The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

38.-Circus production

Circus production: Cirkuszi produkció

Rose Davis~

-Segítened kellett volna...-lehelte, nekem pedig kiesett a pohár a kezemből, ami millió darabra hullott szét...

Egy ideig csak bámultam, de mikor Harry és Gemma farkas sebességgel kerültek mellém, pislantottam egyet, a lány pedig eltűnt előlem. Szívem eszeveszettül dobogott testemben, szám kiszáradt, alsó ajkam pedig remegett.

-Rose, minden rendben?-fogta meg Gemma felkaromat. Feleszméltem a sokkból, és megráztam fejem, reménykedve, hogy kitisztul a látásom.

-I... igen, csa... csak kicsúszott a kezemből.-dadogtam, majd lehajoltam a törött pohár darabjaiért.

-Hagyd, mielőtt elvágod a kezed.-guggolt le mellém Harry, és remegő kezemből kivette az egyik nagyobb üvegdarabot.

-Jól vagyok, menni fog.-bizonygattam. Barátom felhúzott a földről, mielőtt nagyobb kárt tettem volna magamban, és intett nővérének, hogy kapkodja össze a darabokat-De...-ellenkeztem volna, azonban Harry karjaiba emelt, és vérfarkas sebességgel kezdett el futni... valamerre.

Erősen kapaszkodtam belé, miközben éreztem tenyerem alatt erős szívverését. Hamarosan letett egy hideg környéken. A férfi meleg testéhez bújtam, miközben szakadozottan fújtam ki a levegőt.

-Mi történt?-tolt el magától egy kicsit, és arcomat két tenyere közé vette-Hallottam a szívverésed.-aggodalom tükröződött gyönyörű szemeiben-Rettentő gyors volt.

-Sajnálom, é... én csak... véletlenül elejtettem a poharat. Bocsánat.-szabadkoztam, miközben elnéztem arca mellett.

Egy tisztáson voltunk. Fehér hó lepett mindent, s miközben beszéltünk, leheletünk látszódott a levegőben. Nagyon hideg volt, ám nem törődtem vele, egyszerűen csak, melegített a félelem. Ki volt az a lány? Miért mondta azt, hogy segítenem kellett volna neki? Vajon Ő volt az, aki kiáltozott tegnap éjszaka? Miért engem szemelt ki?

-Nem hiszek neked, ugye tudod?-kérdezte elsötétült íriszekkel-Tudom, hogy hazudsz. Rose, össze vagyunk kötve, és hallom a szívverésed. De ha ezek nem lennének, akkor is nyilvánvaló lenne, hogy nem mondasz igazat.-ajkaimhoz nyúlt-Olyankor mindig beharapod a szád sarkát.-cirógatta meg az említett kerületet.

Lesütöttem szemeim, hisz nem mertem volna ránézni. Átlátott rajtam, azonban nem mertem volna neki bevallani, hogy láttam egy lányt... egy lányt, aki valószínűleg öngyilkos lett. Azaz... egy szellemet észleltem.

Hirtelen felindulásból karjaimat csípője köré tekertem, fejemet pedig mellkasára hajtottam. Hallottam, ahogy kifújta levegőjét, majd nemsokkal később Ő is átölelt.

-Ha nem mondod el, nem tudok segíteni.-győzködött még mindig.

-Ha elmondom őrültnek nézel.-kontráztam, ahogy megmarkoltam ruhája anyagát.

Hamarosan nevetés hangzott fel, nemsokkal mellőlünk. Mindketten abba az irányba néztünk, s kisgyerekek alakjait véltük felfedezni a barna pacákban amik felénk közeledtek. Hirtelen változtak át, s egymás ellen kezdtek el játszani. Fogócskáztak és farkukat csóválták miközben megpróbálták elkapni egymást.

Harry felnevetett, ahogy figyelte Őket. Vonásai megpuhultak, szemei pedig a kölyköket pásztázták. Tudtam, hogy nem feledkezett meg kettőnk témájáról, csak szerette volna egy kicsit elterelni a figyelmem.

Hátam mögé lépett, s átkarolt. Fejét vállamra hajtotta, s úgy nézte a kis farkasokat.

-Gondtalanok és boldogok. Sokszor irigyeltem Őket, mikor erre jártam, pedig megvolt mindenem. Azt hiszem, talán arra voltam féltékeny, hogy Ők sosem tapasztalták meg milyen a külvilág. Egy álom szigeten élnek, a saját kis gondolkodásmódjukkal. A felnőttek védelmezik Őket, és megpróbálják megóvni az emberektől. Azoktól az emberektől, akik bánthatnák a kicsiket. Talán kísérleteznének rajtuk, vagy egy cirkuszi produkciónak használnák Őket. Nem tudom. Azonban tisztelem a rangidőseket, hogy ennyire óvják a következő generációt.-motyogta fülembe a szavakat, miközben fajtársait kémlelte.

Ujjait nadrágom zsebébe csúsztatta, miközben egy mély levegőt vett.

-De... sajnálom is Őket, mert... nem tanulhatják meg, milyen is kint az élet. Nem találkozhatnak senkivel sem, aki bearanyozhatná a napjukat, hisz fogalmuk sincs, milyen is a külvilág. Biztosan vannak elképzeléseik, azonban a Bölcsek mindig megcáfolják azokat. Nem akarják, hogy bármelyikük is leleplezze a fajt, akármilyen nyomós oka is van rá.-a kölykök csodás látványt nyújtottak, ahogy bolondoztak a hóban.

-De, te leleplezted nekem.-szóltam közbe.

-Bízom benned.

-Ez elegendő indok?-pillantottam arcára.

-Nem.-felhorkant-Azt hiszem, ezért utálnak is, de bevallom, cseppet sem érdekel. Te vagy a legfontosabb nekem, és nem akarom, hogy efféle hülyeség miatt szétszakítsanak.-egyenesedett fel.

-Hülyeség? Harry, ez az életed.-néztem fel rá.

-Te vagy az életem.-vallotta be, melytől szívem hatalmasakat dobbant-Különben is, a vadászok tudnak rólunk, és keresnek minket. Mi van, ha elmondtam egy embernek, hogy létezünk?-tárta szét karjait. Bólintottam. Tudtam, hogy igaza van, mégis egy kicsit tartottam attól, hogy bajba is kerülhet miattam.

Hirtelen kapta le magáról pólóját, majd kibújt cipőjéből és nadrágjából is. Hatalmas szemekkel figyeltem tevékenységét, Ő pedig csak mosolyogva nyomott egy puszit homlokomra miközben ruháit kezembe nyomta, majd elengedett, és futva közelítette meg a kölyköket. Mielőtt eléjük ért volna, váratlanul változott át hatalmas, barna farkassá. Egy pillanatra megállt, gyönyörű szemeivel enyémekbe nézett, s farok csóválva indult tovább. Mikor odaért, játszani kezdett az apró farkasokkal.

Még sosem láttam így átváltozni Őt. Mindig, csak farkas vagy ember képében találkoztam vele, de az átmenetet még egyszer sem tapasztaltam. Egy röpke pillanatig rémisztő volt, de nem annyira, mint az, mikor az a lány ismét feltűnt a fák között egypár másodpercig...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!