| Joyce | [BEFEJEZETT]

4.rész

▫◾Eldöntöttem◾▫

Legalább 1hétig nem beszéltem senkivek. Persze ők próbáltak velem,de nem hagytam. Ez alatt az 1hét alatt volt időm gondolkodni,megismerni magam,eldönteni mit akarok és befejezni a szobám. Igen,hogy ne unatkozzak és lekössem magam a saját izlésem szerint berefejeztem a szobát. A falakat szürkére festettem. Vettem egy puha fekete szőnyeget illetve egy kanapét is. Volt pár fotóm amit kiraktam a falra,illetve a szekrénybe is bepakoltam a ruháim. A könyveimet felraktam a polcra és az íróasztalom is elrendeztem. Így már otthonosabb volt. Volt pár sorozatos plakátom amiket még kiraktam. Tetszett a végeredmény. A szobából csak enni jártam ki,illetve este mikor már mindenki aludt feljártam edzeni. Egyszer majdnem lebuktam ugyanis mint kiderült Clint este szokott mászkálni ha nem bír aludni. Sokat gondolkodtam azon,hogy megemgedjem-e hogy megvizsgáljanak. Hogy kiderítsék mire vagyok képes. Persze az is felmerült bennem,hogy elszököm,de végül ezt az ötletet elvetettem. Hova tudnék menni? Sehova. Nincs senkim. Úgyhogy arra jutottam megemgedem Bannernek és Starknak hogy megvizsgáljanak,ugyanis más orvosok nem hiszem hogy képesek lettek volna rá. Ha meg mégis lehet kisérleti patkánynak használtak volna,vagy bedugtak volna egy diliházba. 1hét után kimentem a szobámból úgy,hogy lássanak is,hogy tudják még élek. Lementem a laborba ahol Tony és Bruce épp a Vasember páncélon ügyködtek. Mikor elmondtam nekik mire jutottam Banner megfogta a vállam és biztatón rám molyogott.

-Nem fog fájni.

Vigyorodott el a milliárdos,amin akaratlanul is elmosolyodtam. Mondták,hogy minél hamarabb el akarjak kezdeni a vizsgalatok hogy mihamarabb megtudják mi is van velem. Tony közölte velem,hogy holnap kezdik a vizsgálatokat,addigra előkészülnek. Válaszként csak bólintottam és visszamentem a nappaliba. Ott törökülésben leültem a kanapéra és elmerültem a gondolataimban. Majd egy széllökésre lettem figyelmes. Körbenéztem mi okozhatta és a szemem a mellettem ülő,fehér hajú férfin állt meg.

-Pietro vagyok.

Mutatkozott be mosolyogva a szélvész.

-Joyce. De gondolom ezt már tudod.

Mutatkoztam be én is. Az utolsó mondatom után a mosoly eltűnt az arcáról. Aggódó tekintettel nézett,majd megkérdezte :

-Jól vagy?

Ráncolta fel homlokát. A hangjával megerősítette a pillantását. Aggódott.

-Még bírom.

Jött tőlem a rövid,mégis sokat mondó válasz. Lehajtottam a fejem,a földet néztem.

-Hé! Nem lesz semmi baj,minden rendbe fog jönni.

Mondta,majd félmosolyra húzta a szájat. Viszonoztam a mosolyt. Bár nehéz volt,de viszonoztam. Belenéztem az égkék szemébe és láttam...láttam,hogy szomorú,hogy aggódik és hogy dühös.

-Köszönöm...

Folytatni akartam. De ehelyett vettem egy nagy levegőt,Pietro felvonta a szemöldökét és várt. Látta,hogy még folytatni akartam.

-Félek az eredményektől. Attól,hogy kiderül hogy mutáns vagyok. Vagy még rosszabb...

Fakadtam ki Pietro előtt. Nemtudom miért mondtam ezt el neki,de tudtam...nemis...valahogy éreztem hogy neki ezt elmondhatom,hogy megért majd. Rátette a kezét a térdemre és valaszolt.

-Nem baj az ha más vagy mint az átlag. Attól,hogy mutáns vagy nem leszel szörny...

Tudta hogy a rosszabb alatt a szörnyre gondoltam. Mert eddig úgy hittem,hogy a mutánsok valami rosszul elsült kisérlet szörnyei. De ezalatt a pár hét alatt amit itt eltöltöttem,azok alapján amit láttam,rájöttem hogy nem azok. De magamat mégis annak tartottam.

-...És ne aggódj a vizsgálatok miatt. Minden rendben lesz. Majd Stark és Banner rájönnek arra hogy mire is vagy képes és majd megtanulod irányítani. Hidd el,miután megtudod az igazat,megismered önmagad jobban leszel.

A férfi válasza meglepett. De nagyon jól esett,hogy próbál segíteni,és hogy meghallgat. De igaza volt. Ha kiderül mi vagy ki is vagyok valójában könnyebb lesz.

-És itt leszünk...itt leszek veled és támogatlak. Ezt szerintem az egész csapat nevében mondhatom.

-Köszönöm Pietro!

Felálltam és megöleltem. Majd elköszöntünk és én visszamentem a szobámba. Nem gondoltam volna,hogy Higanyszál ennyire jó beszélgető partner,és hogy ennyire megértő. Igazából azt se gondoltam,hogy a Bosszúállók ennyire befogadók és jófejek. Még összefutottam Natashaval aki szintén megkérdezte hogy vagyok,majd miután válaszoltam megkérdezte nincs-e kedvem elmenni kávézni. Természetesen igent mondtam. Útközbe még csatlakozott hozzánk Wanda is. Bekell vallanom,azt hittem Wanda ilyen magába fordult,nemtörődöm. De nem. Nem ilyen. Ő is megkérdezte hogy vagyok éshogy van-e sejtésem mire vagyok képes vagy épp hogy mi vár rám. Egész jól elbeszélgettünk a kávénk mellett a lányokkal. Ezután az 1hét után most először éreztem magam felszabadultnak. Jól esett Natashatól,és örültem hogy Wanda is csatlakozott.

X

Másnap korán elkezdük a vizsgálatokat,hogy minél hamarabb végezhessünk...

Nagyon szépen köszönöm azt,hogy ennyien olvassátok a könyvem,és a sok Vote-t is!❤