The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

40/II.-Trouble

Trouble: Baj

Harry Styles~

Rohamos léptekben futottam fel az emeletre, s ahogy szívem erősebben kezdett verni, annál jobban féltem. Mi történhetett? Gyorsan csaptam ki a hálóajtót, de ami ott volt, megdöbbentett.

-Istenem...-leheltem csendben, mikor megláttam Gemma-t, ahogy Rose testét rángatta. Farkas sebességgel futottam az ágyhoz, így félrelökve nővéremet.

-Hallottam ahogy a szíve egyre lassabban ver, hamarosan pedig monotonná vált.-szólt a mellettem álló nő, aki csaknem elsírta magát.

-Rose! Kicsim, ébredj fel!-kezem remegett, ahogy a csukott szemű lányra pillantottam. Hiába rázogattam vállát, szívverése ugyan olyan gyenge volt, mint akkor mikor felértünk.

Mi a fene történt? Mary?

-Szóljak valakinek?-kérdezte Stig. Megingattam fejem. Éreztem, hogy Rose jól van, de aggasztott az, hogy nem nyitotta ki a szemét.

-Rose...  Kicsim, nyisd ki a szemed, kérlek.-súgtam. Egyik kezemmel sajátját szorongattam a másikkal pedig arcát simogattam.

Percek telhettek el, vagy talán fél óra is, nem tudom. Mindenki csak feszülten figyelte Rose alakját. Néha váltottunk egypár szót, de nem beszélgettünk huzamosabb ideig. Hiába keltegettem barátnőmet, semmire sem reagált, egészen addig, míg szíve nem kezdett el ismét, erősebben dobogni. Hirtelen pattantak ki szemei, és ült fel az ágyon, de a sietsége túl nagy volt így visszaesett. Karjaimba fogtam, és simogatni kezdtem arcát.

-Rose.-szólítottam nevén, és hatalmas kő esett le szívemről, mikor felpillantott rám, és jobban bújt hozzám-Mi történt?-kérdeztem.

-T... tudom, hol van Scott.-szólt csendesen, s talán egy kicsit kábán.

-Hogy érted ezt?-kérdeztem nagy szemekkel. Mióta átváltozott fogalmunk sem volt, merre ment, vagy mi történt vele. Néha fájt, hogy nem láthattam ismét a legjobb barátomat, de próbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Elvégre, most már jobb élete van.

-Mary, megmutatta hol van.-szólt halkan. Döbbenten néztem a többiekre, egészen addig, míg figyelmemet el nem vonta a szobába éppen berontó Einar. Láttam, hogy tekintete egy kicsit nyugodtabb lett, mikor meglátta, hogy Rose ébren van, de mikor rám pillantott, egyre idegesebbnek tűnt.

Összevontam a szemöldököm.

-Minél előbb el kell mennetek a tekercsért, és ha lehet, gyorsan utazzatok vissza Kanadába.-hadarta.

Szorosabban fogtam magamhoz Rose, még erőtlen testét. Liam, Niall és Newt egy emberként mozdultak felénk, miközben összeszorított állkapoccsal méregettem az előttem álló Alfát.

-Csak semmi fogkivillantás.-szólt közbe-Nem miattam kell elmennetek. A falkák egyre nehezebben fogadják el, hogy van közöttünk egy ember, nem mellesleg terjed a hír, miszerint Ti ketten-nézett ránk-együtt vagytok.-mondta, én pedig mélyet sóhajtottam. Bevallom, cseppet sem érdekelt, hogy mit is mondanak rólunk, azonban tudtam, az karjaimban lévő lány nem tolerálta ezt.

-Jó, akkor induljunk.-bújt ki ölelésemből a lány, de mikor saját lábaira állt megszédült egy kicsit. Azonnal ugrottam, úgy, ahogy a barna szépséghez legközelebb eső Niall is.

-Minden rendben?-kérdezte az ír. Barátnőm csak lassan bólintott, és az alfára nézett.

-Menjünk, nem szeretném, ha miattam kerülnétek bajba.-aggodalmaskodott ismét. Megsimítottam derekát, lágyan néztem rá.

-Senki sem fog bajba kerülni, főleg nem miattad.-mondtam, és a szőke, ír barátomra néztem, aki azonnal vette az adást. Ellépett Rose mellől, én pedig így könnyen karjaimba tudtam kapni.

-Nem szükséges vinned, tudok menni.-mosolyodott el halványan.

-Igen, ezt az előbb is láttunk, mikor majdnem elestél.-kuncogtam fel. Nem kellett ránéznem ahhoz, hogy tudjam, megforgatta a szemeit. Óvatos léptekkel indultam meg kifelé, s közben éreztem, ahogy Rose egy sóhaj keretében kezeit nyakam köré fonta, fejét pedig vállamra hajtotta.

Hallottam, ahogy a többiek értetlenül követtek minket, hisz Niall és Stig szavaiból kiszűrtem, fogalmuk sem volt, merre tartottunk. Hamarosan Einar is mellénk kocogott, és Ő mutatta tovább az utat. Amint kiértünk a hideg levegőre, farkas sebességgel indultunk meg, egészen egy hatalmas kőépületig. Az a több tíz kilométer, melyet pár perc alatt teljesítettünk, elenyészett az mellett ami még ránk várt. Igaz, azt már nem futva kellett megtennünk, de akkor is tudtuk, hogy a mai nap egy fordulókocka lehet mindannyiunk életében. Mert ott voltunk, a tekercs rejtekhelyén...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!