The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

26.-Monster

Monster: Szörny

Rose Davis~

-Liam? Mit keresel te itt?-kérdeztem értetlenül az előttem tornyosuló alaktól. Fejét egy kicsit oldalra fordította, s úgy vizsgált.

-Mi történt?-hangja törődő volt, s kedves. Leült mellém, majd tekintetét rám szegezte, s várta magyarázatom. A magyarázatomat arra, hogy miért ültem a hidegben, a fa mellett, miközben potyogtak a könnyeim.

-A telihold.-válaszoltam kurtán és gyorsan. Liam bólintott egyet, s meglepetten tekintett rám.

-Harry...?-nem fejezte be a mondatot, csak célozgatott arra, hogy bántott-e, vagy sem. Gyorsan megingattam a fejem, s körmeimet kezdtem el vizslatni.

-Nem... még nem.-javítottam ki magam, egy kis szünet után. Nagyot nyeltem, s behunytam egy pillanatra a szemem. Ám akkor bevillantak képek, a tegnap estéről. A morgások, a nyüszítés, a kaparások, és az a felejthetetlen zöld szempár. Szívem ritmusa megnőtt, és ezt Liam is észrevette. Felpattant, majd kezet nyújtott felém.

-Gyere, hazaviszlek.-mosolyodott el kedvesen. Felnéztem rá, de kezét nem fogadtam el, hanem anélkül tápászkodtam fel a helyemről. Nem kell nekem több vérfarkas hajcihő, hazamegyek, és... megpróbálok túllépni ezen.

Igen, abban a pillanatban tényleg úgy gondoltam, hogy kilépek mindenki életéből, és folytatom a megszokott mindennapjaimat. Bevallom, tegnap este megijesztett a halál gondolata, s az, hogy ez bármikor előfordulhat ha velük maradok, még akkor is, ha úgy érezzük minden rendben van.

-Hogy kerültél az erdőbe?-kérdeztem, miközben Liam beindította az autót. Mikor a főútra hajtott, válaszolt is kérdésemre.

-Harryhez indultam.-válaszolt tömören-Egyébként, meg kellene köszönnöm, hogy akkor este megmentettetek.-pillantott rám szeme sarkából. Kinéztem az ablakon, s az elsuhanó tájat pásztáztam.

-Semmiség. Inkább a nagy részét Harrynek és Niallnek köszönd.-mondtam-Mi történt veled akkor éjszaka?-tettem fel hirtelen a kérdést.

-Nem emlékszem nagyon.-vallotta be-A délután folyamán hegyet másztam, több kilométerrel arrébb. Mikor felébredtem, akkor csak két farkast láttam, majd éles fájdalmat éreztem a nyakamban. Utána képszakadás. A többit ti pedig már tudjátok, hisz a kocsiban nyitottam ki a szemeimet.-mesélte. Bólintottam.

Ezek után csendben maradtunk. Mindegyikőnk gondolkodott, és ez talán nem is volt akkora baj. Liam történetén gondolkodtam. Akkor igazam volt akkor, mikor azt gondoltam, hogy nem a saját lábán sétált el egészen addig a helyig ahol rátaláltunk. Tényleg Harryék vitték oda, azért, hogy mi megtaláljuk, és segítsünk neki. És én miért nem jöttem rá előbb, hogy Emerald és Harry egy és ugyanaz a személy?

Talán, még csak akkor esett le minden ami történt. Kellett egy kis sokk ahhoz, hogy elszálljon az a rózsaszín köd, ami az elmémre telepedett. Minden lejátszódott a fejemben, minden ami azután történt, hogy találkoztam azzal a rikító zöld szemű farkassal. Talán, még csak akkor esett le a helyzet súlya. Az, hogy én egy olyan emberbe lettem szerelmes, aki teljesen más mint én. Nem csak viselkedés, illetve temperamentum szempontjából, hanem faji eltérések is vannak köztünk, hiába nem lehet elmondani róla, csak néha napján.

A gond, pedig az volt, hogy a dátum, ami megpecsételi az életünket, rohamosan közeledett...

~*~

A szobámba lépve, furcsa dolog fogadott. Rend volt, csend és nyugalom. Mély sóhaj keretében lépkedtem oda az ágyamhoz, majd dőltem le rá. Mindenféle értelemen fáradtnak éreztem magam, még is ordítani akartam. A plafont ámultam, s hajamba túrtam. Hogy lehet az, hogy miután Harry és Niall idejöttek, minden fenekestül felfordult? Miért kellett mindennek ilyen gyorsan elcsesződnie?

Reggel láttam Harry tekintetében valamit, mégsem tudtam volna megmondani mit. Megmagyarázhatatlan volt, sőt, talán természetfeletti. Bár... mit is várunk egy farkastól, nemde? Elvégre... az egész lénye természetfeletti. És ez ellen semmit nem tudok tenni. Akármennyire is szeretnék mellette lenni.

Talán...ez az egész kicsit olyan mint a Szépség és a szörnyeteg egyik fordított változata. Hisz, Harry ember, de farkas lesz egy egyre közeledő dátum után. Vagy ha egy másik mesecímmel akarnék élni, akkor az a Piroska és a farkas lenne. Bár, a mesék és a mi történetünk közti eltérések hatalmasak, mégis ezzel nyugtattam magam. Hogy talán a vége egy happy end lesz. Vagyis... azt akartam, hogy az legyen.

Mikor oldalra fordítottam a fejem, hirtelen láttam meg azt a sporttáskát amit Dawnékhoz vittem. Hogy került ide? Felpattantam az ágyról, és az íróasztalom felé mentem. Azon ott pihent a mobilom, rajta pedig egy sárga cetli.

"Hazahoztam a táskádat. Louis elmondott mindent. Miután hazaértél hívj fel! -Szeretlek. Dawn."

Halovány mosoly jelent meg szám sarkában, akármennyire is volt rossz a helyzet. Louis majdnem megcsókolt! Istenem! És én nem tettem semmit sem! Miért történik mindez? Miért van ennyi gond az életben?

-Rose.-hallottam meg egy hangot mögülem. Hirtelen fordultam meg ijedségemben, és Harryt pillantottam meg. Arca gondterhelt volt, szemeiből pedig szinte semmit nem tudtam leolvasni.

-Hogy kerültél ide?-kérdeztem gyorsan.

-Az ajtón keresztül jöttem... kivételesen.-fejezte be mondatát zavartan.

-Akkor kérdezem máshogy. Miért vagy itt?-szorítottam össze állkapcsom, de szívem gyors, ütemtelen zakatolása nem tudta megtéveszteni Őt.

-Ha azt mondom beszélnünk kell, nem fogsz meghallgatni. Ha megpróbálnám megmutatni, nem jönnél el velem. Ezért csak röviden szólok. Veszélyben vagyunk, Rose.-pillantott rám idegesen. Szemeim nagyra nyíltak, és ajkaim elváltak egymástól.

-Hogy érted ezt?-hangom szimpla suttogásként jött ki torkomon.

-Úgy, hogy életveszélyben vagyunk!-kezdett el közeledni felém, de én úgy megpróbáltam hátrálni, ám sikertelenül, hisz az íróasztal utamat állta. Amint meglátta az ijedséget arcomon azonnal lecövekelt, s fájdalmas tekintettel nézett rám-Rose...-halt el hangja.

-N... ne bánts k... kérlek.-hangom remegett, miközben agyam folyton folyvást azt a jelenetet játszotta le bennem, mikor elkezdett futni felénk. A pillanat mikor akkor a szemébe néztem, beleégett a tudatomba, s ez a kép nem hagyott nyugodni. Ahogy arcára néztem, be-bevillant az az emlékkép, mikor azok a rikító zöld szemek rám néztek.

Miért éreztem úgy, hogy egy szörnybe szerettem bele?...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Lora White

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!