nem bántottál.-mondta, bennem pedig egy pillanatra megállt az ütő. Akkor miért félt Tőlem?

-De... de hisz azt mondtad...-ismét belebeszélt mondandóba.

-Nem. Konkrétan nem mondtam ki, csak... csak megijedtem ettől az egésztől. Attól, ami teliholdkor lettél. Megijedtem a változástól.-hangja remegett, de szívdobogása szerint, nem hazudott.

-Féltél tőlem.-mondtam ki. Felült, és megrázta fejét.

-Nem féltem tőled, a farkastól féltem, ami lettél.-vallotta be.

-Az is én voltam.

-Nem. Az a Harry, akit én ismerek, nem tenne olyat, amivel képes lenne megfélemlíteni, és nem forogna vérben a szeme, mikor meglát.-megsimította arcom, én pedig érintésére lehunytam szemeim.

-Nem emlékszem mi történt. Az esetek kilencvennyolc százalékában fogalmam sincs, mit csináltam teliholdkor.-mondtam, és nemsokkal később láttam arcán, hogy cseppet sem haragudott rám, tényleg csak megijedt.

Mégis, mikor a telihold utáni nap megláttam a könnyektől vörös szemét, azt hittem, tényleg csináltam valamit.

-Annyira sajnálom Rose.-mondtam ki, amit gondoltam, s magamhoz öleltem.

-Nem haragszom. Sosem haragudtam, csak kiborultam, mert minden akkor jött össze.-adott arcomra egy puszit. Fejemet nyakhajlatába fúrtam, s megcsókoltam bőrét. Éreztem, ahogy megremegett érintésem alatt.

Pár másodperc múlva, kopogásra lettünk figyelmesek. Elváltam a barna hajú szépségtől, majd az ajtóra szegeztem tekintetem. Ahogy kinyílt az ajtó, Newt, Liam, Niall és Sam mosolygós arcával találtuk szemben magunkat.

-Hogy van a mi kis betegünk?-kérdezte Newt, majd beljebb léptek a szobába...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Lora White

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!