| Joyce | [BEFEJEZETT]

19.rész

*Tony szemszöge*

A torony ezen szintjén, ahol a labor helyezkedik el, nem csak egy tárgyaló szoba lett kialakítva. Mikor elkészültek, nem láttam sok értelmét, hogy több legyen, de a későbbiekben már jól jöttek. Többször is előfordult már, hogy amikor nekünk volt megbeszélésünk, az idő alatt a S.H.I.E.L.D. is ülésezett, illetve a cégem is - amit most Pepper vezet. Jelenleg is az egyik ilyen szobában Thor, Banner és Vízió dolgoznak, így mi Rogerssel egy másikba megyünk be. Nem akarom sem Vízióékat megzavarni, illetve egyelőre még jobbnak tartom, hogy csak Stevevel mi ketten tudjuk, mi történt. Míg átsétálunk, üzenek Furynak, hogy azonnal találkozni szeretnénk vele.

- Nem siette el - vetem oda Furynak, ebben a pillanatba csukja be maga után az ajtót.

- Mi volt olyan fontos, hogy késő délután iderángatnak? - vonja fel kérdőn és egyben dühösen a szemöldökét. Végül helyet foglal Stevevel szemben. Én az asztal végét támasztom, nem nagyon tudnék most nyugton ülni és csevegni.

- Joyce elveszítette a képességét - dobja le azonnal a bombát Rogers. Akaratom ellenére elmosolyodom, ha nem előzött volna be, akkor én kezdtem volna ezzel. Ez csakis annyit jelent, hogy Stevenek sem tetszik a kialakult helyzet.

- Mit mondott? - döbben le Nick.

- De csak azt, amit az édesanyjától örökölt - teszem hozzá.

- Tőlem mit akarnak? - dől hátra székében Fury, majd keresztbe fonja karjait maga előtt.

- Minden olyan feljegyzést és dokumentumot, ami Sue Hopperhez kapcsolódik - válaszolom ellentmondást nem tűrő hangon. - De felőlem még az érettségi bizonyítványát is elküldheti!

- A lényeg az, hogy szeretnénk megtudni, hogy Sue hogyan mutálódott - fejti ki jobban Rogers. - Miket használtak nála, az mikkel járt, mindent - nyomja meg az utolsó szót.

- Nem adhatok oda semmit - azzal Fury feláll és elindul az ajtó felé.

- Mégis miért? - emelem fel a hangomat, közben Steve is talpra áll. - Csak nem titkolnak valamit?

- Ami azt illeti, de! - emeli fel a hangját, miközben szembe fordul velünk. - Olyasmit, amit Joyce sose tudhat meg!

- Nos - csapom össze a tenyereim vigyorogva és lépek előre pár lépést. Steve ráncolt homlokkal próbálja kitalálni, mire készülök. - Ha nem tűnt volna fel, nincs kék hajunk és karcsú derekunk - Steveből majdnem feltör a nevetés, Fury pedig csak szúrós pillantást küld felém. - Szóval mi nem Joyce vagyunk - tárom szét a kezeim. - Illetve, hogyha megkapnánk a dokumentumokat, akkor talán rájöhetnénk, hogyan vesztette el Ms. Hopper a képességét. És talán a legfontosabb, majdnem elfelejtettem - nevetem el magam színpadiasan. - Talán arra is rájöhetünk, hogyan adjuk vissza neki anélkül, hogy belehalna - mondandóm végeztével összekulcsolom az ujjaimat a hátam mögött és türelmesen várom Nick Fury válaszát.

- Stark, fogalma sincs, hogy ... - kezdene bele a sötétbőrű férfi.

- És cserkész becsszóra ígérem, Joyce nem fog megtudni semmit - teszem a szívemre a kezem. - Csak Rogers és én fogjuk látni. Senki más! - Fury elnéz a vállam felett, egyenesen Rogersre.

- Csak mi - erősíti meg a mondandómat. - Ha tényleg olyan komoly dologról van szó, akkor nem tőlünk fogja megtudni.

- Legyen - egyezik bele egy nagy sóhajtás kíséretében a félszemű kalóz. - De csak azért, hogy visszaadhassák a lánynak a képességét! Csak a szükséges részeket olvassák el! Akár sikerül, akár nem, visszaadják a papírokat! - eléggé dühös. - És semmi sem szivároghat ki!