The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

59.-DNA

♥ Hey Lads! ♥

Meg is hoztam nektek a részt! Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket és, hogy ha időtök engedi, akkor valamilyen formában visszajeleztek nekem! Sokat jelentene! ♥♥

Nagyon-nagyon és még talán ezerszer is nagyon köszönöm nektek a 99 ezer megtekintést! ♥♥ Elmondani nem tudom, hogy mennyit jelent ez nekem! Komolyan mondom, már most is nehezen fogom vissza a könnyeimet, szóval mi lesz, ha elérjük a százat? ♥ Belegondolni sem merek, mennyire sírni fogok az örömtől. Köszönöm nektek, hogy ennyire jók vagytok hozzám, és ennyire szeretitek a történetet! ♥♥

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♥♥

DNA: DNS

Harry Styles~

Üveges tekintettel bámultam Rose arcát. Fejem kezénél pihent, szemeimmel pedig felmértem vonásának minden apró négyzetcentiméterét. Lélegzete nyugodt volt, szívverése pedig erősebb mint pár órával ezelőtt. Fogalmam sem volt, hogy mennyit üthetett az óra, de egyszerűen nem is érdekelt. Nem bírtam aludni, túl sok volt a gondolatom. Susan, a béta és Rose jártak a fejemben.

Egyszerűen nem bírtam elhinni, hogy Susan ilyet tett a saját lányával. Éheztette, kísérletezett rajta, sőt még át is változtatta. Hogy van valakiben annyi lélekjelenét, hogy ezt a vérével megtegye? Nem volt bűntudata? Nem érzett egy apró fájdalmat sem, mikor ezeket megtette? Undorító.

Halk léptek közeledését érzékeltek, hamarosan pedig kinyílt a szoba ajtaja. Nem kaptam fel a fejem, és nem is néztem hátra, hiszen szaglásomnak köszönhetően pár pillanat alatt rájöttem, hogy Newt közeledett felém. Hiába tudtam ezt, akkor is összerezzentem, mikor a vállamra tette a kezét.

-Gondoltam, hogy nem alszol.-jegyezte meg keserűen, majd az éjjeli szekrényhez lépett. Letett rá egy tálcát, amin étel és -illatából ítélve- tea volt.-Segít elaludnod.-mondta, mintha a gondolataimban kalandozott volna. Aprót bólintottam, de nem néztem el szerelmemről. Talán, őrültnek tűnhettem, de nem érdekelt. Pár perc némaság után, a férfi úgy döntött, hogy inkább magunkra hagy, viszont mielőtt kiléphetett volna az ajtón, utána szóltam.

-Newt!-emeltem fel fejem, és néztem az orvosra. Ő kérdőn tekintett rám-Ne haragudj, hogy neked mentem. Nem lett volna szabad, egyszerűen csak...

-Dühös voltál.-bólintott-Tudom. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a vérmérsékleteden a bevésődés sem segít, hisz ölni tudnál Rose-ért.-pillantott az ágyra. Egyetértően igent intettem a fejemmel.

-Akkor is figyelhettem volna. Bocsánat.-sütöttem le a szemeim. Newt elmosolyodott.

-Nem haragudtam rád, Harry.-szólt, majd indulni készült-De most aludj egyet, jót fog tenni nektek.

-Nekünk?-néztem fel.

-Igen, hiszen össze vagytok kötve. Ne élj abban a hitben, hogy neki egyedül sikerül kilábalnia ezekből. Túl sok csapás érte Őt egymás után.-magyarázta, de láthatta értetlen tekintetem, ezért folytatta-Rose le van gyengülve, ezért te sem vagy teljesen jól. Idd meg a teát, és hunyj egyet. Ez a legjobb amit ebben a helyzetben tehetsz.-mondta a végszót, majd kilépett a helyiségből.

Talán igaza lehetett. Mindent el kellett követnem ezért, hogy Rose-nak jobb legyen. Még akkor is, ha ostobaságnak hatott az, amit az orvos hadovált.

Elvettem a szekrényről a teát, majd belekortyoltam. Egészen addig nem is éreztem magamat szomjasnak, viszont mikor megízleltem a folyadékot, azonnal lehúztam a bögre egész tartalmát. Ezután már csak visszahajtottam a fejemet Rose keze mellé, majd megfogtam tagját, egy puszit nyomtam rá, és behunytam a szemeimet. Akkor, már igazán fáradtnak éreztem magam. Talán Newt szavai megnyugtattak annyira, hogy bemerjem csukni a pilláim...