| Joyce | [BEFEJEZETT]

8.rész

Fel-alá járkálok türelmetlenségemben Matt lakásán. Arra várok, hogy visszajöjjön, lehetőleg Starkkal az oldalán. Már egy órája elmentek Foggyval, azóta nem kaptam hírt felőlük. Vajon Tony hisz majd nekik? Beállít két férfi a recepcióra, és azt állítják, hogy tudják, hol vagyok. Lehet már a recepciós kidobatja őket a biztonsági őrökkel. Lehet velük kellett volna mennem. Tudom, nem így egyeztek meg a rendőrökkel, de ha a tetőn keresztül szöknék ki, akkor az épület előtt álló rendőrnek fel sem tűnne. Tony higgy a fiúknak! Itt vagyok! Földbe gyökerezik a lábam és a fejem is kitisztul, amint kopognak az ajtón. Matt nem lehet az, mivel neki van kulcsa. Várok egy kicsit, hátha elmegy az illető. De ismét kopog és ezúttal meg is szólal.

-Matt itthon vagy? - egy nő. Amilyen halkan csak tudok, elindulok az ajtó felé. Felveszem a komódról a másik kulcsot és a zárba helyezem. - Megkaptam az üzeneted! - folytatja. Még mielőtt elfordítanám a zárban a kulcsot, veszek egy mély levegőt. Egy női hang sem nyújt biztonságérzetet már bennem, ki tudja, ki lehet odakint. Az ajtó takarásában lévő kezemet ökölbe szorítom, készen állok a lehetséges támadásra. Kinyitom az ajtót. Egy gyönyörű szőkehajú nővel találom szemben magam. Szemei elkerekednek, amint meglát. Nem nyitottam ki teljesen az ajtót, csak annyira, hogy kényelmesen kilássak rajta.

-Ó! - ad hangot a meglepettségének. - Nem akartam zavarni - azzal a lépcső irányába fordul. Azonnal még mielőtt léphetne egyet, megszólalok:

-Matt nincs itthon - megkönnyebbülten felsóhajt, majd visszafordul felém.

-Én Karen Page vagyok - nyújtja felém a kezét. - A fiúk munkatársa.

-Joyce Hopper - rázunk kezet, miközben arcán felismerés suhan át.

-Te vagy az új ügyfelünk - mutat rám mosolyogva. - Örvendek!

-Szintúgy! - erőltetek mosolyt az arcomra. - Ha szeretnél valami üzenetet hagyni Mattnak, akkor szívesen átadom neki.

-Jaj, nem - rázza meg a fejét. - Foggy üzent, hogy jöjjek ide és kisérjelek be az irodába. Szóval, örülnék, ha velem tartanál - teszi hozzá zavart mosollyal az arcán. Nehezen rakom össze a képet. Ideküldték, hogy vegyen fel, de mikor ajtót nyitottam, majdnem lelépett. Érdekes egy nő, meg kell hagyni. Bezárom Matt lakását és követem Karent a ház előtti taxiba. A rendőr int egyet, majd elhajt. Gondolom Page beszélt vele, mielőtt feljött. Különben nem hagyta volna, hogy beszálljak az autóba.

Az irodába érve - ami roppant apró -, leülök az egyik székre. Az íróasztal mögött van még két szék, ahogy előtte is. Karen vesz elő még egyet. A következő pillanatban kinyílik az ajtó, amin a két ügyvéd társaságában megjelenik Tony Stark is. Hitt nekik! Boldog és megkönnyebbült mosoly jelenik meg az arcomon. Amint Tony megpillanat, látom rajta, hogy egy hatalmas kő esik le róla. Megnyugodott. Felállok és odalépek elé. Nagy meglepettségemre magához von és megölel.

-Örülök, hogy még mozogsz - súgja a fülembe Tony.

-Én is örülök, hogy látlak - nevetem el magam.

-Jól vagy? - elenged, hogy végig tudjon nézni rajtam. Tekintete megakad a homlokomon, illetve a számon éktelenkedő seben.

-Most már igen - bólintok. - Haza akarok menni - teszem hozzá halkan. Tony meglepődik, de végül mosolyra görbül a szája.

-Örömmel hallom, csak mert Maximoff kinyírt volna, ha nem egybe viszlek haza - meglepettségemben felráncolom a homlokom. Tony kacsint egyet, majd az ügyvédek felé fordul. - Miről van szó, uraim?

-Kérem foglaljanak helyet - mutat Matt az asztal előtti két székre. Így teszünk. Ezek szerint nem avatták be Tonyt abba, hogy mi is történt pontosan. Görcsbe ugrik a gyomrom. Remélem jól fogadja majd a részleteket.