| Joyce | [BEFEJEZETT]

12.rész

Sűrű napnak nézünk elébe. Wandával már a medence mellett állunk, úgy voltunk vele, hogy reggel letudjuk a gyakorlást. Aztán ma Natashával csinálok ebédet, utána csapat edzés. Késő délután pedig el akarnánk kezdeni a szobámat festeni.

Megmozgatom a nyakamat, majd a vállamat. Lábam ismét mezítelen, ugyanis vízben állok. Wanda megigazítja a sportmelltartója pántját, majd bólint. Lehunyom a szemeim és igyekszem kizárni mindent. A Maximoff lány ismét elkezd járkálni. Csupasz talpa csattog a vizes csempéken. Hol hangosabban, hol halkabban. Mély levegőt veszek, benntartom egy kicsit, majd kifújom. Megismétlem még párszor.

- Koncentrálj! - suttogja a lány. Gyors grimasz fut át az arcomon. Nehezebben megy, mint tegnap.

- Nem aludtam valami jól - válaszolom, majd ismét mély levegőt veszek.

- Ez frusztrál? - kicsit közelebbről hallom a hangját, mint az előbb.

- Álmodtam valamit - kiráz a hideg. - De nem emlékszem rá. Mikor felkeltem... - elakad a szavam.

- Folytasd - Wanda hangja nyugtatóan csapódik vissza a falakról. Érzem, ahogy a víz felkúszik a kezeimre. Egyre feljebb és feljebb. Igyekszem, nem ideges lenni. Ez természetes. Ez az én erőm, én uralom. A részem. Nem ijesztő!

- Kivert a víz, mikor felkeltem. És csomó volt a torkomban. Féltem - a levegő hűlni kezd körülöttünk. Erre Wanda is felfigyel és elemelkedik a padlótól, nehogy oda fagyjon a lába.

- Joyce koncentrálj - szól rám, azonban hangja nem parancsoló. Finoman hagyják el a száját a szavak. - Ne hagyd, hogy az érzelmeid irányítsák az erődet - sóhajtok egy nagyot. A levegő visszamelegszik. Ismét fülledt, párás a terem. - Emlékszel bármire is? Esetleg egy kis töredékre?

- Nem - rázom meg a fejem. Még mindig le vannak hunyva a szemeim, könyökömet behajlítom és magamhoz húzom alkarjaim. A víznek egy része átkúszik a mellkasomra és a nyakamra. Feljebb emelem az állam, hogy kényelmesen körbe tudjon csavarodni. Majd amint ökölbe szorítom a kezeimet, a víz visszahúzódik. Tenyeremnél összegyűlik, majd egy nagyobb erőfeszítést követően már nincs is ott. Kinyitom a szemem és ekkor eszmélek csak rá, hogy egy vízgömböt tartok a két tenyerem közötti térben.

- Ügyes - mosolyodik el Wanda. Óvatosan a medence felé fordulok, majd a karjaimat kinyújtva előre engedem a gömböt. Amint a víz felé ér, elengedem. Kisebb csobbanással újra eggyé váltak. Boldog mosoly jelenik meg a szám sarkában. Hihetetlen érzés! - Leugrom a konyhába vízért - teszi a vállamra a kezét, miközben elhalad mellettem. - Kérsz te is?

- Nem, köszönöm - azzal be is csukódik az ajtó. Fényvillanás a szobát, amit halk mennydörgés követ. Az ablakokhoz sétálok és felnézek az égre. Sehol egy árva felhő. Az ég gyönyörű kék színben ragyog. Különös, de előfordulhat. Lehet a torony másik oldala felől jön a vihar. Hallom, ahogy kinyílik, majd becsukódik az ajtó. Megfordulok, de nem Wandával találom szemben magam. Egy hosszú, szőkehajú izomkolosszussal nézek farkasszemet. Különleges ruhája van, vörös köpennyel. Kezében pedig egy pörölyt tart.

- Ki vagy? - mély hangjába majdnem beleremegek.

- Te biztos Thor vagy - lépek hozzá közelebb, azonban folytatni már nem tudom a mondandómat. Nekem ront, amitől annyira meglepődöm, hogy leblokkolok. Épp, hogy sikerül kitérnem az első ütése elől. - Nem beszélhetnénk inkább? - kérdezem, majd szemeim kikerekednek és leguggolok. Majdnem pofán nyomott a pörölyével! Felegyenesedem, majd hasba rúgom. Egy fél lépést lép hátra. Most komolyan?! A medence pereméig lépkedünk, folyton üt én pedig próbálok nem beleszaladni hatalmas öklébe. Suhint a pöröllyel, mire hátra lépek. Kapálózom a kezemmel, próbálok a csempén maradni, megragadom Thor pörölyös kezét. Elveszítem az egyensúlyom. Azt hittem, meg bír majd tartani, azonban lába megcsúszik a vizes talajon. Hatalmas csobbanással a medencébe esünk. Nem hiszem el, hogy mindig itt kötök ki! Gyorsan a felszínre úszok és kikecmergek a medencéből. Az ajtó felé indulok, közbe ügyelek arra, hogy ne csússzak el. Hajam csurom vizesen tapad az arcomra, ruhám elázott. Csöpög rólam a víz. Azonban mielőtt az ajtóhoz érnék, Thor előttem terem. Elfelejtettem, hogy tud repülni a kalapácsának köszönhetően.