The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

63.-Jealousy

♥ Hey Lads! ♥ 

Meg is hoztam nektek a 63, fejezetet! Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, még akkor is, ha ez egy elég rövid, és unalmas résznek bizonyult. Nagyon örülnék egypár visszajelzésnek, szóval kérlek Titeket, ha van időtök és energiátok, akkor írjatok nekem egypár szót. hihetetlenül megtisztelnétek vele! ♥ 

Nagyon szépen köszönöm a több mint 113 ezer megtekintést! Elmondani nem tudom, hogy mennyit jelent ez a hatalmas szám! ♥♥ Komolyan mondom, minden egyes nap szebbé teszitek a perceimet! Köszönöm, hogy ennyire csodálatosak vagytok! ♥♥ Ezek mellett még nagyon-nagyon köszönöm a kommenteket és a voteokat, hiszen azok is hihetetlenül sokat jelentenek! Nagyon hálás vagyok értük! ♥♥

Legyen szép napotok! ♥♥

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♥ 

Jealousy: Féltékenység

Rose Davis~

-Mit keresel itt? Hogy kerülsz ide?-kérdeztem ijedten Zayn-től. Arca nyúzott volt, bőre és ruhái pedig koszosak. Mi történhetett? 

-Elmenekültem... de meglőttek.-lépett hozzám közelebb, miközben kezét mellkasára szorította. Mielőtt bőre az enyémhez érhetett volna, Harry felmordult és a háta mögé rántott. Teste megfeszült, vérfarkas vonásai megjelentek. Agyarai meghosszabbodtak, szeme felvette a rikító zöld színt, míg karmai kinőttek helyükről. Hangosan morgott a fekete hajú férfire, annak szemeiben pedig megláttam a félelmet. 

-Nyugodj meg!-kértem barátomat, miközben kezeimet vállaira helyeztem-Zayn nem fog ártani nekünk, ismerem Őt.-próbáltam a lelkére beszélni, de domináns íriszei még mindig a betolakodót pásztázták-Azalatt a három hónap alatt ismertem meg, míg elfogtak.-suttogtam szavaimat, még akkor is, ha tisztában voltam vele, hogy mindenki hallotta körülöttem. Harry állkapcsa megfeszült, és egy másodpercre íriszeimbe nézett. Néhány pillanat múlva Zayn torkára szorította kezét, és egy kicsit felemelte a földről. 

-Most nem öllek meg, de egy rossz mozdulat vagy akár egy rossz pillantás és kitépem a torkod.-szűrte fogai között-Érthető voltam?-emelte fel a hangját. Zayn gyorsan bólogatott.

-I... igen!-dadogott a levegő hiánya miatt. Barátom elengedte Őt, így Zayn a földre zuhant és köhögni kezdett. Lőtt sebéből folydogált a vér, ezért az megszínezte a fapadlót. Azonnal letérdeltem hozzá, majd Newt irányába néztem, aki már futott is oda hozzánk egy elsősegély dobozzal. Felsegítettük a férfit, majd abba a szobába támolyogtunk vele, ahol én is feküdtem egy ideig. 

Az ágyra fektettük, és amilyen gyorsan csak lehet, eltávolítottuk a felesleges ruháit, hogy a sebhez férjünk. A férfi már alig pislogott, ezért biztatóan megszorítottam a kezét, melynek hatására egy kicsit elmosolyodott. Newt beadott neki egy érzéstelenítőt, és miközben az kifejtette a hatását, elővette a kellékeket, hogy biztonságban kivehesse a töltényt a férfiből. 

Furcsa, kissé déjà vu érzés telepedett rám, miközben figyeltem az orvos ügyködését. Nekem is meg kellett mentenem Harry-t, mikor valaki meglőtte. Az a fegyveres ember egészen addig rejtély volt számomra, míg jobban bele nem gondoltam a helyzetbe. Valószínűleg az apám lehetett, hiszen Ő tartózkodhatott otthon abban az időben. 

Emlékszem, aznap tudtam meg az igazságot, több dologról is. Először Harry vérfarkas léte, később pedig Scott eltűnése és a végleges farkassá válás okozott nekem hatalmas meglepetést. Ma már tudom, hogy mennyire rosszul reagáltam arra a szituációra, mégsem változtatnék semmin, hiszen így kerültünk közelebb egymáshoz, Harry-vel. Ezért a csodáért pedig ismét átélnék minden rosszat, ha kell. 

-Megvan!-szólalt fel Newt, miközben eltávolította a golyót Zayn mellkasából. A férfi már félájult volt, így csak egy apró bólintással szentelte meg az orvos szavait. Néhány órát vett igénybe, míg összevarrta a sebet, és infúzióra közötte Zayn-t, de megérte, hiszen Newt szerint néhány hét és ismét egészséges lesz. Ezért pedig számtalanszor köszönetet mondtam neki. 

Fáradtan battyogtunk le a lépcsőn, néhány pillanat múlva pedig ideges tekintetekkel találkoztunk. Leginkább engem az a smaragdzöld, dühtől izzó szempár kötött le, melynek tulajdonosa összefont kezekkel támaszkodott a falhoz. 

-Mi volt ez az egész?-rohant le néhány másodperc múlva. Mélyet sóhajtottam, majd megrántottam a vállamat. 

-Mégis minek tűnt? Zayn-t meglőtték, muszáj volt segítenünk rajta.-magyaráztam, mire az előttem álló göndör hajú férfi ökölbe szorította a kezeit. 

-Honnét ismered?-vonta fel a szemöldökét, miközben állkapcsát összeszorította. Mély sóhaj hagyta el az ajkaimat. 

-Az utolsó hónapban ismertem meg, amit Stone Circle alatt töltöttem. Hasonlóan bántak vele is, mint velem vagy a többiekkel. Amint láthattad nem volt a legjobb állapotban!-emeltem fel a hangomat. Ideges voltam, leginkább azért, mert tudtam, hogy bajt fog hozni a fejünkre, hogy Zayn hozzánk menekült, de ezt nem akartam még elmondani nekik. 

-Miért pont ide jött?-kérdezett ismét. Kérdőre vont, hallottam a hangsúlyozásában. Megpróbáltam lenyugodni, és nem mindenki szeme láttára ordítani, de nem ment, úgy éreztem egyre inkább dühösebb vagyok. 

-Azért, mert rajtam kívül nincs senkije!-kiáltottam-A családját és a barátait megölték az FBI csapatai, és Susan-hoz hurcolták, hogy kísérletezzenek rajta.-vettem pár mély levegőt, bízva abban, hogy hamarosan lenyugodhatok, ám nem így történt. 

-Akkor sem kell anyáskodnod felette! Ellátta volna a sérüléseit saját maga is!-harsogta a smaragdzöld szemű farkas. A harag úgy áramlott a testemben, mintha saját életre kelt volna. Régen éreztem ezt, túlságosan régen. 

-A barátom érted? Pont ezért nem hagyhattam, hogy elvérezzen! Akármilyen féltékenységi roham is tör rád, nem szabhatod meg, hogy kivel barátkozom és kivel nem!-kiáltottam, nem is figyelve oda, a többiek ijedt tekintetére. 

Harry ökölbe szorította a kezét, és biztos voltam benne, hogy karmait a tenyerébe vájta, hogy még véletlenül se változzon át, de sajnos íriszein ismét átütött a rikító zöld szín. Néhány, óráknak tűnő másodpercig szemeztünk egymással, de a férfi hamarosan morgott egyet, majd dühöngve elhagyta a nappalit. 

Néztem távolodó alakját, még akkor is, mikor már rég eltűnt a fal takarásában. Mély lélegzetet vettem, és behunytam szemeim. Nem foglalkoztam Dawn, az alfák és a falkatagok jelenlétével egyszerűen csak felrohantam az emeletre, és meg sem álltam a szobánkig. Leültem az ágyra, és remegő kezeim közé temettem az arcomat. Nem az első eset volt, hogy kiabáltunk egymással, mégis sokkal jobban megérintett mint a többi. 

Tudtam, hogy Harry csak meg akart védeni, és csak azért borult ki ennyire mert szeret, mégsem toleráltam ezt a viselkedését. A szívem fájt, ha arra gondoltam, milyen gyorsan dühbe jöttünk, de nem akartam tágítani az álláspontom mellől. És, ezek tetejében még Zayn-el is meg kellett birkóznunk valahogy, hiszen biztos voltam benne, ha elszökött, akkor néhány napon belül megfogják találni Őt, és minket is...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!