| Joyce | [BEFEJEZETT]

36.rész

*Tony szemszöge*

Ott álltam a szentély előtt. Újra. De most ott volt ő is,Merlin gróf. Ott ült a kő trónusában,lábát keresztbe vetette és ördögi vigyorral nézett rám. Felhajtottam a fejlemezem és visszamosolyogtam.

-Menjen vissza oda ahonnan jött,gróf! - szólaltam meg,majd elindultam a szentély lépcsőjén felfelé. Merlin a felszólításom hallatán elnevette magát.

-Ugyanmár. Mit tudnátok ti tenni ellenem? - kérdezte gúnyosan. - Nem tudtok legyőzni.

-Abban a maga helyében nem lennék olyan biztos.

-Mit tudtok ti? Midgárdi senkik vagytok. Egy páncélos nagyszájú,egy idegbeteg,egy öregember...na meg persze az Asgardi.

-Azért egy kicsit többen vagyunk. - válaszoltam,a lépcső közepe tályán járhattam. Nem mentem túl gyorsan,de túl lassan sem.

-Ohh,igen. A madarat kifelejtettem. - gyúnyosan felnevetett. - Nem tudtok megállítani. Nemsokára megnyitom az átjárót és áthozom a seregem amivel leigázzuk a világotokat!

Abban a pillanatban,hogy befejezte az oldalába fúródott a mjönlir. Aminek következtében ő elrepült a ellenkező irányba. Csodálkozva jobbra fordítottam a fejem és megláttam amint Thor fellép az utolsó lépcsőfokra. Felém fordult és elvigyorodott.

-Már untam a fickót. - aztán felemelte a jobbját és visszahívta magához a mjönlirt. Közben Vízió is megérkezett és leszállt a bal oldalamra. Merlin felé fordulétam aki idegesen és fújtatva tápászkodott fel a homokból.

-MIND HALOTTAK VAGYTOK! - üvöltötte felénk,majd a magasba emelte a sétapálcáját,amelynek következtében a szentély köré termett rengeteg ember. Helybéliek. Mindeggyiküknek vörös volt a szeme...Merlin megbabonázta őket.

-Mintha... - kezdtem bele és Thor felé fordultam - mintha kicsit mérges lenne.

*Joyce szemszöge*

-STEVE! - kiabáltam,majd odaszaladtam a korláthoz amin az imént a kapitány átesett. - Le kell mennünk segíteni neki. - modtam Bartonnak,majd elindultam visszafelé.

-Nem! - Clint elkapta a kezem és visszahúzott - Joyce nem ez a terv. Fel kell mennünk az ellenszerekért.

-De a Kapitány...

-Meg tudja védeni magát! - vágott a szavamba Sólyomszem. Egy másodpercig még hezitáltam,majd rábólintottam. Miután Clint elengedte a kezem tovább mentünk felfelé a tetőre. Robbanás rázta meg az épületet.

-Az első hullám - jegyezte meg halkan Clint.

-Az Banner. - tettem hozzá.

-Nagy baj lehet  - mondta miközben kinyitott egy ajtót - Gyere,siessünk!

Kiértünk a tetőre és a jobb oldalunkon füst kavargott felfelé. Szerencsénkre az aktatáska még itt volt. Barton odaszaladt hozzá és kinyitotta. Levette a nyíl tegezt a hátáről és rakott pár ellenszert a nyilaira. Majd felállt odament az épület pereméhez és átlőtt egy nyilat a szemben lévő épületre,hogy majd azon lejusson. Visszament a táskáért és bezárta.

-Ezt vidd el Tonyéknak. - felállt és felém fordult - Én megkeresem Natéket és a másik táskát.

Erre csak bólintottam. Clint odament a kötélhez,amit az előbb lőtt ki egy nyila segítségével és átvetette rajta az íját. Jó erősen megfogta és lecsúszott rajta,egyenesen az utcára. Egy széllökést éreztem mögöttem,és mikor megfordultam Pietro állt mögöttem.

-Jó hogy jöttél. - mondtam,majd odasétáltam a táskához - El kell juttatni ezt a táskát Starknak. - leguggoltam és felnyitottam a táskát. Vettem még magamhoz pár ellenszert. - Arra gondoltam,ha már itt vagy,hogy elvihetnéd neki. Én meg addig lemegyek segíteni a többieknek. - Bezártam a táskát és felálltam. Mikor megfordultam beleütköztem Pietróba. Hátrébb akartam lépni,de megfogta a derekam. Ilyedten felnéztem rá,ő pedig szelíd mosolyra húzta az ajkait. A bal kezével végig simította a hátam,majd mikor az arcomhoz ért egy hajtincsemet hátra igazított. A szivem elkezdett baromi gyorsan verni,és a gyomrom görcsbe rándult. Majd a bal kezével megfogta az arcom és elkezdett közeledni. Zavarodottan néztem fel a fehér hajú férfira.

-Pietro... - kezdtem bele halk,elhaló hangon de nem bírtam befejezni. Pietro ajkai az enyémen pihentek. Éreztem ahogy a borostás arca csiklandozza az arcom. Sokan mondják azt ilyenkor,hogy a pillangók a gyomrukban ekkor kitörnek. De számomra nem ezt az érzést váltotta ki. Melegség töltött el. Ebben a pár órában,ha csak 3másodpercre is,de biztonságba éreztem magam. Mikor ajkaink elváltak egymástól,belenéztem égkék szemeibe.

-Ezt mért kaptam? - kérdeztem halkan,lágy mosollyal az arcomon.

-Szerencsét hoz. - válaszolta Pietro,szintén mosolyogva. Majd elengedett és felvette a táskát.

-Szerencse? Mégis mihez? - fordultam utánna.

-Ahoz ami lenn vár. - mondta egy ravasz mosollyal az arcán.

-A helybéliekhez? - kérdeztem értetlenül.

-Nem...nem hozzájuk. - válaszolta. Rámkacsintott majd felkapta a táskát és elindult a szentély felé.