The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

69.-Baby

♥ Hey Lads! ♥

Meg is hoztam nektek a 69. fejezetet! Igaz, elég lapos rész lett, de nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket és, hogyha ez így van, akkor valamilyen formában visszajeleztek nekem! Sokat jelentene!

Nagyon-nagyon hálás vagyok a több mint 136 ezer megtekintésért, a voteokért és a kommentekért! Elmondani nem lehet, hogy mennyire köszönöm ezt nektek! Csodálatosak vagytok! ♥♥

Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♥

Baby: Baba

Rose Davis~

Miután elhadartam mondanivalómat, Harry tágra nyílt szemekkel figyelt engem. Hátrébb léptem tőle, majd összepréseltem az ajkaim, közben pedig melleim alatt összefontam karjaimat. Pár másodpercig nem is szólalt meg, talán azt várta, hogy majd elkezdek kiabálni vele. Igaza lehetett, mert a mocskolódó szavak készültek volna kitörni ajkaim mögül, de rájöttem, hogy nem nyertem volna meg velük semmilyen csatát sem. Sőt, talán újat alakítottam volna ki. 

-Megtudom magyarázni, Rose.-suttogta maga elé, és lehajtotta a fejét-Azért nem mondtam el, hogy hallom a gyermekünk szívverését, mert az első pár napban fogalmam sem volt róla, hogy mégis mi az. Csak azután jöttem rá, miután észleltem, hogy egybekapcsolódik a te szíved ütemes dobogásával.-mondta, ezután pedig mélyet sóhajtott-Elakartam mondani, de lebeszéltem magam róla, hiszen tudtam, hogy teljesen kiakadtál volna, ha csak úgy beállítottam volna a szobánkba, és elújságoltam volna, hogy a születni fog egy babánk. Lehet, hogy most azt érzed, hogy átvágtalak, de ez nem igaz. Nem akartam, hogy még jobban felzaklasd magad, mert így is volt éppen elég problémánk a hibridekkel.-szólt, közben pedig addig pakolgatta maga elé a lábait, amíg előttem nem termett. Kíváncsian nézett a szemeimbe, mégis mit fogok reagálni mondataira. 

-Jogom lett volna tudni.-suttogtam, majd oldalra léptem, és fel s alá kezdtem mászkálni-Harry én...-kerestem a megfelelő szavakat-Én még nem érzem magam késznek egy gyerekre.-fordultam felé. Bár ne tettem volna, mert talán évek múlva sem fogom kitörölni az emlékezetemből meggyötört arckifejezését. 

-Szóval nem akarod Őt?-kérdezte csalódottan. Fülem mögé tűrtem egy, a copfomból kihullott hajtincset. 

-Nem ezt mondtam.-ráztam meg a fejem-Most, hogy már nincsen beleszólásom, örömmel...

-De van. Newt biztosan talál valamilyen módot arra, hogy kiszedje a hasadból a gyerekünket.-mondta indulatosan, közben pedig láttam, ahogy a nyakán lévő erek kidagadtak az idegességtől. 

-Nem akarom elvetetni a babát.-ráztam meg a fejemet-Harry, kérlek, csak gondolj bele, hogy mi lesz ezután.-mentem hozzá közelebb, majd megfogtam mindkét kezét-Valószínűleg a babának csak nagyon kevés köze van az emberi fajhoz, így muszáj lesz Őt addig a négy fal között tartanunk, míg nem képes kordában tartani a képességeit. Megéri ez?-kérdeztem. 

-Igen, megéri. Mert tudom, hogy képesek leszünk megbirkózni a helyzettel.-nézett szemeimbe elszántan. Bólintottam. 

-Én is tudom, hogy jó szülők lennénk, csak félek. Leginkább azért, mert rengeteg rossz történt velünk, és nem szeretném, hogy ez megismétlődjön a picivel is.-néztem szemeibe aggódóan. 

-Ha elköltözünk innét, akkor semmi sem árthat már nekünk.-simította meg az arcomat. Először fogalmam sem volt, hogy miért, de később rájöttem, hogy egy könnycseppet törölt le onnét-Szeretném, ha egy család lennénk, Rose.-mondta szemeimbe nézve. Smaragdzöld íriszei ragyogtak, éppen úgy, mint a gyémántok.