The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

34.-Dismay

Dismay: Döbbenet

Rose Davis~

Hirtelen ragadott meg egy kéz, és húzott háta mögé. Tudtam, hogy barátom az, ezért sem ellenkezdtem. Newt, Liam és Niall körénk gyűltek, és megfeszített izmokkal morogtak az előttünk álló vérfarkasokra. Rengetegen voltak, azt hiszem, sokkal többen, mint én ahogy azt láttam. Stig és falkája tagjai csak odébb lépkedtek, majd lehajtott fejjel bámulták a földet. Tudtam miért teszik. A farkasok között -így a természet felettieknél is- volt egy hierarchia, ami a fölé,- és alárendeltségről szólt. A szemükben csak Einar volt az, aki parancsolhatott nekik és az, aki elvehette az életüket.

Az alfa felnevetett.

-Négyen akartok harcolni ellenünk?-ajkain nagy mosoly terült el.

Kezdtem azt érezni, hogy ennek itt a vége. Szívem erősebben dobogott mint valaha, a vér ereimben pedig száguldozott, mint valami elmebeteg az autópályán. Harry nem tágított mellőlem sőt, mintha erősebben fogott volna. Dühösen nézett Einar felé, kinek száján még mindig letörölhetetlen vigyor ült. A mögötte lévő farkasok ugrásra készen álltak, és szerintem azon morfondíroztak, hogyan is tépjenek szét bennünket.

Az előttem álló férfi, kinek teste szinte egy pajzsként funkcionált, válasz helyett, csak kivillantotta megnőtt és megélesedett szemfogait. Ahogy barátaink látták reakcióját, Ők is hasonlóan cselekedtek akármennyire is tudták, hogy amit csinál őrültség... sőt, öngyilkosság.

Az alfa, Einar mögött is néhányan kisebb átváltozáson mentek keresztül, majd mikor egyikőjük felénk indult volna, a férfi kitette kezét ezzel megállítva azt. Einar hitetlenül bámult ránk. Ő sem értette miért kísérelték meg a támadást. Tett felénk egy lépést, Harry pedig hangos morgást hallatott. Keze enyémet kereste, s mikor megtalálta, ujjaink összefonódtak. Szinte láttam magam előtt gondolatait. Nem akart nekimenni Einar-nak, ezért szerette volna, ha belém kapaszkodva sikerül lenyugodnia.

Az őszes férfi, kinek falkája készen állt volna a támadásra, lenézett kezünkre. Döbbent pillantása számomra semmit nem mondott, de ahogy láttam, néhányunknak sem többet. Einar felmérte a helyzetet. Végigvezette tekintetét Newt-on, Liam-en, és Niall-ön, majd szép lassan Harry-n, míg végül szemeimbe nézett. Féltem, akkor már tényleg féltem. Hideg pillantása mintha a múltamban kutatott volna. Mit vett észre? Miért volt ennyire döbbent?

Furcsa melegséget éreztem összefont kezeink felől. Ahogy lenéztem, megláttam az obszidián gyűrűt, ami annyira világított, hogy azt hittem, fel fog robbanni. Mindig ilyen lesz, ha félek? Ám nem csak ez zavart. Harry még mindig fogta kezem, és nem rántotta el. Azt mondta, hogy minden természetfeletti lényre hat. Akkor miért nem működik? Nem mintha azt szerettem volna, hogy a földön fetrengjen kínok között, de érdekelt, hogy miért nem hatott az ékszer.

Einar szája elnyílt és mintha egy kicsit hátrébb is tántorodott volna. Harry feleszmélt dühéből, és Ő is kezeinkre nézett, de nem láttam döbbenetet íriszeiben... sőt, mintha büszke, és boldog lett volna. Nem értem, mi történik körülöttem?

-Több évszázada nem láttam ilyet.-ámult Einar, és közelebb jött. Barátom figyelmeztetően morgott rá, haragja még nem csillapodott-Hogyan jöttél rá?-intézte Harry felé szavait.

Ő nem válaszolt, inkább csak visszaváltozott. Ezt látták a többiek is, és ezért már Ők sem voltak olyanok, mint egy felhúzott íj.

-Tudom, hogy ember, mert még így is érzem a szagát, nem mellesleg, a szíve erősebben, és gyorsabban dobog mint akármelyikőtöknek. Megölhetném, vagy arra is kényszeríthetnélek, hogy te öld meg, de tudom, hogy nem tennéd meg.-lépett közelebb, már előttünk állt, de Harry kihúzta magát, ezzel engem eltakarva.

-Ne gyere közelebb.-szűrte fogai közt. Einar nem foglalkozott barátom figyelmeztető szavaival, csak karnyújtásnyira jött.

-Nem fogom bántani, sőt, egyikőtöknek sem ártok, még annak az áruló Stig-nek is megkegyelmezek, csak szeretnék megbizonyosodni róla. Mikor utoljára láttam ilyet, háborúk dúltak, nem volt alkalmam betekintést nyeri egy ilyenbe... most viszont egy kőhajításnyira van tőlem. Megesküszöm, hogy senkit sem fogok gyötörni, és tudod, hogy a szavamat nem szegem meg.-mondta. Biztos voltam benne, hogy már csak én nem értem a szituációt, ezért is figyeltem nagyon, hátha elkaphatok egy morzsát, és megérthetem a társalgásukat.

-Nem ezért jöttünk.-ismertette vele Harry. Einar megrántotta a vállát, és így szólt:

-Tudom, hogy a segítségem kellene, de ahhoz, hogy megkapjátok, tennetek kell valamit. A valami pedig ez az aprócska beszélgetés lenne, nem több.-győzködött minket.

Az előttem álló barátom lehajtotta a fejét, majd szaggatottan fújta ki a levegőt. Meleg lehelete látszódott a hidegben. Pár percig néma csend telepedett ránk. Csak a lélegzetvételeket lehetett hallani. Mindenki síri csendben állt, és feszülten figyelt.

-Nem is tudja, hogy bevésődött neked, igaz?-ahogy ezt a pár szót kimondta, Harry félig átváltozott, ujjait pedig a férfi nyaka köré fonta...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!