The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

60.-Beast

♥ Hey Lads! ♥

Meg is hoztam nektek a hatvanadik fejezetet! Tudom, hogy nem lett valami hosszú, illetve jó vagy izgalmas, de próbálkoztam. Ne haragudjatok, hogy így sikerült, legközelebb jobban próbálkozom. Kérlek titeket, ha tehetitek vagy van időtök akkor jelezzetek vissza nekem valahogy! Fontos lenne!

Elképesztően köszönöm a voteokat, kommenteket és megtekintéseket amelyeket az előző fejezethez kaptam! Hihetetlenül hálás vagyok nektek ezért a kedvességért! ♥♥

Legyen szép napotok! ♥♥

Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♥ 

Beast: Fenevad

Harry Styles~

A kék szemű béta, aki húga érkezésére várt, fel s alá sétált a lakásban. Néhány óra telhetett el azóta, hogy visszatért abból a házból, ahol megtaláltam Őt miután megharapták, hiszen beszélnie kellett Dawn-al az édesanyjukról. Louis elmondása szerint, Marie pont olyan volt, mint amilyenre emlékezett, ámbár ezt nem tudhatta teljesen biztosra, mert csak távolról figyelhette szülőjét. 

Dawn-nak egy SMS-t hagyott, bízva abban, hogy majd elmegy arra a helyre ahova a férfi szerette volna. Nem tévedett, mert nemsokkal később megjelent Dawn. Azóta, mióta találkoztak, Louis sokkal idegesebb volt mint előtte, de nem mertünk rákérdezni miért, tartva attól, hogy teljesen kiborul. Bár, ezen nem kellett volna csodálkoznunk, mivel hosszú hónapok óta először találkozott testvérével... aki nem mellesleg halottnak hitte. 

-Ne félj, megfogja érteni, hogy velünk kell maradnia, legalább addig míg nem tudunk kitalálni semmit sem Marie állapotának stabilizálására.-próbálta nyugtatni Einar, viszont a fiatal béta nem engedelmeskedett legfőbb alfájának. 

-Ne mond, hogy nyugodjak meg! Átváltoztatták az anyámat, aki nem mellesleg éjszaka egy fenevaddá változik, és embereket mészárol! De ha ez nem lenne elég, a húgom utál engem, mert elhitettem vele, hogy meghaltam, miközben én is ugyan olyan gyilkolásra teremtett lény vagyok mint az, akitől retteg! És még azt sem tudja, hogy akitől fél, az az anyánk!-tárta szét a karjait, hangja pedig túl hangosan csattant a levegőben. 

Einar szemeiben ezüst fény csillant, majd fogai elővillantak karmai pedig másodpercek alatt hosszabbodtak meg. 

-Idefigyelj te taknyos!-hördült fel, és felállt a kanapéról, majd egyenesen Louis felé vette az irányt-Velem nem beszélhetsz így!-mondta kifogást nem tűnő hangon, teljesen megváltozott lelkiállapottal. Szerencse volt, hogy mielőtt az alfa elérhette volna a fiatal férfit, Stig közéjük állt, és mellkasukra tette a kezét. 

-Ez nem az a hely és időpont, ahol egymásnak kellene esnünk!-figyelmeztette Őket, majd segélykérően rám pillantott, én pedig már indultam is feléjük, majd megfogtam Einar karját, ezután elvezettem onnét az idős vérfarkast. Amint leült eredeti helyére felkaptam fejemet, hiszen hallottam az egyre erősödő léptek zaját és félénk szívverést. Dawn megérkezett. 

Bátyja ment ajtót nyitni, majd amint beinvitálta a lányt, mély sóhajt hallatott. Ideges volt, mi pedig nem tudtuk, hogy mivel tudnánk segíteni rajta azon kívül, hogy támogatjuk Őt miközben elmondja testvérének mekkora veszélyben volt valójában. 

-Miért hívtál ide?-kérdezte kíváncsian a lány, ahogy besétált a nappaliba Louis-val a háta mögött. Nem is sejtette, hogy bárki is lesz még ott rajtuk kívül. De tévedett, hiszen hat, érdeklődve figyelő szempár nézte mozdulataikat. Mikor megpillantott minket, íriszei nagyra nyíltak és értetlenül dadogni kezdett.-Lou... Ők... mit keresnek itt?-szólt halk hangján.