| Joyce | [BEFEJEZETT]

10.rész

Azzal belépett,bezárta maga mögött az ajtót és leült az ágyam végébe...

Ilyedten nézett a számra,majd megfogta az arcom a jobb kezével és a hüvelykujjával hozzáért a számhoz. Felszisszentem,mert még kicsit fáj a seb. Elmosolyodott majd elvette a kezét.

-Bocsi.

-Nembaj. - válaszoltam majd rámosolyogtam.

-Joyce... - lesütötte a tekintetét és úgy folytatta - Mi történt? - ismét rámnézett. - Stark nincs valami jó állapotban,és te sem.

-Starknak fogalmam sincs mi baja lehet. - válaszoltam egy vállrántás kiséretével - De engem is aggaszt. Mikor még az ügyvédekkel beszélt,akkor még semmi baja nem volt. - lehajtottam a fejem - De mikor Matt a gyilkoláshoz tért...meglepődött,és szerintem ott hibádzik valami.

-Tehát Stark az előbb nekünk az igazat mondta?

-Igen. - újból ráemeltem a tekintetem - Vagyis...Matt úgy mesélte el neki,hogy késsel történt,de igazából nem azzal öltem meg a férfit.

-Akkor mivel?

-Az erőmmel... - Pietro csodálkozva nézett rám,gondolom most ő is meglepődött.

-Tudod uralni az erődet?

-Hát...még nem 100%-osan,de valamilyen szinten már igen. - Pietro csak bólintott.

-És...Jól vagy? - kérdezte,majd felráncolta a homlokát.

-Nem - válaszoltam egy szomorú nevetéssel - Nem vagyok...megöltem egy embert...

-De csak önvédelem volt. Joyce,ettől nem lettél gyilkos. Ha nem cselekedsz ő ölt volna meg téged.

-De nem azzal van a baj,hogy megöltem. - kezdtem magyarázni könnyes szemmel - Hanem azzal,hogy tetszett. Nem ilyedtem meg,nem éreztem fájdalmat,bűntudatot. Nem zavart,hogy elvettem egy ember életét érted?

-Hey!

Szólt felém Pietro lágy,szomorkás hanggal,majd közelebb ült és megölelt. Próbált megnyugtatni és sikerült is neki. Jól esett az ölelése.

-Nincs semmi baj. Itt leszek melletted. Rendben?

-Igen,Köszönöm! - félmosolyra húzta az ajkát majd letörölt egy könnycseppet az arcomról,mire én is elmosolyodtam.

-Most pihenny. Hosszú napod volt. - felállt az ágyamról és adott a homlokomra egy puszit. - Jóéjt.

Mondta majd kiszaladt a szobámból. Természetesen a puszi miatt elpirultam. Miután elment letusoltam és lefeküdtem aludni.

X

Reggel az volt az első dolgom,hogy beszéljek Starkkal. Így lementem a laborba. Mikor beléptem csak Tony volt a helységben.

-Jóreggelt! - köszöntem a milliárdosnak.

-Reggelt!

-Beszélhetnénk?

-Mégis miről? - felém fordult majd felvonta a szemöldökét - Arról,hogy nem értesítettél minket hogy még élsz? Vagy arról hogy megöltél valakit?

Meglepetten néztem Tonyra. Dühös volt. Dühös volt mert nem szóltam,és mert megöltem valakit.

-Tudod jól,hogy önvédelem volt. Te is ezt tetted volna. Plusz nem is akartam ezt csinálni csak jött.

-Csak jött mi?

-Tudod,hogy még nem tudom irányítani az erőmet.

-Tudom...de akkor is megöltél valakit!

-Szerinted ezt akartam? Ha tudtam volna iránytani az erőm akkor nem öltem volna meg!

-De megtetted!

-Igen meg! -szinte már ordítottunk a másikkal - És ezen már nem tudok változtatni! Ez a tettem életem végéig üldözni fog!

Tony sóhajtott egy nagyot és hozzátette:

-Sajnálom. - összeráncoltam a homlokom és értetlenül néztem a milliárdosra - Nem akartam veled kiabálni. Csak aggódtunk érted. És gondolhatod milyen rossz érzés volt az amikor az a két ügyvéd azt mondták hogy tudják hol vagy. Nem akartam feltételezni semmit. De az én felelősségem lett volna ha történik veled valami,mivel én hozattalak ide és...

-Tony - vágtam a szavába - Nem a te hibád az ami történt. Jól vagyok. Hála Mattéknek és neked. Meg apropó - forgattam meg a szemeim - kicsit izgibb veletek lenni mint az étteremben baszakodni.

-Csss!! - tette a mutatóujját a szája elé Tony majd folytatta - A Kapitány nem szereti ha csúnyán beszélünk. - erre mindketten elnevettük magunkat.

-Egyébként tegnap Fury azt mondta találtatok mást is. Mi lenne az?

-Hát...

Tony hangja itt elkomorodott. Odalépett az asztalhoz és felvett a kezébe egy táblagépet. Beütött rajta valamit,majd információk sokasága jelent meg rajta. Odamentem mellé hogy én is lássam.

-Banner elemezte a vérképedet,illetve a genetikai felépítésedet.

-És?

-Nos. Ugye édesanyád génjeit is örökölted,így van pár kékes valami a szervezetedben. - halkan hozzátette - Mondta,hogy mi a nevük,de akkor pont nem figyeltem rá. - Erre elmosolyodtam. Már meg sem lepődök. Normális hangon folytatta. - És ugye ezeknek az izéknek köszönheted,hogy tudsz a vízzel így...hadonászni.

-Igen Tony eddig semmi újat nem mondtál.

-Mert most akartam. Nos ezek a kék...ömm...hívjuk őket kékpöttyöknek. Szóval,ezek a kékpöttyök kezdenek eltűnni a testedből.

-És ez mit jelent? - néztem Starkra ilyedten.

-Azt,hogyha még több ilyen kékpötty eltűnik belőled,akkor....Nos akkor elveszted az erődet. De csak azt amit Sue-tól örököltél.

-És ezt nem lehet valahogy megállítani?

-Erre még nem kaptunk választ,de Banner dolgozik rajta.

-Rendben. - felsóhajtottam majd elindultam ki a laborból.

-Hova mész? - kiabált utánnam Stark.

-Az edzőbe.

Felmentem a szobámba,majd felvettem a szokásos edzőcuccom. Egy fekete sportmelltartót és egy szürke macinacit. Mikor beléptem a terembe Kapitány épp az egyik boxzsákot ütötte. Mikor észrevett abbahagyta.

-Nem akarok zavarni. - mondtam majd indultam volna vissza a szobámba.

-Nem zavarsz. - válaszolta,majd megtörölte az arcát egy törölközővel - Egyedül unalmas. Jössz? - fejével egy másik boxzsák felé intett.

-Persze. - válaszoltam mosolyogva majd beálltam mellé.

X

-Merlin megszökött. El kell őt kapnod és visszavinni a börtönvilágba mielőtt végrehajtja tervét.

-Értettem atyám. Azonnal indulok Midgárdba!