| Joyce | [BEFEJEZETT]

26.rész

*Steve szemszöge*

Thorral és Bannerrel levisszük a többieket a kórház szintre. Thor nem nézte túl jó szemmel, hogy Banner nem hagyta Merlinnek, hogy végig mondja a mondatot. Van valaki a Börtönvilágban, aki ismeri Thort, pedig ő azt állítja, ez lehetetlen. Érthető, hogy tudni szeretné, ahogy az is, hogy Banner amint tudott, lőtt. Muszáj volt minél előbb felszabadítania Tonyt. Natasha fején a seb elég nagy, de elvileg nem súlyos, a saját lábán jött le a kórház szintre. Bár tény, hogy végig fogta vagy a falat vagy a korlátot. A liftet ért lövés miatt nem kockáztattuk meg, hogy azt használjuk. Clint az üvegszilánkoknak köszönhetően szerzett pár mély sebet, Bannernek majd össze kell varrnia. Wanda sokkos állapotban van, így egyikünk sem kérte meg, hogy segítsen levinni valakit. Joyce és Pietro elég nagyot zakózott, eszméletlenek, de rendbe fognak jönni.

Tonyt értelemszerűen egy külön kórterembe visszük. Elővigyázatosság. Félünk, hogy mégse hatott az ellenszer, vagy nem teljesen. Merlin lehet vissza tudja venni az irányítást fölötte. De reméljük, hogy ez nem így lesz. Míg Bruce Tonyt vizsgálja, addig Thorral a többiekkel maradunk. Thor az ajtó mellett támaszkodik, tekintete kiréved az ablakon kívülre. Én egy kanapén foglalok helyet, könyökömet megtámasztom a térdeimen. Bruce halkan kinyitja az ajtót.

-Mi a helyzet? - kérdezem, majd felállok, hogy közelebb sétáljak hozzájuk. Van, aki elaludt a gyógyszerektől, van, aki pedig még eszméletlen.

-Nincs nyoma károsodásnak, sem Merlinnek - válaszolja nagy sóhaj keretében Banner. - Még megfigyelés alatt tartom, de eddig úgy néz ki, az ellenszer tökéletes! Még nincs magánál.

-Pedig szükségünk lenne rá! - morog Thor. - Mennünk kellene! Minden itt töltött perccel előnyt adunk annak a mocsoknak!

-Muszáj lesz várnunk - nézek az isten szemébe. - A csapat nagy része kidőlt - mutatok az ágyakra a vállam felett. - Hárman nem bírunk el vele. Még ha mindannyian oda is megyünk majd, úgy is nagy a kockázat, hogy élve megússzuk-e.

-Igaza van Stevenek! - folytja Thorba a szót Banner. - Nélkülük nem mennénk sokra - Thor feszülten bólint egyet, majd leül a kanapéra. Bruce visszamegy, hogy ránézzen Tonyra. Odinsonra pillantok. Látszik rajta, hogy majd szétveti az ideg, mert tehetetlen és mert várnunk kell. Mellé lépek, felnéz rám.

-Gyere! - bökök a fejemmel az ajtó felé. Hangom továbbra is halk és nyugodt. - Sétáljunk egyet!

*Joyce szemszöge*

Iszonyúan lüktet a fejem egy ponton, ahogy a hátam és a csuklóm is. Kinyitom a szemem és egy kórteremben találom magam. Szuper! Vajon mennyi ideig lehettem kiütve? Megpróbálok felülni, ami nagyon rossz ötlet volt. Fájdalom nyilall a csuklómba és a bordáim közé. Felszisszenek és visszaesem az ágyba. Elfordítom a fejem. Egyik oldalamon Natasha fekszik, sebe össze van varrva. Picit még véres a füle. Ekkor bevillan egy kép. Wanda kiséri fel a folyosóra Natashát, akinek vér folyik a fejéből. A másik oldalamon Wanda fekszik. Vele nem emlékszem mi történt, csak hogy egy kis időre sikerült megállítania Starkot. Lehet, túl sok volt neki egy démon ereje? Tekintetem most a fehér plafonra szegezem.

Már emlékszem, miért fáj ennyire mindenem, főleg a fejem. Tony a nyakamnál fogva elemelt a földtől, majd eldobott. Neki estem valakinek és visszaestünk a lépcsőházba, legurultunk a fordulóig. Ott üthettem be ennyire mindenemet. De még mielőtt elvesztettem volna az eszméletem, még megpróbáltam felkelni. Megpróbáltam elérni Pietro eszméletlen testét. Vele zuhantam vissza.

Összeszorítom a szemem, ahogy a testemen végig szánkázik egy erősebb fájdalomhullám. Ismét megpróbálkozom azzal, hogy felkönyököljek. Nem figyelek a fájdalomra, így sikerrel járok. Clint fekszik velem szemben. Bal felkarja be van kötve, ott biztosan mélyen vágta meg őt az üvegszilánk. Több kisebb seb is látható a karjain és az arcán. Mellette Pietro fekszik. Erőt veszek magamon és felülök, aminek a fejem nem nagyon örül. Egy pillanatra megszédülök. Lelógatom a lábam, várok pár másodpercet, majd leszállok az ágyról. Elindulok a fehérhajú férfi felé, de figyelek, hogy mindig fogjak valamit. Még nem állok teljesen biztos lábakon. Kicsit több időbe telik elérni az ágya mellé, mint alapból. Leülök a székre az ágya mellett és bátorkodom megfogni a felém eső kezét. Véraláfutás van a kezén, biztos máshol is van neki. Mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed. Tekintetem az arcára téved. Most olyan nyugodt az arca. Nem ül ki rá fájdalom vagy aggodalom. Megmozdul az egyik ujja, majd lassan összegabalyodik az enyémmel. Halványan elmosolyodom. Szemhéjai lassan elválnak, pislog párat, próbálja felfogni, hol van. Majd tekintetünk találkozik. Az arca egyszerre tükröz fájdalmat és boldogságot. Őszintén elmosolyodik.