| Joyce | [BEFEJEZETT]

32.rész

A fejem hasogat, a sebembe homok kerül. A fülem sípol és pár pillanatig csak foltokban látok. Felkönyöklök és megrázom a fejem. Mikor kitisztul a látásom, körbe nézek. A többiek is próbálják összeszedni magukat. Feltérdelek és megmozgatom a fejem és a vállam. Lehet, eltört az egyik bordám.

-Ez nem jó jel - jegyzi meg Sam, azonban hangját nem a fejemben hallom. A kapcsolat megszűnt köztünk. Arra fordulunk, amerre néz. Merlin elemelkedik a földtől, egyre magasabbra jut. Kezei szét vannak tárva, a szemei pedig vörösen izzanak. Testét lila fény öleli körbe, ami pulzál. Kezét a szentély felé fordítja, majd lő egyet képességével. Az átjáró vörösen izzani kezd.

-Meg akarja nyitni a kaput! - Thor hangját már ismét a fejemben hallom. Létrehoztam az összeköttetést, azonban ez most nagy fájdalommal jár. Sajog a fejem. Elfintorodom egy pillanatra.

-Thor! - kiált fel Steve, majd a szája mozgatása nélkül folytatja. - El kell pusztítanunk a szentélyt!

Az említett nem válaszol. Magához hívja a Mjölnirt, amit esés közben ejthetett ki a kezéből. Meglendíti és ő is a magasba emelkedik. Az ég felé emeli fegyverét. Szürke fellegek jelennek meg a semmiből, mennydörgéseket követően villámok csapódnak a földbe.

-Thor fel fogja robbantani a szentélyt! - találja ki Thor tervét Tony. - Joyce, maradtak még a városban bombák! Hozz ide annyit, amennyit tudsz!

*Tony szemszöge*

-Segítek neki! - jelenti ki Pietro. Azonban még mielőtt elfuthatna, megragadom a kezét. Dühösen pillant vissza rám.

-Nem - fordítom teljesen magam felé. - Más feladatom van számodra. Sammel csináljatok légtölcsért Merlin köré. El kell terelnünk a figyelmét, amíg Joyce visszaér, hogy Thor fel tudja robbantani a kaput.

A Maximoff fiú egy pillanatig hezitál, aztán Merlin felé veszi az irányt. A gyorsasága miatt a homok elkezd a magasba szállni. Mikor elkezd kialakulni a tölcsér, Sam besegít neki a magasban. A tölcsér növekedni kezd.

*Joyce szemszöge*

Mivel a városban csak kettő hullámot aktiváltak, így a másik két adag megmaradt. Natashával folyamatos mentális összeköttetésben vagyok. Navigál miképp kössem át a drótokat, illetve távolítsam el az ellenszert, hogy a robbanóanyag ne a gyógymódot bocsátsa ki magából, hanem ténylegesen felrobbanjon. Bruce még nem tért magához. Már nem Hulk, de eszméletlen, így nem tud nekem ebben segíteni. Igyekeznem kell, sok időt elvesz az átkötés.

Idefele jövet találtam egy hátizsákot, abba pakolom a kész bombákat. Ahogy a harmadik hullámmal végzek, elteleportálok a negyedikhez. A kezemben vannak már a mozdulatok, így itt hamarabb végzem. Amennyire csak tudom, tele pakolom a hátizsákot. Mikor megtelik, belenézek. Elégnek kell lennie! Összecipzározom a táskát, a hátamra kapom és visszateleportálok a szentélyhez.

Tony és Steve mellett érek földet.

-Mit akarsz a bombákkal? - kérdezi Steve.

-A tölcsér eltereli a figyelmét, amíg elhelyezzük a bombákat a szentély lábánál.

-Nagyot fog szólni - jegyzem meg, tekintetem kettejük között cikázik. Szemem sarkából már látom az említett tölcsért, nem kell rákérdeznem, tudom, ki van ott. A szele kezd ide is elérni.

-Nem akarom, hogy sok maradjon belőle - Nat Bruce mellett térdel, próbálja felébreszteni. Tony maga elé emeli a bal felkarját, megnyom a képernyőn pár gombot. - Nat, vidd vissza Brucet a Quinjetre és stabilizáld! - a következő pillanatban Romanoff motorja jelenik meg a város végén. Barton segít neki felültetni rá a tudóst. Natasha elhajt.

-Mennyit sikerült hoznod? - kérdezi Steve.

-Körülbelül húszat - húzom el a szám. - Elég lesz?

-Reméljük - Kapitány arca mindig tükröz valamennyi reményt, meg ha csak egy leheletnyit is. Azonban most arca komor. Engem mindig sikerül megnyugtatnia, azonban most nem éri el ezt a hatást. Gyomrom összerándul.

-Bartonnal és Vízióval helyezzétek el a tölteteket! - adja ki a parancsot Tony. Egy pillantás erejéig a tölcsérre nézek. Látom Pietro fehér sávját.

-Mi lesz velük? - bökök a tölcsérre. Tony egy mozdulattal megkér, hogy teremtsek mentális kapcsolatot.

-Sam! Pietro! - szól nekik. - Elég lesz, gyertek onnan! - közben mi elindulunk. Vízió repül, mi pedig odateleportálunk Clinttel. - Thor mindjárt robbant, el kell tűnnünk!

-Joyce? - kérdezi Pietro, mikor visszaér Tonyékhoz.

-Bombákat helyez el Vízióval és Bartonnal - válaszolja Steve. - Fogd a húgod és menjünk a város pereméhez! - Pietro csinálhat valamit, mivel Steve így folytatja. - Ne aggódj, ügyes lány! - nem vitatkozik, legalábbis nem mentálisan. Mikor végzünk, csatlakozunk a többiekhez. A tölcsért és a villámok cikázását figyeljük.

-Thor még össze van kötve velünk? - kérdezi Tony.

-Igen - válaszolom. Nem tudjuk, Merlin miért nem tört még ki a tölcsérből. Lehet legyengült, vagy épp erőt gyűjt a végső csapáshoz.

-Thor! - szólítja meg Tony. - Adj neki!

A magasban összegyűlnek a villámok. Thor egy mozdulattal mindet a szentély felé irányítja. Egyenesen a közepébe. Fény villan, amitől félre kell fordítanunk a fejünket. A bombák sorba robbannak, megrázzák a földet. A szentély megreped, végül megadja magát és darabokra szakad. A lökéshullám eléri a várost. Mikor lejjebb ül a por, a romok felé nézünk. A szentély romokban. Örömünk egy pillanatig tart csak, míg a tölcsér, melyben Merlin még fogva van, pulzálni kezd.

-Meg kell tennem valamit! - azzal elteleportálok.

*Pietro szemszöge*

Mindannyian értetlenül nézünk össze, amint Joyce eltűnik. Válaszolni sem volt időm. A gyomrom összeugrik idegességemben, a mellkasomra nyomás helyezkedik. Joyce megjelenik mellettem, nyom egy gyors puszit az arcomra, fehér és kék szemünk találkozik. Majd ismét eltűnik. A kezében pedig...

-Joyce! - ordítom a nevét.

-Mit fog csinálni? - fordul felém dühösen Stark. Felemelte a hangját. Értetlenül nézek rá.

-Ti nem hallottátok? - ráncolom fel a homlokom. Ekkor esik le, hogy csak velem beszélt. Rémült tekintettel a szentély felé fordulok, mikor rájövök, mit tervez.

-Pietro! - sürget most Wanda, azonban én rohanni kezdek a szentély felé. Otthagyom őket válasz nélkül. Nem, nem, nem!