Epilógus

75 5 0
                                    

Még nincs két órája, hogy visszaértünk Afrikából, de Tony már a laborba hívatott. Tonyn már nincs rajta a páncélja, ott hever az egyik sarokban. Nem szedte még rendbe magát. Haja csapzott, arca véres és koszos egyszerre. Ki van merülve, látszik a szemén. Azonban amikor meglátom, mi mellett áll, elkerekedik a szemem.

-Ugye ez nem az, amire gondolok! - lehelem a kérdést. Titkon remélem, hogy nem őrült meg ennyire.

-Meg kell próbálnunk Steve! - hangja gyötört és fáradt. - Mégis mit veszíthetünk?

-Mi van, ha nem válik be? - kérdésemmel már meg is adom a válaszom.

-Senki sem tud róla, csak te és én - győzköd tovább. Megsajnálom. De be kell vallanom, igaza van. Meg kell próbálnunk! Mélyen belül én is ezt szeretném. Reménykedem. - Ha nem sikerül, akkor nem sikerül! - tesz felém két lépést. Arca fáradt és szomorú. Szemei könnyesek. - Kérlek! - épphogy hallom a szavait. A lelkemig hatol ez az egy szavával. Próbálom visszatartani a könnyeim. - Csak próbáljuk meg!

-Rendben!

| Joyce | [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now