| Joyce | [BEFEJEZETT]

21.rész

-Nekem tetszik. - jött egy ismerős hang a folyosók felől.

Oda kaptam a fejem. Egy fehér hajú férfi állt a folyosó elején,vállával a falat támasztotta. Mosolygott. Elpirulva visszamosolyogtam. Sam egy szó nélkül felállt és elment. Miután Sam eltűnt Pietro ide szaladt és megállt mellettem. Nem ült le,ezért felálltam a kanapéról. A fejével az erkély felé bólintott. Azt akarta,hogy mennyünk ki,így kisétáltunk. Kiérve nekitámaszkodtam a korlátnak és a várost néztem. Pietro mellém lépett és ő is nekidőlt a korlátnak. Egyikünk se szólt a másikhoz. Csendben figyeltük a várost. Behunytam a szemem. Valaki megérintette a vállam,így kinyitottam és a felé fordultam.

-Miaz?

Pietro szeme kikerekedett. Arcára csodálkozás ült ki. Pislogott még vagy kettőt aztán visszatért a valóságba és megkérdezte :

-A szemed...fehér. - mondta döbbenten - És mostmár nem vagyok megsértődve - itt felvontam a szemöldököm - Ugyanis az előbb a fejemben beszéltél.

-Tessék?

Megilyedtem,megfordultam és odaszaladtam az ablakhoz. Láttam benne a tükörképem,nem úgy mint egy rendes tükörbe de épp annyira,hogy láthassam a szemem. Pietro igazat mondott,fehér volt. Ez azt jelentette hogy mentális kapcsolatban vagyok vele. Banner azt mondta ha valakivel sikerül összeköttetésbe kerülnöm akkor az kihat a szemem színére,így az fehér lesz. De mivel eddig még azt se vettem észre,hogy képes vagyok összekötni a saját gondolatom másokéval,ezzel úgymond telepatikusan tudunk egymással beszélni. Az sem tűnt fel,hogy a szemem színe megvátozik. Először mikor megláttam megilyedtem,de miután tovább néztem a szinte hófehér szemeimet kezdett tetszeni. Pietro mellém lépett és megfogta a vállam.

-Beszélned kéne Bannerrel. - mondta aggódva.

-Jó. - itt elmosolyodott és megvakarta a tarkólyát. - Még mindig a fejedben beszélek igaz? - kérdeztem mosolyogva.

-Igen. - a válasz nem hagyta el Pietro ajkait. A fejemben hallottam a hangját. Tehát sikerült úgy összeköttetésbe kerülnünk,hogy mostmár nemcsak engem hallanak,hanem én is őket.

Megfogadtam Pietro tanácsát és elmentem Bannerhöz a laborba. Amúgy nemértem,ennek a hapsinak nincs jobb dolga,hogy mindig a laborban van? Mondjuk foglalkozhatna Natashával. Igen,attól még,hogy új vagyok tudok róluk. Vagyis arról ami alakul köztük. Észrevettem már,hogy egymással máshogy viselkednek,illetve Wanda is mondta. Igazábol Romanoffot se értem. Ő is most ki tudja hol van,minthogy itt lenne. Jó,tudom. Nem szólhatok bele az életükbe,de na. Meddig akarnak még várni? Nagy meglepetésemre Banner a laborba volt.

-Jéé - léptem be a helységeb - Hát te itt? - kérdeztem egy csepp szarkazmus nékül.

-Mond. - válaszolta a beszólásomra nem is figyelve. Felém fordul és levette a szemüvegét.

-Sikerült mentális kapcsolatba lépnem Pietróval,úgy hogy én is hallottam őt.

Nem tudtam eldönteni hogy most meglepődött fejet vág-e vagy örömtelit. Odasietett hozzám megfogta a kezem és arrébb húzott. Leültetett egy székre,ő pedig az asztal másik oldalán lévő székre,velem szembe leült. Ujjait összefonta és letette az asztalra. Várt. Zavarodottan rá néztem.

-Most mit csinálsz?

-Én semmit. Majd te fogsz.

-És mégis mit?

-Kösd össze a te elméd az enyémmel.

-Ez oké,csak annyi a baj,hogy nem tudom hogyan csináltam ezelőtt. - mondtam szomorúan.

-Akkor majd most rájövünk. - bíztatón rámmosolygott - A lényeg,hogy koncentrálj.

Válaszképp csak bólintottam. Vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemem. Koncentráltam,egyenletesen szivtam be és fújtam ki a levegőt. Éreztem valamit,valami leírhatatlant.

-Joyce hallasz? - szólalt meg Banner. Kinyitottam a szemem,mire Banner egy kicsit hátrébb ugrott a széken.

-A szemem igaz? - kérdeztem mosolyogva.

-Az is,illetva az,hogy sikerült összekötnöd minket. - a választ a fejemben hallottam.

-Most,hogy ez sikerült mit akarsz tenni?

-Holnap összehívjuk a csapatot és meglátjuk össze bírsz-e kötni mindenkit.

-Az egész csapatot? - döbbentem le.

-Igen. Vagy már olyan edzett,hogy meg bírd ezt tenni. Nem lesz gond.

-Rendben. - pislogtam egyet és éreztem,hogy az a hatás elmúlt amit akkor éreztem amikor összeköttetésben voltam Bruceval. Az előttem ülő férfi elmosolyodott,tehát a szemem újra barna.

-Most menny pihenni. - tanácsolta Bruce,amit igazából nem is bántam mert eléggé fáradt voltam. Illetve kell az erő holnapra. - Nekem is még van mit elintéznem. A csapatnak meg majd szólok én.

Felálltama székről és felmentem a szobámba. Vettem egy forró fürdőt ésbedőltem az ágyba. Attól,hogy még csak este 6óra volt elég gyorsan elaludtam.

*Banner szemszöge*

Miután Joyce felment pihenni én elindultam megkeresni Strakot. Miután megtaláltam mondtam neki,hogy ő,Nat,Clint,Steve és Thor jöjjenek a tárgyalóba.