| Joyce | [BEFEJEZETT]

6.rész

Rendőrség

Szellőt éreztem,majd melegséget. Kinyitottam a szemem és meglepődve néztem körbe. Nem a toronyban voltam...

A melegség amit éreztem az egy hordóból jött,amiben tűz lobogott. Egy sikátorban voltam..valahol. Nem tudom,hogy még New Yourkban vagyok-e vagy sikerült máshová teleportálnom. Ekkor ledöbbentem. Teleportáltam. Sikerült. De hova? Azt se tudtam hol vagyok,plusz a telefonom sem volt nálam,illetve az adóvevőm sem. Minden a toronyban maradt. Hörgésre lettem figyelmes. Megfordultam. 2 nagydarab férfi állt mögöttem. Kicsit sem voltak szimpatikusak,lehet azért mert mindkettő kezében kés volt és vigyorogtak. Megindultak felém mire én hátra léptem.

-Szervusz babám. - mordult rám a bajszos. - Mi szél hozott ide?

Gúnyos mosolyra húzta ajkait,kivillant hiányos fogsora. A másik pasas akinek nem kevés arctetkója volt megforgatta a kezében a kést és ő is mosolyra húzta véres ajkát. Majd hirtelen felém dobta a kést. Ami elől(nagy meglepettségemre) sikerült kitérnem. Majd a bajszos nekem rontott és nekilökött a nyirkos falnak. Ott tartott a fal mellet és elővette a kését. Rögtön kapcsoltam és a fejébe könyököltem,amitől felhorkant és elengedett. A lábam megállapodott a talajon,de egy pillanatra sem pihenhettem meg ugyanis ismét támadásba lendültem. Kicsavartam a kezét amiben a kés volt. Ennek következtében elejtette a fegyverét és felordított. Beletérdeltem a hasába majd ellöktem magamtól. Megfordultam,hogy kijutat keressek de a tetovált állt mögöttem,és amint megfordultam behúzott nekem egyet. Hátratántorodtam és ismét a fal mellett álltam. A bajszos felállt és megtörölte a szája sarkát ami egy kicsit vérzett,majd összenézett társával. Szép lassan elindultak felém. Éreztem ahogy a falról egy vizcsepp ráfolyik a hátamra,kirázott a hideg. Majd a két pasas ismét elővette éles vágóeszközük és megindultak felém. Védekezőn előre csaptam mindkettő kezem,majd egy sikolyt hallottam. A bajszos férfi mellkasán egy jégcsap fúródott át. A tekintete üres lett,majd elernyedt a teste és összeesett. A másik férfi tátott szájjal nézte ahogy a társa meghal. Majd kiesett a kezéből a kés és felém fordult. Megilyedt,szinte reszketett. Nem értette mi történt,ahogy én sem. Vagyis én tudtam,hogy ezt én műveltem,csak azt nem hogyan vittem véghez. Pislogott kettőt majd elfutott. Odaléptem a holttest mellé és kihúztam a mellkasából a jégcsapot. Megcsapott a húsának és vérének illata. Tetszett. A jégcsap vége szintén véres volt,és ahogy a szemem magasságába emeltem egy vércsepp csöppent a nadrágomra. Szirénára lettem figyelmes. A hang irányába kaptam a fejem. Rendőrök. Szuper. Egy fekete bőrű rendőr szállt ki az elülső autóból,majd elkezdett felém lépledni.

-Kezeket fel! - rámszegeszte fegyverét,majd folytatta - Itt a New Yourki rendőrség. Álljon fel, kezeket a magsba! Gyerünk!

Szinte már ordított. De,azt viszont megtudtam hogy még New Yourkban vagyok. Követtem az utasításait és felálltam. Mikor odaért mellém még hozzátette.

-Le van tartóztatva kisasszony.

-Mi a vád? - csattantam föl. A rendőr leakasztotta az övéről a bilicset és válaszolt.

-Gyilkosság.

-Önvédelem volt! - emeltem fel a hangom - Meg akart ölni!

-Ezt majd a bírónak mondja kedvesem. Forduljon meg és tegye hátra mindkét kezét.

Idegesen felhorkantottam,majd azt tettem amit kért. Rárakta a csoklómra a bilincset majd az autó felé lökött. Beültem és elindultunk az örsre. Figyelmeztetett,hogy ne mondjak semmi mert az felhasználható lesz ellenem a bíróságon,bla..bla..bla. Miközben a kocsiban ültem és az ablakon bámultam kifelé felkeltette a figyelmem egy étterem. Olyan ismerős volt. De még így sem jutott eszembe,hogy New Yourk melyik részén lehetek. Mikor megérkezdünk az örsre ez a jóvágásu fiatal ember (lehetett vagy 45éves) bekisért egy kis szobába. Gondolom kihallgató terem. Majd leültem,a fekete bőrű rendőr pedig elém.

-Nos? - tette az asztalra összekülcsölva a kezét a rendőr.

-Hívja ide Tony Starkot. - vágtam rá,mire ő felnevetett.

-Aha persze. Ki vagy te,hmm? Csak nem a cselédje? - ismét felnevetett. Én pedig kezdtem ideges lenni.

-Ismerem! Ő mindent megmagyaráz majd.

-Ki maga? Hisz alig tölthette be a 20-at. - vonta föl a szemöldökét.

Épp visszaakartam neki szólni,mikor kinyitódótt az ajtó. Egy szőkés barna hajú,erősebb testalkatú férfi illetve egy sötét barna hajú,szakállas,piros napszemüveges férfi lépett a szobába. A szemüveges vak lehetett mert volt nála egy fehér bot,plusz alig láttam én is valamit olyan gyatra világítás volt a szobába,nem hogy még napszemüveg legyen rajta.

-Ne mondj nekik semmit. - utasított a szemüveges.

-Nem terveztem. - válszoltam,majd hátradőltem a széken.

-Innen átvesszük. Kösz Brett. - folytatta a duci.

-Ki engedett be titeket? - vonta fel a szemöldökét a rendőr.

-Az lényegtelen. - válaszolta a szemüveges férfi - Innen átvesszük.

-Nem mintha annyira hiányozna a csaj.

Azzal a rendőr kiment a szobából és a másik két férfi leült velem szemben. Kérdőn néztem rájuk. A duci is érdeklődő tekintettel fordult felém,míg a szemüvegesnek arcizma sem rendült.

-A nevem Foggy Nelson - mutatkozott be a duci férfi. Majd a mellette ülő szakállasra mutatott és bemutatta - Ő pedig Matthew Murdock. Ügyvédek vagyunk.

-Te pedig...? - hajolt előre Matt.

-Joyce Hopper. Mit akarnak tőlem?

-Segiteni szeretnénk Joyce. Hogy ne zárják börtönbe gyilkosság vádjával.

-Önvédelem volt! - csattantam föl - Késsel támadt rám.

Csend ült a szobára. A szemüveges oldalra fordította a fejét és fülelt. Nem értettem miért jó ez neki,de inkább nem szoltam semmit. Majd megszólalt :

-Hiszek neked. De ezt be is kell bizonyítani a rendőröknek,illetve a bíróságnak.

-Egyébkén is...mit kerestél te ott? - érdeklődött Nelson.

-Mi közöd hozzá?

-Sok! Segíteni akarunk.

-Ha tényleg segíteni akarnak,akkor hívják ide Tony Starkot! A kedves rendőrnek is megmondtam,hogy ő megmagyaráz majd mindent.

Nelson gyanakvón ránézett a társára,aki felsóhajtott. Murdock vette magához a szót:

-Késő van... Van hol éjszakáznod?

-Igen! Bosszúálló torony. - Nelson felvonta a szemöldökét.

-Nos - folytatta Matt - Oda nem mehetsz. - megforgattam a szemem - Úgyhogy nállam éjszakázol és holnap majd mindent elmesélsz,mi pedig kijuttatunk a csávából. Rendben?

Eléggé meglepődtem. Olyan nyugodtan mondta,mintha tényleg hinne nekem. Válaszként csak bólintottam egyet. Nelsontól az örs elött elköszöntünk majd elindultunk Matt lakása felé. Egész úton nem szóltam hozzá...és ő se hozzám.

Remélem volt olyan aki az előző rész elején lévő párbeszédbőlrájött kit akarok belevonni a történetbe. Ha pedig valaki nem ismerte fel akkor majd most illetve a következő részben megismeri;)