| Joyce | [BEFEJEZETT]

13.rész

Thor érkezése óta két hét telt el, azonban Merlinről semmi hírt nem érkezett. Viszont készülünk. Bruce és Tony - amikor idejük engedi - műholdakat bevetve próbálják megtalálni, hol lehet az az őskori szentély, amit a démon keres. Amikor tudunk segítünk nekik abban, amiben tudunk. Thor felvetette, nem-e lehet ilyenről szó a történelemkönyvekben, vagy könyvtári archívumokban. Mivel nem tudjuk a Föld, melyik részén kellene keresni, így elég lehetetlennek tűnik, hogy egy internetes keresés során rátalálnánk. Nehéz dolgunk van, nem tudjuk, melyik korban épülhetett, hol keressük, mikor tűnt el. Thor elmondása szerint Asgardban sincs róla feljegyzés, mivel a Grófot még azelőtt elkapták, hogy eljutott volna az emberekhez. Így nem volt alkalma rá, hogy idejöjjön és előássa. Keresni meg miért is keresné bárki, ha Merlin a börtönvilágban sínylődik. Biztosra vették, hogy onnan nem szabadulhat ki. Picit nagyot tévedtek és ezzel feladták nekünk a leckét.

Wanda és Vízió mozija jól sikerült. A Maximoff lánnyal majdnem minden nap edzek. Tapasztalata van abban, hogy egy hirtelen felszínre törő erőt, hogyan kell elsajátítani. Bár bizton állítja, hogy még neki is vannak kiaknázatlan terepek. Igyekszik ő is fejlődni. Tudja, mit mondjon, mire, hogy reagáljon és érzi, én mire, hogy reagálok. A víz ugyan nem ugyanolyan, mint az ő képessége, viszont mentálisan ugyanúgy ott kell lenni. Ebben rengeteget segített.

Wanda felém lő egy vörös gömböt, melyet egy gyors kézmozdulattal kivédek. A medencéből kiáramló vízmennyiség falat képez előttem, ebbe csapódik bele a gömb. Bal karom nyújtva marad, azzal tartom a falat, másik kezemet viszont hátrébb húzom, megforgatom a csuklóm. A víz falban itt-ott megszilárdul a folyadék, jégcsappá válnak. Majd ahogy előre lököm a kezem, kiszakadnak a falból és szélsebesen Wanda irányába repülnek. A lány kitér, azonban párat az ereje segítségével állít meg vagy lök félre. Míg a védekezik, a falat egy hosszú vízsugárrá képzem. Úgy néz ki, mint egy kígyó, ami vízből van. Párszor körbe vezetem magam körül, majd egy mozdulattal előre küldöm. Wanda kitér, azonban mikor visszahúzom, elkapom vele a bokáját és a magasba emelem. Tekintetünk találkozik. Mind a ketten elszántan állunk - ő épp lóg - egymással szemben. Egy vörös sávval levágja magát, leesik, de gyorsan talpra is áll. A víz, mely a bokája köré fonódott a földre csapódik a kígyót pedig visszahúzom. Gyors támadásba lendül, megsoroz. A kezeimet használva mozgatom magam körül a vizet. Egy lövedéke azonban eltalálja a lábamat, ami kicsúszik alólam a nedves talaj miatt. Hasra esem. Wanda halkan felnevet. Gúnyos mosolyra húzom ajkaim, majd jobb kezemet az előttem lévő pocsolyába teszem. Ujjaim megfeszülnek. A víz jéggé dermed, így Wanda megcsúszik. Próbálja visszanyerni az egyensúlyát, de nem sikerül neki. Hanyatt vágódik. Mind a ketten nevetésben törünk ki.

- Ügyes vagy! - dicsér meg, majd miután visszaváltoztattam a jeget vízzé, felkel.

- Hát az biztos, hogy nem lennék az ellenfeled - felnevet, majd felsegít a földről.

- Akkor még jó, hogy egy oldalon állunk - kacsint rám.

- Legalábbis ezen a helyen és az edzőtermen kívül - leakasztom a fogasról a törülközőm, hogy ne csurom vizesen menjek ki innen. Tony nem szereti, ha összevizezzük a nappalit és a folyosókat.

- De ez még mindig jobb, mintha az utcán futnánk össze!

- Igaz! - nevetek fel igazat adva neki, majd ő is elkezd megtörülközni. Mára végeztünk, így elindulunk vissza a lakóövezetbe. Ott azonban szétválunk. Ma Wanda, Barton és Sam intézik a vacsorát, így neki látnak. Én a szobámba veszem az irányt, amint szereztem magamnak kávét. Így késő délután a nap gyönyörűen bevilágítja a szobát. Kisebb nagyobb árnyékokat vet az útjába eső tárgyak mögött. Pietroval kifestettük a szoba két falát türkizre, amit egyszerűen imádok. Nagyon feldobja a helyet, otthonosabb lett. Már nem érzem annyira idegennek így berendezve. A fehér falak amúgy is kikészítenek, az árvaházban töltött éveket idézik fel bennem. Amikre, ha nem muszáj, nem emlékezem vissza.