| Joyce | [BEFEJEZETT]

28.rész

Most nem álmodtam semmit, legalábbis nem emlékszem rá. Arra kelek, hogy valaki gyengéden megráz. A hirtelen jött ébresztésre felkapom a fejem, és gyors pislogások keretében körbe nézek. Még a Quinjeten vagyunk, mindenki ébren van. Az este látott nyugodt arcok most már feszültek. A vezetőülés felé pillantok. Odakint a fekete égboltot felváltotta a tiszta, makulátlan kék ég. Megszorítják a vállam.

-Jól vagy? - találkozik Bartonnal a tekintetünk. El is felejtettem, hogy mellette aludtam el. Kérdésére szinte azonnal eszembe jut, ami az este történt. Amit megtudtam. Tonyra, majd Stevere nézek. Ők tudták meg elsőnek, egy véletlenül hozzájuk keveredett aktából.

-Igen! - válaszolom végül, majd magamra erőltetek egy kis mosolyt.

-Gyertek! - int felénk Stark. - Mondom, mi a helyzet - feláll a vezetői székből és lép pár lépést előre. A többiekkel köré állunk. - Nemsokára a megadott helyre érünk, azaz a két ország határára. Rhodey az imént szólt, hogy ismét érkeztek bejelentések eltűnt lakosokról.

-Merlin - sziszegi Thor.

-Igen, barátom, sajnos most igazunk lett - folytatja Tony. Tehát már biztos, hogy a Gróf rabolja el és állítja maga mellé az itt élőket.

-Tudjuk, hol található a szentély? - kérdezi Nat, miközben a pisztolyait igazítja meg az övén.

-Igen - veszi magához a szót Bruce. - Az Etióp-magasföld és a Szomália-félsziget közötti kis félsivatagban - ebben a pillanatban elsötétült az utazótér és kék fények villantak. A kör közepére kivetült az említett hely. Hatalmas homokdűnéket lehet látni, a szentély helyszínét egy piros pötty jelzi. - Ott van! - mutat a pontra. - Az eltűnt lakosok és a Gróf is.

-Ez mind szép és jó - szól közbe Sam. - De van terv is?

-A Quinjettel nem mehetünk oda, feltűnőek lennénk és szeretnénk a meglepetés erejével élni - válaszolja Steve. - Itt szállunk majd le - mutat egy épp megjelenő zöld pontra. Jó pár kilométerre van a két pont egymástól.

-A segítségünkre lehet még a szentélytől nem messze fekvő elhagyatott város - mutat most Tony egy sárga pontra a kék hologramon.

-Miért elhagyatott? - teszi fel a fejemben motoszkáló kérdést Wanda.

-Háború - kapjuk meg a választ Brucetól. - A lakósok elmenekültek és soha többet nem tértek vissza. Szellemváros lett. Épp ezért nincs kockázat, és jó menedéket nyújthat nekünk, ha rosszul sülnének el a dolgok.

-Remek! - szólal meg végre Barton is. - Mikor szállunk le?

-Nagyjából tíz perc - válaszolja Tony. - Készülődjünk! - ismét szétszéledünk. Mindenki a hátizsákja felé veszi az irányt és a még elrakott fegyvereket vesszük magunkhoz. Egész megbeszélés alatt nem szóltam egy szót sem, igazából volt, hogy nem is figyeltem. Csak meredten bámultam a hologramot. Mikor felszálltunk, kitettem a táskámba a fegyvereim. Most szépen sorban visszapakolom őket a helyükre. Pisztolyok és kések csusszannak a tokba.

-Joyce - lép mellém Pietro. - Jól vagy? - ezek szerint feltűnt neki, hogy nem voltam itt teljesen.

-Persze! - vágom rá gyorsan. Hazugság. - Miért? - még csak felé sem fordulok. Épp az utolsó késemet csúsztatom az övembe, amikor megfogja a csuklómat és maga felé fordít.

-Látom rajtad, hogy valami nincs rendben! - hangja halkabb lesz. A kezemet továbbra sem engedi el. Nem merek körbe nézni, biztos van, aki felfigyelt a közelségünkre. De nem is érdekel! Óvatosan megszorítja a kezem. Érintésére mintha minden problémám tovaszállna. - Szeretnél beszéni róla? - végre a szemébe nézek. Összepréselem az ajkaim, egy könnycseppem pedig megszökik a szememből. Szabad kezével letörli.