| Joyce | [BEFEJEZETT]

34.rész

Az a dolgunk, hogy minél több embert megmentsünk. Van, hogy nem sikerül mindenkit!

*Pietro szemszöge*

Itt tartom a karjaimban, a Quinjet rámpáján sétálok fel. Szemeimből megállás nélkül folynak a könnyek. Ahogy mindenki máséból is. Mikor Natasha meglát minket, a szája elé kapja a kezét. Nem tud megszólalni, ahogy én sem. Egyikünk sem. Merlint ugyan elkaptuk, de milyen áron?

Elvesztettünk egy Bosszúállót! Egy olyan lányt, aki a kezdeti nehézségek és múltja ellenére is, mindig vidám volt. Elvesztettem a lányt, akit szerettem. Akit mindenki szeretett. Csodálatos nő volt. Testem remeg, mégis biztosan tartom őt. Hatalmas űr keletkezett bennem, ahogy megláttam a homokban. Nem mozdult. Tudtam! Még mielőtt mellé értem volna, tudtam. Nem tehettünk semmit! Elvesztettem a nőt, akinek nem mondhattam el, hogy mennyire szeretem. Bassza meg, már a legelső pillanattól kezdve szerettem! Tudtam, hogy meg fogja változtatni az életem! Így tett. A tudta nélkül összerakott, megnevettetett. A hibáim ellenére szeretett, mindig mellettem volt.

Most itt van a karjaimban. Azok között a karok között, amik megóvták, megölelték, átkarolták alvás közben. Gyönyörű arca véres és poros. Csodaszép kék haja pedig kócos.

Bárcsak előbb léptem volna! Bár több időnk lett volna!

Bár ne hagytam volna neki!

Nem voltam elég gyors!

Az én hibám!

Sajnálom...

Szeretlek, Joyce Hopper!