| Joyce | [BEFEJEZETT]

2.rész

Ébredés után veszek egy hideg zuhanyt, megfésülködöm és barna hajamat copfba fogom. A még vizes törülközőmet magam köré tekerem és kisétálok a szobámba, egyenesen a szekrényekhez. Tegnap sikerült mindent kipakolnom, bár sok mindent nem hoztam magammal ugyebár. A ruháimat gondosan elrendeztem a szekrényben. Kinyitom a számomra szükséges ajtót és kiveszek belőle egy hosszú edzős nadrágot, illetve egy kényelmes pólót. A fiókból pedig kihalászom a fehérneműm, illetve az edzés idejére használni kívánt sportmelltartóm. Persze a zokni sem marad el, majd pedig előkeresem a sport cipőmet is.

Miután felöltözöm és visszaviszem a törülközőm a fürdőbe, hogy felakasszam és megszáradjon, leülök a kanapéra. Nem ártana majd lemennem abba a lakberendezési üzletbe, amit Natasha ajánlott tegnap. Nem elég otthonos a szobám, túl rideg. Bár ezt lehet nem kellene elkapkodom, tekintve, hogy még azt se tudom, miért hozatott ide Stark. Az is igaz, hogy nem nagyon akarok visszamenni a régi lakásomba. Végre esélyt kapok, hogy változtassak az életemen, hogy jobb helyen éljek. Még akkor is, ha valami unalmas munkát kapok majd. Van esélyem újrakezdeni mindent. A Bosszúállók is jófejnek tűnnek. Legalábbis azok, akikkel eddig sikerült beszélnem. Tonynak van egy stílusa, amit még meg kell szoknom. Natasha biztos továbbra is azon lesz, hogy segítsen. A Kapitány pedig a Kapitány. Jó szíve van, lelkiismeretes, közvetlen. Bartont nagyon bírom, őt nem ilyennek képzeltem. Bár senkit sem. A többiekre is kíváncsi vagyok, hogy vajon milyenek. De ha tényleg itt maradok, bőven lesz időm kiismerni őket, ahogy nekik is engem. És ha tényleg amiatt vagyok itt, amit sejtek, akkor talán nem kellene maradnom.

Gondolatmenetemből egy kopogás ráz ki.

-Jó reggelt! - üdvözöl jókedvűen Steve.

-Jó reggelt! - mosolyodom el én is. Kilépek a szobából és bezárom magam mögött az ajtót.

-Hogy aludtál? - kérdezi, miközben elindulunk az edzőterem felé. Figyelmes.

-Ahhoz képest jól - válaszolom őszintén. - Még kicsit szokatlan ez az egész. És persze zavaros is.

-Időben meg fogsz tudni mindent, emiatt ne aggódj - nem aggódom én! Csak azt nem értem, miért nem lehetett azonnal kitérni erre, miért kell az idegrendszeremmel és türelmemmel játszani. Valamiért Steve hangsúlya megnyugtat, mintha azt próbálná ezzel sugallni, hogy nem kell félnem, jól fognak alakulni a dolgok. Az edzőterem egy szinttel feljebb helyezkedik el. - Itt is lennénk! - mutat körbe Steve. Már páran itt vannak a csapatból. Natasha épp Sammel vív közelharcot. Kicsit sajnálom a fickót, azok alapján, amiket Romanoffról hallottam, kemény nő. Barton vidáman int egyet, majd visszafordul az íjához. Hatalmas ez a terem. Több küzdőtér is van, illetve egy ring. Céllövölde pisztolyoknak és íjnak egyaránt, egy speciális futópadot is látok. Steve elmondja, hogy az Pietrónak lett készítve, mivelhogy ő szuper gyorsan tud futni. Több sima futópad is el van helyezve, boxzsákok lógnak a falról, különböző erőnléti gépek, súlyzók. Ezerszer jobban felszerelt edzőteremről van szó, mint ahova mi jártunk a lányokkal.

-Odamész, ahova szeretnél - folytatja Steve. Az ikrek és Vízió is megérkeznek, majd pedig lefoglalják magukat. - Natashával vigyázz, az újoncokat sem kíméli - vigyorodig el Amerika csillagos hőse. Követem a pillantását és pont látom, ahogy a földre küldi Samet. Barton nevetésben tör ki.

-Ha jobban csinálod, cserélhetünk helyet - nyögi Sam, miközben talpra áll.

-Kaptam én már eleget - válaszolja még mindig nevetve. Steve idő közben talált magának egy szimpatikus zsákot. - Szenvedj csak te is!

Megmosolygom Barton csipkelődését, majd elsétálok az ajtótól és elkezdek bemelegíteni. Elvégzem a szokásos edzésemet, amit a régi teremben is mindig megcsináltam. Kicsit hiányoznak a lányok. Mindig jól elszórakoztunk és elbeszélgettünk a teremben. Nem ártana majd írnom Lucynak, hogy jól vagyok, biztos nagyon kíváncsiak. De mégis mit mesélhetnék neki? Azt, hogy együtt edzek a Bosszúállókkal? Kész vicc az egész! Gyorsabban kezdem el csinálni a fekvőtámaszokat idegességemben. Annyira zakatol az agyam, hogy észre sem veszem, hogy a kifújt levegőmtől a padló kezd megfagyni, ahogy a kezem is. Suhanást hallok, majd pedig nyomást érzek a derekamon. A következő pillanatban már állok, felkapom a tekintetem Pietrora, aki épp elenged és összedörzsöli a tenyerét. Ekkor érzem csak, hogy jéghideg vagyok, melegíti a kezeit. Előbb a padlóra téved a szemem, ahol egy kisebb jég folt van, majd a Bosszúállókra. Van, aki értetlenül néz, azonban Natasha és Steve készenlétben állnak. Azt hitték bántani fogom őket?