| Joyce | [BEFEJEZETT]

33.rész

Futok, nem is, inkább rohanok. Mint akinek az élete forog kockán, a tüdőm és a torkom már fáj a beáramló hideg levegőtől. Nehezen lelegzem. Körülöttem minden romokban, kisebb-nagyobb homokkőtörmelékek húzódnak mindkét oldalamon. Lángoszlop lobban mellettem, ami elől félreugrok. Mikor újra kinyitom a szemem, már jóval előrébb vagyok, több kilométerrel. Egy hatalmas széltölcsér felé igyekszem. Nem voltam képes egyszeriben elé teleportálni. Elfáradtam. A fejem még lüktet és a lábaim is fájnak már.

A széltölcsér közepén Merlin várakozik. Biztosan érezte, hogy a szentély felrobbant, megsemmisült. Nem tudom, mi vár odabent rám. A széltölcsér a Grófnak köszönhetően növekszik, lila és vörös villámok cikáznak körülötte. Megállok nem sokkal előtte. A felkavarodott homoktól nehezen látok. Ekkor az eszembe jut az álmom.

Ijedten fordulok meg és nézek körbe, remélve, hogy nem látok semmit és senkit. Nem következhet be! Azonban egyik társamat sem látom a közelben szerencsére. Visszafordulok a tölcsér felé, veszek egy mély levegőt és közelebb futok hozzá. A bal kezemben egy bombát szorongatok.

Nem mondhattam el senkinek, mire készülök, megállítottak volna! Pietrot sem avattam be teljesen. A mentális összeköttetést is megszüntettem. Cselekednem kellett! Merlin a szentélye nélkül is könnyedén elpusztíthatja a Földet. A serege nélkül is megoldaná. És miért ne tenné ezek után?! Nem adja fel, élni akar, amihez lelkek kellenek! Elég áldozattal járt már így is ez az egész!

Nem tudom bedobni a bombát, túl erős a tölcsér. Be kell vinnem! Thor ellátta Merlint, biztos nincs jó formában. Meg tudom csinálni! Így hát lehunyom a szemeim és koncentrálok.

*Tony szemszöge*

-Pietro! - kiabál a testvére után Wanda. Mindannyian feszülten várunk. - Mi folyik itt?

-Joyce a fejébe vett valamit - válaszolom.

-Mit? - kérdezi feszülten a lány.

-Fogalmam sincs! - tekintetem nem veszem le a tölcsérről. Szabad szemmel innen nem lehet látni Joycet és már lassan Pietrot sem. Idegesen meg dörzsölöm az állam. - De a bátyádnak valószínűleg elmondta.

-Nekünk miért nem? - Barton ideges hangja csapja meg a fülünket.

-Mert tudta, ha elmondja, megpróbáljuk majd lebeszélni róla! - mered maga elé Rogers.

-Nem megyünk utánuk? - emeli fel a hangját a Maximoff lány. Válaszképp csak lehajtom az arclemezem és Pietro után indulok.

-Pietro hallasz? - szólok bele az adóvevőnkbe. Joyce megszüntette a mentális kapcsolatot közöttünk, ezért csak így tudunk kommunikálni. - Hol vagy, Öcsi? - a felkavarodott homoktól elég nehezen látok előre. Egyre közelebb érve pedig még rosszabbak a látási viszonyok. Bekapcsolom a hőérzékelőt és elküldöm a többieknek is. Így oda tudnak majd találni hozzánk, én is így akadok Pietro nyomára.

-Bement - rekedtes hangjától felrecseg a fülesem. Hátra pillantok, hogy megnézzem követnek-e a többiek. Aztán leesik, mire érti ezt Pietro. Pontosabban kire.

-Hogy mi van? - szinte ordítok.

-Stark, mond, hogy Pietro csak ugrat minket! - csattan fel Barton. Nehezen beszél, biztos futnak.

-Joyce bement Merlinhez! - Pietro összetört hangja mindent elmond. Gyorsabbra veszem a tempót.

*Joyce szemszöge*

Merlin csapása ismét eltalál. Hátra repülök, egy szikladarab állít meg. Orromból ismét vér szivárog és szereztem egy újabb sebet a szemöldököm fölé. Az ebből folyó vérem eléri a szemem, megtörlöm. Homok és vér keveredik.

-Azt hiszed, megállíthatsz? - kérdezi fennhangon Merlin. Akaratlanul is elhagyja a szám egy halk nevetés. - A kis csapatod sem tudott! Majd pont te fogsz?!

-Igen - hangom megremeg a fájdalomtól. Nagy nehezen újra talpra állok. Ha megütnek, visszaütünk.

-Gyöngék vagytok! Mindannyian! - köpi a szavakat. Leszáll a földre, köpenye tépázott, vége már nem súrolja a homokot. A szemei továbbra is vörösen izzanak a dühtől, azonban a Gróf a szokásosnál sápadtabb. Nehezére esik egyenesen járni. Gyengül, ez pedig nekem előnyt jelent. - Nem tudtok legyőzni! Senkinek sem sikerült!

-Asgard királyának sikerült - ezzel csak még jobban kihozom a sodrából. Arca eltorzul az emléktől és indulattól.

-Odinnak sem sikerült! - üvölt. - Hát nem látod? Itt vagyok! Bebörtönzött, de nem tartott sokáig! - a távolság vészesen csökken közöttünk, így hátrálok pár lépést. - Nem visztek még egyszer oda vissza! Mindent látok, tudom, mi a következő lépésetek! Jobban ismerlek titeket, mint ti saját magatokat! - ördögi, véres vigyorra csúszik az ajka.

-Szóval mindent látsz, mi? - nézek mélyen vörös szemébe. - Azt mégsem vetted észre, hogy ezt magammal hoztam!

Merlin szeme elkerekedik, ahogy meglátja a kezemben a bombát. Kibiztosítom és felé hajítom. A Gróf felordít. Szaladni kezdek a másik irányba. Azonban nem vagyok elég gyors...

*Pietro szemszöge*

A tölcsértől nem messze állok, időközben a többiek is csatlakoztak hozzám. Wanda mellém lép és megfogja a kezem. A csapat többi tagja azt vitatják, hogyan jussunk be és hozzuk ki Joycet. Nem beszélgetnek, hanem kiabálnak. Izmaim megfeszülnek. Be kell mennem!

-Nem hagynátok ezt abba? - pördülök feléjük. Szinte kiáltom a szavakat. - Joyce bent van azzal a démonnal! Nem tudhatjuk, mennyi időnk van még! Ahogy azt sem, hogy Joyce... - elakad a szavam. Veszek egy mély levegőt, majd elengedem Wanda kezét. - Én talán be tudok menni.

-Pietro! - lép felém Barton.

-Átjuthatok! - állkapcsom megfeszül.

-Nem biztos - rázza meg a fejét Tony.

-Merlin irányítja a tölcsért, nem enged be - áll ki Stark mellett Thor.

-Nem érdekel! - azzal visszafordulok. - Megpróbálom!

Azonban már késő. Robbanás rázza meg a földet. A forgószél kezd eloszlani. Ledermedek. Ahogy oszlik a homok, látni lehet a füstöt, melyet a bomba hozott létre. Szemeim könnybe lábadnak.

-Nem! - lehelem magam elé. Könny csordul le az arcomon. Nem agyalok tovább, berohanok.