| Joyce | [BEFEJEZETT]

1.rész

A lépcsőházban baktatok felfelé, miközben a kulcsomat próbálom megtalálni a táskámban. Természetesen a legaljára keveredett le. Mikor felérek a kívánt emeletre, megállok az ajtóm előtt. Már épp behelyezném a kulcsot a helyére, amikor feltűnik, hogy az ajtóm résnyire nyitva van. Megtorpanok. Úgy emlékszem, még mielőtt lementem volna a terembe, bezártam. Benyúlok a résen és a cipősszekrény oldalára erősített pisztolyomat keresem. Nincs a helyén. Lerakom a táskámat az ajtó elé, előveszem a bicskámat, majd belököm az ajtót. Semmi. Lassan elkezdek beljebb lépkedni a lakásomba. Éles fegyveremet rejtve tartom magam mögött.

-Nem gondoltam volna, hogy egy pincérnőnek szüksége van pisztolyra - lép ki a fürdőszobából Clint Barton. Ijedtemben magam elé kapom a késemet, védekező állásba állok. Amikor viszont meglátom, ki az, leeresztem a fegyveremet. - Szép! - dicséri meg a bicskám.

-Kösz! - azzal összecsukom, és a zsebembe süllyesztem. - Miért is tört be?

-Nem voltál itthon, gondoltam beinvitálom magam - leteszi a pisztolyomat a pultra, majd nekitámaszkodik. - Tegezz nyugodtan! - bólintok. - Clint vagyok!

-Joyce! - mutatkozom be én is, de ezzel biztosan tisztában van. - Mióta vagy itt?

-Fél órája - meglepettség ül ki az arcomra. - Stark nem közölte veled tegnap, hogy mikorra jövök?

-Nem sok információt adott a tudtomra - forgatom meg a szemem.

-Hát persze, hogy nem. Összepakoltál?

-Nagyjából.

-Ne hagyj itt semmit! - azzal elindul az ajtó felé. Mellém érve megáll és a szemembe néz. - Lent várlak - bólintok, jelezve, hogy megértettem. Rám kacsint, majd elindul lefelé.

X

Clinttel belépünk a liftbe, majd megnyomja a kívánt emelet gombját. Egyébként nagyon kedves Barton, jól elbeszélgettünk idefelé. Igaz, nehezen oldódtam fel, de sikerült párszor mosolyt csalnia az arcomra. Mesélt a többiekről, hogy ki milyen a csapatban. Nagyjából tisztában voltam vele, kik a Bosszúállók, de jól esett, hogy Clint kicsit többet mesélt róluk. Így talán majd hamarabb megtalálom velük a közös hangot.

Mikor arról kezdtem el faggatni, hogy miért akarja annyira Tony, hogy nekik dolgozzak, csak hallgatott. Persze nem hagytam annyiban, próbáltam kicsit többet megtudni erről az egészről. Végül csak annyit mondott, hogy nem ő fog beavatni. Meg, hogy legyek türelmes, mindennek oka van. A takarítónős kérdésemnél jót nevetett. Azonnal mondta, hogy nem erről lesz szó. Ezzel természetesen belém tette a gyomor ideget, illetve még nagyobb kíváncsiság fogott el.

A lift megáll, majd csippan egyet, ezzel jelezve, hogy megérkeztünk. Barton segíteni akar a táskával, amit magammal hoztam, de intettem neki, hogy hagyja. Nem mintha olyan nehéz lenne, hiszen nem sok mindent hoztam magammal. Ha tényleg olyan munkát kapok, ami tetszik is és maradhatok, akkor majd elhozom a többi holmim. De egyelőre csak azt hoztam magammal, amire biztos, hogy szükségem lesz. Ruhák, pár könyv, illetve a laptopom. A vállamra kapva a sporttáskámat, kilépek a liftből Barton pedig utánam. Azt se tudom, hova nézzek előszőr. Körbe vesznek a hősök. A Bosszúállók.

Tőlem balra áll Bruce Banner, mellette Amerika csillagos hőse. Majd egy férfi, akit nem ismerek. Stark, Romanoff, egy barna hajú nő, tőle balra pedig egy különleges férfi, kővel a homlokán. Tőlem jobbra a konyhában pedig egy fehérhajú férfi. Égkék tekintete végig siklik rajtam, majd mikor a szemembe néz, Barton felé fordulok inkább.

-Mi van Barton, félig sikerült csak megszabadítanod a ruhájától? - poénkodik a milliárdos, mire vetek rá egy nem túl kedves pillantást. Edzés után találkoztam Clinttel, így nem volt időm átöltözni. Passzos rövidnadrág és atléta van rajtam.