The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

37.-Hallucination

Hallucination: Hallucináció

Rose Davis~

-Mi az, hogy nem hallottál semmit? De hisz kiáltott valaki és...-fordultam meg, és szememmel a sötét szobát kémleltem, hátha megtalálom a hang forrását.

-Biztosan csak álmodtad.-fogta meg kezem a mögöttem álló férfi.

-De...-dadogtam tanácstalanul. Szinte teljesen biztos voltam abban, hogy hallottam a segélykiáltásokat.

-Fáradt vagy Rose, ilyenkor szinte mindenkivel előfordul, hogy olyat hall vagy lát, ami nincs.-simította meg karom-Gyere, menjünk.-mosolygott rám halványan.

Miközben a szobánk felé vettük az irányt, ezer s ezer gondolat cikázott át fejemben. Valóban csak a fáradtság csinálta ezt velem? De mi van, ha nem, és tényleg segítenem kellett volna valakinek? Testem remegett a félelem s a tanácstalanság egyvelegétől. Fogalmam sem volt, mit is tehettem volna. De reméltem, hogy igaza volt Harry-nek, és valóban csak álmodtam az egészet.

-Most szépen alszunk, és holnap reggel kitisztult fejjel megbeszélünk mindent. Rendben?-kérdezte, miközben betakart minket. Lehunyt szemmel bólintottam, miközben közelebb fészkeltem magam meleg testéhez.

Reméltem, hogy holnap reggel valóban kitisztult fejjel tudunk róla beszélni, és nem kerít hatalmába megint az a rettegés ami akkor uralt. Képtelen voltam normálisan gondolkodni, de annyira lefárasztottam ezzel magam, hogy hamarosan el is aludtam.

~*~

Nagyot nyújtózkodva nyitottam ki szemeim, miközben megpróbáltam minden lélekjelenlétem összeszedni, s kikelni a meleg ágyból. Már jócskán világos volt, így gondoltam már szinte mindenki fent volt a házban. Oldalra pillantva megállapítottam, hogy Harry már rég felkelt, s magamra hagyott, ezért én is kikászálódtam az ágyból, s a táskámhoz léptem. Hiába kutakodtam, egyetlen egy melegebb ruhát sem találtam, ezért átnéztem Harry holmijait is.

Nemsokkal később találtam egy vastag, óriási kötött pulóvert, melyről biztosra vettem, Harry nekem tette be. Felhúztam azt, majd még egy nálam talált melegebbnek mondható nadrágot is magamra kaptam.

-Azt hittem, hogy már nekem kell felkeltenem téged.-hallottam meg barátom mély hangját s lassú szavait. Mikor megfordultam Harry hatalmas vigyorával találtam szembe magam.

Éhes tekintettel nézett végig rajtam, s mikor meglátta felsőjét egy huncut mosoly játszott ajkain. Kitártam karjaim, hogy lássa, mekkora is rám a ruhája. Felnevetett, majd becsukva maga után az ajtót, közeledni kezdett felém. Hamarosan körém fonta izmos kezeit, és egy csókot csent tőlem.

-Imádom a ruháimat rajtad.-nyalta meg alsó ajkát-Még akkor is, ha ez túl sokat takar előlem.-rángatta meg a vajszínű pulóver alját. Nevetésem betöltötte a teret-Jobban vagy?-kérdezte tapintatosan.

Megrántottam a vállam.

-Azt hiszem, tényleg csak álmodtam.-mondtam rá sem hederítve a tegnap esti (vagy inkább éjjeli) hallucinációmra.

-Megijesztettél tegnap este.-simította meg arcom.

-Sajnálom.-pillantottam el néhány másodpercre.

Homlokon puszit, majd együtt indultunk le a földszintre. Útközben találkoztunk Gemma-val, és Newt-al, akik szintén a konyha felé igyekeztek. Biztosan ők is éhesek voltak már, hisz ahogy a lépcső fordulóban felpillantottam a falra, észrevettem, hogy az azon lógó ketyegő tíz órát mutatott.

Amint a konyhába értünk, szinte mindegyikőjük helyet foglalt, mi pedig Gemmaval a pulthoz közeledtünk. Ő elővette az edényeket, míg én töltöttem magamnak egy pohár vizet. Oldalammal a pultnak támaszkodtam, és úgy figyeltem a lány szorgoskodását, egészen addig, míg bele nem kortyoltam a vizembe. Ugyanis ekkor felemeltem a fejem, s a nyitott ajtón át pillantottam a nappaliba. Ott azonban egy olyan kép fogadott, melyet azóta sem tudtam kitörölni a fejemből.

Egy lány állt velem szemben, nyakán egy kötél volt, ruhái szakadtak voltak, míg bőrét kék zöld foltok és kosz tarkította. Szemei vérben úsztak, rövid, barna haja pedig kócos volt. Ujjaival a kötelet szorongatta, amely nyakánál véres, mély sebet hagyott.

Szemeim kitágultak, míg szívem erősebben kezdett el kalapálni mellkasomban, de tekintetemet nem szakítottam el a lányétól.

-Segítened kellett volna...-lehelte, nekem pedig kiesett a pohár a kezemből, ami millió darabra hullott szét...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!