| Joyce | [BEFEJEZETT]

34.rész

*Clint szemszöge*

Stark,Thor és Joyce legalább 10perce mehettek el. Ez idő alatt a többiek felállították a robbanás hullámokat. Natasha és én a két felhőkarcolón figyeltük amint Thorék a szentély felé tartanak. Banner adott nekem és Natnak is egy-egy aktatáskát,amiben ellenszerek voltak,arra az esetre ha idáig eljönne az ellenség. Lenéztem az utcára ami a két épület között húzódott és megláttam Stevet. Füttyentettem egyet neki,mire ő felkapta a fejét és intett egyet,hogy készen vannak és megy Joyce-ék után. Egy darabig néztem a Kapitány egyre kisebbedő testét,majd egy fuvallatot éreztem. Megfordultam és a Maximoff ikrek álltak velem szemben.

-Készen vagyunk. - szólalt meg elsőként Wanda,mire én csak bólintottam.

-Joyce-ékról van valami hír? - kérdezte Pietro,majd a szentély felé fordult. Látszólag ideges volt.

-Semmi. Miután elmentek nem jelentkeztek. - válaszoltam a fiút pásztázva - De Steve most indult utánnuk,szóval ha lenne is valami amit innen nem vettünk volna észre ő szólni fog.

-Kivéve ha addigra őt is elkapják. - jegyezte meg halkan a Maximoff fiú.

-A többiek hol vannak? - érdeklődtem.

-Mármint Banner,Sam és Vízió? - kérdezett vissza Wanda - Ők Nathoz mentek. - jött végül a válasz,és a mutató ujjával a másik felhőkarcoló felé mutatott. Abban a pillanatban,hogy átfordultam,robbanás hallatszódott a távolból. Mindannyian a szentély felé kaptuk a fejünket és láttuk hogy fenn a magasban felrobbant valami.

-Stark? - kérdezte ilyedten Wanda.

*Joyce szemszöge*

Stark elindult a helybéliek felé,hogy hátha megilyednek tőlle. Hát nem volt valami jó ötlet. Ugyanis mikor feléjük ért az egyik elvarázsolt helybéli megütötte,és olyan helyen találta el ami nem nagyon tett jót a páncélnak. Mikor Tony ismét felénk ért kinyitotta a páncélt. Ő kiugrott belőle egyenesen a homokba,a páncélt pedig felküldte a magasba. Mikor épp hogy elhagyta a szentély tetejé felrobbant.

-Remélem hoztál magadnak elég páncélt. - mondta Thor,majd mellé lépett és felsegítette. Tony lerázta magáról a homokot,Steve és én ez idő alatt lementünk a szentélyről és megálltunk mellettük.

-Jó ötlet volt. - jegyeztem meg,mire a milliárdos felhorkantott. - Hogyan tovább?

-Hát - kezdett bele Steve,majd a helybéliek felé nézett akik még mindig felénk tartottak - mivel még mindig mi vagyunk a célpont és ők túl sokan vannak...szerintem mennyünk vissza a városba. Ott több esélyünk van ellenük.

-Amerika kapitány beilyedt? - gúnyolódott Stark.

-Nem,csak én...

-Hé - szóltam közbe - Szerintem mennyünk,mert ők sem lassítanak.

Thor megpörgette a kezében a mjönlirt és előre lendítve azt,elindult vissza a városba. Útközben felkapta maga mellé Tonyt is,akinek nem volt idelye ellenkezni.

-Hát,minket meg itt hagytak. - jegyezte meg Steve. Mellé álltam és megfogtam a kezét,mire ő értetlenül rám nézett. Majd hirtelen a felhőkarcoló tetején álltunk,Barton mellett. Steve körbenézett és elmosolyodott majd elengedtem a kezét. - Azta. - nyögte ki végül.

-Ennyire azért nem lehet rossz. - nevettem fel - Barton sem panaszkodott mikor vele teleportáltam.

-Mert nem akartalak megbántani. - lépett mellénk Sólyomszem.

-Tehát nem volt valami jó érzés? - kérdeztem őket.

-Nem. - vágták rá egyszerre.

-Akkor legkölebb ott hagylak titeket. - rájuk kacsintottam és megfordultam. Pietro állt mögöttem, mikor felnéztem az egy fejjel magasabb Maximoff fiúra elmosolyodtam. Ő erre átölelt.

-Jól vagy? - kérdezte halkan.
-Mostmár igen. - válaszoltam,majd elengedett.

-Egyébként - jött egy hang a másik épületről - Mi is jól vagyunk. - oda fordultunk. Ki más is mondhatta volna ezt mint Stark.

-Most mi lesz? - kérdezte Nat. Nem kellett kiabálnunk,hogy halljuk egymást mivel nem volt nagy távolsága a két épület között.

Mikor Steve válaszolni akart robbanás rázta meg a velünk szemben lévő felhőkarcolót. Ami ennek következtében elkezdett össze omlani. Sam abban a pillanatban hogy ekezdett repedni alattuk a beton szerkezet kitárta szárnyait és felkapta Natashát. Majd átrepült vele mellénk. Vízió Bannert hozta át,míg Thor pedig csak simán átugrott. Stark maradt egyedül a felhőkarcoló omladozó tető szerkezetén. Csinált egy karate mozdulathoz hasonló mozdulatot a kezeivel és várt. Sam már épp át akart menni érte mikor Barton megállította. Mindannyian értetlenül néztünk Clintre,aki egy szót sem szólt. Csak felemelte a kezét és ujjával abba az irányba mutatott amerről jöttünk. Valami,vagy inkább valamik felénk repültek. Visszanéztem Starkra aki elmosolyodtt majd hátrált 4lépést és nekifutott az épület peremének. Onnan elrugaszkodott és leugrott. A következő pillanatban ide értek a repülő tárgyak,amik mint kiderültek a páncél részei voltak. Egyenesen Tony felé tartottak. Az épület még mindig omlott. Mikor lenéztünk az alattunk elterülő utcára hirtelen felrepült előttünk valaki. Stark volt az. Egy újabb Vasember páncélban. Megállt előttünk a levegőben és felhajtotta az arclemezét.

-És ha nem ért volna ide időben? - kérdezte Barton.

-De ide ért. - válaszolta mosolyogva.

-Újra felteszem a kérdést - nézett felénk Nat - Most mi lesz?

-Meg mondom én,hogy mi lesz! - jött mögülünk egy mély,ismeretlen hang.