The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

67.-Unnecessary examination

♥Hey Lads! ♥

Meg is hoztam a 67. fejezetet! Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a rész is, és hogyha időtök engedi, akkor majd visszajeleztek nekem valamilyen formában! Nagyon örülnék neki! ♥

Elképesztően hálás vagyok a rengeteg voteért, kommentért és megtekintésért (amely már elérte a több mint 125 ezer megtekintést! ♥♥). Nagyon szépen köszönöm! Rengeteget jelent! ♥♥ 

Legyen nagyon szép napotok és hetetek! 

Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♥♥

Unnecessary examination: Felesleges vizsgálat  

Rose Davis~

Teltek és múltak a hónapok, a történtek óta. Most már január van, pontosabban inkább már a vége felé közeledik. Ezalatt a néhány hónap alatt, amit elbújva töltöttünk sok minden történt. És néhány nagyobb említésre váró dolog is helyett kapott. Legelőször persze az, hogy sikerült Stone Circle alól kimenekítenünk mindenkit, és átváltoztatni Őket. Az első pár alkalom furcsa volt és szörnyű volt nézni ahogy kínok közepette visszaváltoztak a hibridek, de az, hogy utána ismét teljes életet tudtak élni, szinte mindenben kárpótolt. 

Newt és Aron egész végig együtt dolgoztak. Az orvosunk készítette az ellenszereket, ahol Gemma, Dawn Louis és én is besegítettünk, míg az FBI tag befogta a mutánsokat, Liam, Niall, Einar, Stig és Harry közreműködésével. Mindig rettegtünk attól, hogy bajuk fog esni, mikor elmentek napokra, de azután egyből megkönnyebbültünk, amint megláttuk Őket a kapuban. Mindig, mikor egy hosszabb vadászat után átölelhettem Harry-t, fellélegeztem és úgy éreztem, visszatért a másik felem. Ami, talán igaz is volt, tekintettel a bevésődésre. 

És, ha már a bevésődésnél tartunk, most már mindenki tudja, hogy mi van közöttünk. Nem csak azt, hogy szeretjük egymást, hanem azt is, hogy összeköt minket egy természetfeletti kapocs. Louis arca eltorzult, mikor először említettük, de mára már minden rendben volt, mert elfogadta azt, amit muszáj volt. Dawn és én végleg kibékültünk, és jobb a kapcsolatunk mint valaha. Ez sajnos a bátyjáról nem mondható el, hiszen beszélünk egymással, és nevetünk a másikon, de ez a kapcsolat már nem olyan, mint régen, és talán soha nem is lesz. 

Ha már a Tomlinson család jött említésbe, Marie jól van, jobban mint hajdanán. Kicsattan az örömtől, hogy a fia és a lánya is jól van. Sajnos csak később tudtam meg, hogy a testvérek édesapjával néhány hónappal ezelőtt elvált. Mondanám, hogy talán ez is okozhatta azt, hogy csatlakozott anyám kísérleteihez, de tisztában vagyok vele, hogy ez nem toborzás alapján ment. 

Azóta az ominózus nap óta, sokszor gondoltam Susan-re, Scott-ra és a valódi szüleinkre. Vajon minden ugyan így történt volna akkor is, ha nem történik meg az a baleset? Ugyan úgy találkoztam volna a Tomlinson családdal, vagy életem szerelmével? Ugyan így megismerkedtem volna a vérfarkasokkal, és belátást nyerhettem volna az életükbe? Scott ugyan így itt hagyott volna mindent, mint ahogy egy éve tette? Nem tudom, és akármennyire is kíváncsi vagyok rá, nem akarom megtudni, és nem akarom visszaforgatni az időt, mert pont jó így minden ahogy van. Ezt Harry-nek is elmondtam, Ő pedig először kételkedve nézett, de amint elmagyaráztam neki azt, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban megértette a nézeteimet. Mindent ugyan így hajtottam volna végre, ahogyan most, még akkor is, ha az eleje döcögősen indult és hasonlóképpen is folytatódott. Mert most már kezd minden jó útra térni, és ezt cseppet sem bánom. Jó végre már kinézni a viharfelhők mögül és meglátni a napsütést...

***

-Minden rendben?-hallottam meg magam mögül egy mély, aggódó hangot. Megtöröltem a szám, és fáradt tekintettel bólintottam-Ez a héten már a negyedik-rázta meg fejét rosszallóan, közelebb lépkedve hozzám. Lehúztam a WC gusztustalan tartalmát, majd feltápászkodtam a földről, és levéve a fogkefémet, sikálni kezdtem a fogaim. 

-Dawn főzési praktikái egyre pocsékabbak.-suttogtam, szavaim után pedig kiöblítettem a szám. Még így is éreztem a hányás pocsék utóízét, de megpróbáltam mindent elkövetni annak reményében, hogy kitudjam verni a fejemből az emlékképeket gyomrom tartalmáról, amit nemrég láttam viszont. 

-Ebben igazad van-fintorodott el-De ez már nem egészséges, Rose. Ezen a héten nem volt egy olyan nap, mikor ne kellett volna rohannod a mosdóba-simította meg az arcom. 

-Igazad van-bólintottam-Ma meglátogatom Newt rendelőjét az alagsorban-mondtam nehezen, hiszen nem akartam, hogy a férfi megvizsgáljon, mert majdnem teljesen biztos voltam abban, hogy Dawn barátnőm furcsa ételei miatt kerültem ilyen helyzetben. 

-Rendben-bólintott és egy gyengéd puszit adott homlokomra-Elkísérjelek?-kérdezte kedvesen, én pedig mellkasának dőlve megingattam a fejem. 

-Nagylány vagyok, egyedül is letalálok a pincébe...

~*~

Lassú, megfontolt léptekkel indultam le Newt-hoz. Igaz, a térdem remegett, de megpróbáltam megtörhetetlennek látszani, és úgy viselkedni, mintha minden rendben lenne. Pedig nem volt, mert aközben, miközben lépkedtem lefelé, ismét elkapott az émelygés. 

-Newt?-szólítottam a férfit, miután beléptem a tágas helyiségbe. 

-Hátul a műtőasztalnál!-kiáltott, én pedig már felé is vettem az irányom. Mikor megpillantottam, ahogy törölgette a vas asztalt, majdnem felnevettem. Furcsa volt Őt takarítani látni, de mindig az volt az elve, hogy "az orvos legerősebb fegyvere a betegségek ellen a tisztaság" egyszóval mindig ezt követte-Mi járatban?-kérdezte halvány mosollyal, miközben lemosta a kezét az egyik csapnál. Görbülete azonban lehervadt, mikor meglátta megszeppentségemet. 

-Te éreztél rosszullétet Dawn főztjei után?-kérdeztem megvakarva a tarkómat. Fogalmam sem volt, hogyan is kezdjek bele, éppen ezért az elejétől indítottam. Összevonta a szemöldökét és megingatta a fejét. 

-Nem, miért, te igen?-tette fel kérdését. Bólintottam, és nagyot nyeltem.

-Arra gondoltam, hogy allergiás vagyok valamire és emiatt adom ki a gyomrom tartalmát reggelente-meséltem, Ő pedig az egyik asztalnak dőlt-Vagy, hogy egy egyszerű gyomorrontástól szenvedek ennyire-találgattam-Örülnék, ha megvizsgálnál, Newt-néztem a szemüveges férfire, aki csak összepréselte az ajkát, majd felvonta a szemöldökét-Miért nézel így?-kérdeztem gyanakvóan, mire az előttem álló csak letette a kezében lévő törölközőt, és mélyet sóhajtott. 

-Nincs szükség vizsgálatokra, Rose. Hónapok óta hallom a kicsi szívverését.-mondta, és hasam felé intett...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!