| Joyce | [BEFEJEZETT]

22.rész

*Joyce szemszöge*

Miután végeztünk az utcán, mindannyian visszatérünk a toronyba. Ahol tudtunk, segítettünk. Rengeteg ember halt meg Merlin támadása miatt. Sokan életveszélyben vannak, de vannak olyan szerencsések, akik egy-két karcolással megúszták. Wanda nincs valami jó passzban, mélyponton van az emlékek miatt. De tudom, hogy erős lány és hamarosan jól lesz. Pietro el sem mozdul mellőle azóta, hogy elindultunk vissza. A laborba vezet utunk, ahol már Tonyék várnak ránk. Csak remélni tudjuk, hogy találtak valamit. Thor ismét idegesen járkál az asztalok között, ami nem jelenthet jót. Tony egy térkép felett görnyed Bannerrel az oldalán. Vízió pedig az egyik konzol mellett áll. Amint belépünk, Wandához lép és halk beszélgetésbe kezdenek. Natasha az egyik felnyitott laptophoz lép, hogy szemügyre vegye a feljegyzéseket. Miután mindannyian elhelyezkedünk, Clint töri meg a csendet.

- Tudjuk, hol van a kedvenc démonunk?

- Marokkónál kihűlt a nyom - szól ide Thor. Ledöbbenek, hogy milyen messzire követte őt.

- Tehát Afrikában van - jegyzi meg Steve.

- Köszönjük az észrevételt Rogers - gúnyolódik Tony, Steve azonban nem veszi fel a beszólását. Mindenki feszült, így előfordulnak az ilyen mondatok.

- Dél-Kelet felé tart - szólal meg Natasha, majd a laptop képernyőjére mutat. Tony azonnal mellé siet.

- Újra látják a műholdak? - kérdezi izgatottan.

- Igen - válaszolja Nat, majd keserűen felsóhajt. - Már nem - Tony idegesen elkezdi dörzsölni az állát.

- Eltűnt? - kérdezem, majd leülök az egyik székre, mivel eddig álltam.

- Igen - bólint Tony. - Már másodjára.

- Akkor, hogy fogjuk pontosan megtudni, hol van? - érdeklődik Sam.

- Egyszer meg kell állnia valahol - szólal fel Thor. - És reménykedjünk, hogy az a szentély lesz.

- Most nem tudunk többet tenni - szólal fel ismét Tony. - Menjetek pihenni vagy valami - legyint egyet az ajtó felé. Nagyon ideges lehet, ha ilyeneket mond. - Majd szólunk, ha találtunk valamit.

Senki sem látta jónak, hogy ellenkezzen. Látszólag Tony elég stresszes, így ráhagyjuk a dolgot. Thor és Bruce vele maradnak segíteni. Tudjuk, hogyha valamelyikünkre szükség lesz, úgyis szólnak. Mindenki szétszéled, ki enni, ki pihenni megy. Én viszont Wandával tartok a nappaliba. Ugyan tudom, mi miatt van maga alatt, mégis jobbnak látom, ha beszélek vele egy kicsit. Hogy tudja, itt vagyok neki, ahogy ő is nekem. Még mielőtt leülnék mellé a kanapéra, a konyhába sétálok és töltök magunknak egy-egy bögre gőzölgő, mézes teát. Miután leülök, a kezébe adom.

- Hogy érzed magad? - kérdezem egy kis idő elteltével óvatos hangot ütve. - Nem vagy valami jó passzban, mióta visszajöttünk.

- Megvagyok - arca nem tükröz érzelmet, azonban szeme elárulja. Fájdalmat tükröz. - Csak pár régi emlék - teszi hozzá, majd olyan mosolyt erőltet az arcára, amivel azt próbálja sugallani, hogy tényleg minden rendben. A már sötét New Yorkra terelődik a figyelme, ugyanis időközben beesteledett. Jobbnak látom, nem tovább firtatni a dolgot. Viszont az is bennem van, hogy talán jobb lenne neki, ha kibeszélhetné magából. Azonban egy sokkal jobb ötlet ugrik be. El kell terelnem a gondolatait. Nem jó, ha csak itt ül és teázik, vagy ha bezárkózik a szobájába. Egyedül lenne a gondolataival és az sosem a legjobb. Csinálnia kell valamit.

- Hé, - lököm meg vállammal az övét. - Mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahova?

- Mégis hova? - tekintete kíváncsiságot tükröz. Sikerült a tervem.