| Joyce | [BEFEJEZETT]

30.rész

*Clint szemszöge*

A társasház tetején állva figyelem, ahogy Thor és Joyce a szentély lépcsőjén sétál felfelé, Stark már a levegőben van. Natnél és nálam is van egy-egy táska tele ellenszerekkel. Arra az esetre, ha kifogynánk belőle és kellene az utánpótlás. Lenézek a két épület között húzódó főútra. Észreveszem Stevet és füttyentek neki egyet, mire felkapja a fejét. Mutatja, hogy készen vannak a bombák elhelyezésével, és hogy csatlakozik Thorékhoz. Egy ideig figyelem a Kapitány egyre zsugorodó alakját. Mikor fuvallatot érzek, megfordulok. Felértek az ikrek.

-Készen vagyunk - szólal meg Wanda, mire csak bólintok.

-Joycékról van valami hír? - kérdezi Pietro és a szentély felé néz. Még innen, ilyen messziről is látni, hogy ki hol áll. Biztos aggódik miatta.

-Még nem jelentkeztek - válaszolom. - Steve most indult utánuk. A többiek? - kérdezem, terelve a témát.

-Ők Natashához mentek fel - válaszolja Wanda. Átpillantok a másik objektum tetejére és megpillantom az ott álló Natashát. Mellette pedig Samet, Bannert és Víziót. Robbanás hallatszik, mindannyian a szentély felé fordulunk. A levegőben robbant fel valami.

-Stark? - kérdezi félve Wanda.

*Joyce szemszöge*

Stark megindul a levegőben a helybéliek felé, annak reményében, hogy el tudja ijeszteni őket. Azonban nincsenek tudatuknál, nem tudják, hogy félniük kellene. Ekkor pillantom meg, hogy van valami a kezükben, egy különleges fegyver. Az egyikük eltalálja vele a páncélt. Tony azonnal visszaindul. A szentélyhez érve kinyitja a páncélt, ő maga pedig a homokba ugrik. Felküldi a ruháját a magasba, ami pár méterrel a kapu fölött robban fel. Biztos olyan helyen találták el, ami kinyírta a páncélt. Ami azért is ijesztő, mert elég sok mindent kibír az öltözete.

-Remélem, hoztál magadnak elég páncélt! - szól neki Thor, majd felsegíti a milliárdost a homokból. Tony lerázza magáról a szemeket. Ekkor érünk le Stevevel a szentélyről, melléjük sietünk.

-Hogyan tovább? - kérdezem.

-Menjünk vissza a városba - dobja fel az ötletet Steve. - Ott többe esélyünk van ellenük.

-Mi az, Amerika hőse beijedt? - gúnyolódik Tony.

-Nem, csak szerintem...

-Elég! - vágok közbe! - Menjünk, mert attól, hogy ti itt veszekedtek, ők nem állnak meg!

Thor megpörgeti pörölyét, majd előre lendítve azt, elszáguld a város felé. Útközben felkapja Starkot. Nem sok esélye volt ellenkeznie Tonynak.

-Szépen itt hagytak minket! - jegyzi meg Rogers. Mellé lépek és összekulcsolom az ujjainkat, amivel kiérdemlem Steve zavart pillantását. Egy pislogás, ennyi időbe telik és már Barton mellett állunk a tetőn. Steve elmosolyodik, majd elengedi a kezem. - Azt a... - nyögi, majd megtámaszkodik a térdein.

-Ennyire azért nem lehet rossz - nevetek fel. - Barton sem panaszkodott, mikor vele teleportáltam.

-Mert nem akartalak megijeszteni azzal, hogy eléd hányok - lép mellénk az említett. Döbbenet ül ki az arcomra. Sajnálkozva Stevere pillantok, aki tényleg úgy néz ki, mintha bármelyik pillanatban kiadhatná gyomra tartalmát. - Majd hozzászokunk.

-Vagy legközelebb ott hagylak - pimaszkodom, mire felnevetnek. Megfordulok és Pietroval találom szembe magam. Finoman átölel.

-Minden rendben?

-Most már igen - lehelem, majd elválunk.

-Egyébként, mi is élünk - szól át a másik épületről Stark.

-Most hogyan tovább? - érdeklődik Natasha. Nem kell kiabálnunk, hogy halljuk egymást. Elég közel vannak az épületek egymáshoz. Még mielőtt Steve válaszolhatna, robbanás rázza meg azt a létesítményt, amelyiken Bannerék vannak. A szerkezet megadja magát, omlani és dőlni kezd. Sam azonnal kitárja szárnyait, megragadja Natashát és átrepülnek mellénk. Vízió Bannert hozza át, míg Thor egy nagyobb ugrással ér földet. Stark egyedül maradt az omladozó épületen. A tetőszerkezet megreped mögötte. Épp indulnék, hogy átteleportálok érte, amikor csinál pár kézmozdulatot, lép hátra párat és leveti magát a mélybe. Megtorpanok egy pillanatra. Mindannyian egy emberként mozdulunk és rohanunk a tető szélére, van, aki készen arra, hogy utána vesse magát. Süvítve közeledik felé valami. Még épp időben öleli körbe a testét páncélja, így meg tud állni és a magasba emelkedni. Előttünk áll meg a levegőben.

-És ha nem ért volna ide időben? - szól be Barton.

-De ideért - vigyorodik el a milliárdos, amit látunk is, mivel arclemeze fel van hajtva.

-Újra felteszem a kérdést - veszi magához a szót Natasha. - Mi legyen?

-Megmondom én, hogy mi legyen! - jön mögülünk egy mély hang. A hideg is kiráz, amikor felismerem, kié. Egyszer már hallottam. Mindannyian hallottuk. A toronyban rendezett partin.

Mindannyian szinte egyszere fordulunk felé. Merlin Gróf az épület mellett lebeg és ördögien vigyorog ránk. Sötét haját megfújja a szél, ijesztően fehér tekintetével minket méreget. Szinte semmit sem változott azóta, hogy utoljára láttuk. Kezében ott van vízköpős sétapálcája. Lila és fekete köpenye a bokájáig ér.

A Gróf meglibbenti a botját, melynek következtében mindannyian lerepülünk a tetőről. Tehetetlenül zuhanunk az épület mellett, a gravitáció vészes gyorsasággal húz minket lefelé. Gyorsan elkapom a mellettem zuhanó Natasha és Pietro kezét és elteleportálok. Az objektum bal oldalán érünk földet. Vasember Steve után repül, majd csatlakoznak mellénk. Sólyom Bruce és Barton felé repül. Thor a Mjölnir segítségével sértetlenül földet ér. Vízió Wandával az ölében repül Pietro oldalára, majd ott lerakja a lányt.

Thor idegesen fújtat egyet, majd a pörölyét meglendítve felszáll. Stevenek nem sikerül visszatartania. A következő pillanatban olyan ütést kap az isten, hogy átrepül a lakóépületen. Egyik végén be, a másikon ki. Végül a főúton állapodik meg, körülötte a beton felreped. Az utca két oldalán helybéliek bukkannak fel. Túl sokan vannak.

-Joyce - fordul felém Tony. - Hozd vissza Thort! - amint befejezi a mondatot, én már az említett mellett is vagyok. Elég nehéz talpra állítani, nem valami könnyű. A pörölyével nem is próbálkozom, majd magához hívja. Thor kezét átvetem a vállamon és visszateleportálok a többiekhez. Odaérve összecsuklik a térdem és földre rogyok. Gyorsan mozdulok. Szabad kezemet Thor mellkasára csapom és próbálom megakadályozni, hogy pofával a betonba csapódjon.

-Megvagy? - térdel Thor másik oldalára Steve, átveszi tőlem.

-Igen, csak nem valami könnyű a kis istenke - azzal felállunk. Steve elmosolyodik.

-Szétszóródunk! - mondja Tony, miután a levegőből felmérte a terepet. - Ellenszereket előkészíteni!

-Thorral mi lesz? - kérdezem, épphogy elkapva Tony csuklóját. Már készült felszállni.

-Majd a Kapitány kitalál valamit! - lehajtja arclemezét és felszáll.

-Szuper - szűri a fogai között. De szerencsére Thor a következő pillanatban magához tér.

-Mi történt? - idegesen kapkodja a fejét jobbra-balra.

-Majd később beavatunk - lép mellénk Barton. - Elég közel vannak már, nem gondoljátok?

-Senki se figyel rám? - halljuk Tony sértődött hangját a fülesünkben. - Szóródjatok szét és nem ölünk meg senkit!

Azzal több kisebb csapatra oszlunk. Wanda és Sam elindulnak be a városba, míg Vízió és Thor Tony után erednek, aki valószínűleg a szentélyhez indult. Pietro az egyik erre tartó elbabonázott csapat közepébe rohan. Míg Natasha és Bruce a másik irányba mennek. Steve, Clint és én beszaladunk az épületbe, és elindulunk fel a lépcsőn. Meg akarjuk szerezni a teli táska ellenszert, mert arra most igazán nagy szükségünk van. Elég különlegesen alakították ki a lakóépületet. Belépve egy belső udvarra érkezünk, azonban nem látni ki az égre. Körkörösen helyezkednek el a szintek és a lakások. Azonnal a lépcsők felé vesszük az irányt. A harmadik emeleten szaladunk a folyosón, amikor az egyik nyitott lakásból kiugrik egy helybéli. Stevenek esélye sincs kikerülni. Összeütköznek, majd átesnek a korláton, le az aulába.