The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

46.-Life and death

Life: Élet és halál

Rose Davis~

-Nyugodj meg Rose.-simogatta a hátam Niall. Zokogásom nem hagyott alább kicsit sem, de próbáltam uralkodni a többi feltörő könny felett.

-Ne haragudj rám, eláztattam a pólód.-kuncogtam fel kínosan, miközben elváltam tőle és megtöröltem az orcám. Megrázta fejét, ezzel tudatva velem, hogy nem hibáztatott és nem érdekelte a felső.

Hátrébb léptem tőle, majd leültem a földre úgy, ahogy annak idején Harry is tette. Pont ugyanoda. A szőke ír származású is helyet foglalt mellettem, majd felhúzott térdeire támasztotta a kezeit.

-Nem volt igazuk mikor azt mondták, hogy hazug vagy. Harry-t és minket védelmeztél, mikor nem hívtad fel Őket azonnal és mondtad el nekik, mi történt veled. Ezt nem tudjuk elégszer megköszönni, főleg így, hogy mi tettük tönkre az életed.-próbált vigasztalni, de én megráztam a fejem.

-De, az vagyok mert hagyhattam volna nekik egy kis cetlit, azzal a címszóval, hogy „El kell mennem".-kezdtem az aggódásomat, miközben magam elé bámultam és hagytam, hadd fussanak végig a fejemben a testvérpár szavai.

-Mindent megtettél, hogy minket védelmezz és ezért borsos árat fizettél. Nem csak azért, mert elvesztetted a barátaidat és egy időre el kellett hagynod a lakhelyed illetve muszáj volt hanyagolnod az iskoládat hanem mert magadra maradtál. A bátyád átváltozott a szüleid pedig ellened fordultak.-mélyet sóhajtott-Mivel talán a szülői és testvéri kötelékek a legfontosabbak.-hajtotta le a fejét.

Felé néztem, s láttam, hogy egy foltra fókuszált, amely nadrágját csúfította. Talán sár volt, az erdőből, amely furcsa színűre festette az egyébként fekete ruhát.

-Úgy beszélsz mintha már átélted volna ezt.-céloztam utolsó pár mondatára. Mély levegővétel után rám nézett egy kicsiny ideig, hamarosan pedig a mosatlan parkettára szegezte íriszeit.

-A megharapásom után, pár hónapig még senkinek sem mondtam el, hogy mi lettem. Tapasztalatlan voltam és ostoba. Fogalmam sem volt arról, hogyan kellett volna uralnom azt a hatalmas erőt, ami az ölembe pottyant.-ujjaival a szakadt farmer egyik szálával játszott-Annyiszor megbántam már ezt. Ha tehetném, inkább meghalnék, minthogy ezzel a teherrel kelljen élnem.

-Mi történt?-kérdeztem tapintatosan és halkan, hogy még véletlenül se vegye rossz néven kíváncsiságomat.

-Az első teliholdamkor, megöltem a szüleim és a húgom.-hadarta el egy szuszra. Amint meghallottam szavait, szívem készült megszakadni a fiúért.

Tudtam, hogy teljes mértékben ártatlan volt, mert újoncként képtelen volt megálljt parancsolni magának... hiszen, ez még segítséggel is nehezen ment volna neki. Ismét eszembe jutottak Harry szavai, amelyeket mintha a fülem mellől intézett volna nekem, hogy értsem meg a barátját.

"Teliholdkor nem én irányítom a farkast, hanem a farkas irányít engem."

Megremegtem, amint eljutott a tudatomig a jelentése. Mikor a Hold felveszi a teljes alakját, sosem szabad kimerészkedni, mert könnyen megeshet, hogy egy vérfarkasba botlik az ember, jobb esetben pedig az képes egy kicsit is uralkodni magán.

-Niall...-fogtam meg barátom vállát-Nem a te hibád az ami történt. Senki sem tehet róla. Egy farkas áldozatai lettek...-folytattam volna, viszont elcsukló hanggal közbeszólt.

-A farkasom áldozatai, aki nem mellesleg én magam vagyok.-hunyta be szemeit, ezzel próbálta leplezni azt, hogy könnyek gyűltek a szemébe.

-Nem tehetsz róla. Senki se hibáztat ezért, ezért legfőképpen magaddal nem kellene ilyen ellenszenvesnek lenned.-csóváltam meg a fejem, még mindig hátát simogatva.