| Joyce | [BEFEJEZETT]

17.rész

Miután visszaérek Mattől, a dekorosok már végeztek a nappalival és a konyhával. Be kell vallanom, hogy nagyon szép munkát végeztek, Tony biztos meg van vele elégedve. Wandát kint találom az erkélyen. Elnézve, nem rég jöhetett csak vissza, ugyanis még csak a táskákból pakol ki. Csatlakozom hozzá. Segítek másképp elrendezni az erkélyen található asztalokat és székeket, az előbbiekre terítőt is teszünk. A korlátra fényfűzért vett a Maximoff lány, így az a következő lépés, hogy feltekerjük rájuk. Nagy erkélyről beszélünk, így kellett pár belőlük. Az asztalokra gyertya és virág is kerül. A székekre újrahúzott párnák, illetve a kinti kanapéra díszpárnák. Található még itt pár nagy cserepes növény, így azokat is szépen áthelyezzük.

Közben érdeklődöm, hogy merre járt és hol vette ezeket a szép virágokat, amelyeket az asztalokra helyezünk. Elmondása szerint talált egy másik helyet, és onnan. Ő is megkérdezi, merre jártam, Barton mondta neki, hogy várjon meg. Kicsit meglepődik, mikor megemlítem Matt nevét. Nem megyünk bele jobban a dologba. Tony kijön hozzánk az erkélyre, mond pár infót, majd megdicséri a munkánkat. A telefonja csörgése az, ami miatt visszamegy a nappaliba. Az erkély ajtaja tárva nyitva van, így halljuk, ahogy csippen a lift. Egy pillanatra odafordulok. Thor, Steve és Pietro lép ki rajta kezükben becsomagolt tálakkal. Ezek szerint megérkezett a vacsora. A Maximoff fiú erre néz, majd mikor meglát, elmosolyodik. De el is tűnik a konyhában, ahová az ételeket pakolják. Ismét beszállnak a liftbe, hogy egy újabb körrel térjenek vissza.

Miután végzünk kint Wandával, bemegyünk, hogy segítsünk Natashának és Samnak a tányérokkal és evőeszközökkel, amiket szépen az asztalokra helyezünk. Délutáni órákban végzünk mindennel, így mindenki visszavonul, hogy elkészüljön és időben tudjuk fogadni az érkezőket.

A nap folyamán megszáradt a hajam, így most igyekszem valami felvállalható formába hozni. Miután lezuhanyzok, úgy döntök, hogy türkizkék hajamat kivasalom. Most az egyeneshez van kedvem. Törülközővel becsavarom magam, úgy lépek ki a szobámba. Széthúzom a cipzárt, ezzel szemem elé tárva gyönyörű ruhámat. Annyira nagy volt a nyüzsgés ma, hogy el is felejtettem megköszönni Tonynak. De ezt majd orvoslom. Leakasztom a ruhát a fogasról és felveszem. Egy földig érő, fehér ruháról van szó. Spagetti pántos, derekamig szűk, a szoknyának pedig finom esése van. Selyemhez hasonló anyaga van. Egyik oldalt fel van vágva a szoknya, azonban, ha állok, ez nem látszik, mivel az anyag fedi egymást. Viszont, ha megyek benne, akkor kilátszik belőle a lábam. Jó ízlése van Tonynak, azonban kicsit kiesik a komfortzónámból ez a ruha. Mégis meglep, hogy mennyire tetszik, ráadásul kényelmes is. A cipzárral azonban kicsit meggyűlt a bajom, nagy nehezen tudtam csak felhúzni. Következő pillanatban kopognak az ajtómon.

- Hűha! - néz végig rajtam Tony. Megnevetem a reakcióját. - Nem gondoltam, hogy ilyen jól fog állni.

- Köszönöm a ruhát - mosolyodom el.

- Igazán nincs mit! - von vállat.

- Mit hoztál? - pillantok a dobozra, amit a kezében szorongat.

- Ó, igen! - rázza meg a fejét, majd átnyújtja a dobozt. Átveszem, majd felnyitom a tetejét. - Nem gondoltad ugye, hogy ehhez a gyönyörű ruhához sportcipőt veszel majd fel, igaz?! - egy gyönyörű fehér magassarkút rejtett a karton doboz. - Tudom, hogy nem nagyon szereted ezeket - mutat a cipőre. - Igyekeztünk olyat választani, ami nem túl magas.

- Igyekezetek? - kérdő pillantással nézek fel rá. - Natasha és Pepper jött el velem - felkacagok. - Nem gondoltad ugye, hogy ennyire tisztában vagyok a dolgokkal remélem.

- Ez mindent megmagyaráz - visszacsukom a dobozt. - Köszönöm! - mondom hálásan.

- Aztán nehogy levedd egy óra után! - int felém, majd elindul a folyosón. Mosoly terül el az arcomon. - Elvileg kényelmes.