▫◾Akkor szólsz Starknak?◾▫
Mikor a vörös padlóra került és vért köpött döntöttem úgy,hogy közbeavatkozom...
Leugrottam a tetőről egyenesen az egyik férfi nyakába. Aki emiatt összerogyott,én pedig leestem a földre. A társai csodálkozva néztek rám mire én odarohantam az egyikhez és behúztam neki egyet. A másik kettő aki a vörös mellett állt megindult felém. Az egyik hátulról lefogott míg a másik elkezdte sorozni a hasam. Nem kiabáltam fel az ütésekkor. Tűrtem. Mikor meguntam és erőt vettem magamon belerúgtam az előttem álló pasas hasába,aki ennek következtében hátratántorodott. Aki eddig fogott annak a hasába könyököltem majd a fejemet hátra lendítve lefejeltem. Elengedett. Megfordultam és előrenyomtam a kezeimet. Különleges érzés kerített hatalmába. A falakról a nedvesség hirtelen a férfi köré gyült ,majd ahogy hátrahúztam a kezem és csinátam vele egy fektetett kör alakot a víz rátapadt a férfira. A feje még kinn volt,hogy kapjon levegőt. Majd széttártam a kezeim és ökölbe szorítottam a kézfejeimet. Ahogy ezt a mozdulatot véghez vittem a víz megfagyott rajta,így csapdába esett. Ezalatt a vörös ruhás férfi kiütötte a másik két férfit,majd csodálkozva felém pillantott. Ekkor a férfi akire ráugrottam a tetőről nekirontott a maszkosnak. Beletérdelt a hasába,majd fejberugta. A maszkos férfi ennek következtében hanyatt vágodótt és beverte a fejét. Ezek után ismét ráugrottam a pasira és legalább háromszor pofánvágtam az öklömmel. Majd elkezdtem szorítani a nyakát. A férfi levegőért kapkodott,de hiába. Elkezdett vörösödni a feje,majd mikor elveszette az eszméletét elengedtem és a földre rogyott. Megtöröltem a véres szám,majd odafutottam a maszkos férfihoz. Megnéztem van-e még pulzusa,ugyanis nem kicsit beütötte a fejét. Megkönyebbülten felsóhajtottam mikor éreztem,hogy van.
-Most cipelhetlek.
Bököm oda az eszméletlen testnek. Körülnézek van-e a közelben valaki. Mikor meggyőzödtem arról,hogy senki sincs a közelben és nyugodtan hazacibálhatom a Pokol Konyha ördögét visszamentem hozzá és nagy nehezen talpra állítottam. Átvetettem az egyik kezét a vállamon,megfogtam a derekát és elkezdtem húzni. Mikor nagy nehezen a lakására értünk lefektettem a kanapéra és levettem róla a maszkot. Az orra illetve a szája is vérzett. Zúzódasok borították a testét,illetve kisebb vágások. A jobb karján volt egy mélyebb vágás,úgyhogy azt össze kell varrnom. Felálltam és megkerestem az elsősegély dobozát. Kitisztitottam a sebét,majd összevarrtam és beköttem. Elmentem a fürdőszobába és lemostam a rászáradt vért az arcomról. A szám felrepedt,úgyhogy nézhetem egy darabig a sebet. Vissza mentem Matthez és ledőltem a másik kanapére. Rögtön elnyomott az álom.
Nem bírtam aludni így olyan 8körül kipattant a szemem. Matt még mindig feküdt,csak a mellkasa mozgott fel-le. Elbicegtem a konyhába és öntöttem magamnak vizet. Majd egy nyögésre lettem figyelmes. A kanapé felé kaptam a fejem és láttam amint Matt nagy nehezen felül.
-Jóreggelt álomszuszék. - szólok oda neki nyájas hangon,majd elvigyorodom.
-Hogy kerültem haza? - nézett a hangom irányába.
-Nos...nem volt valami könnyü eszméletlenül az éjszaka közepén hazacibálni - leültem mellé a kanapéra,majd folytattam - de megoldottam.
Megfogtam a kezét,felemeltem és a kezébe adtam a pohár vizet. Bólintott,ezzel köszönte meg,majd beleivott. A ruhájára néztem és hozzátettem :
-Tök fasza kis szerkód van.
-Kösz. - visszaadta a poharat én pedig leraktam az asztalra. - Hogy találtál rám?
-Zajra keltem és megnéztem te voltál-e az - kezdek bele mesémbe - majd megtaláltam a holmidat és így minden összeállt. Te vagy DareDevil,a Pokol Konyha ördöge. - felnevetett.
YOU ARE READING
| Joyce | [BEFEJEZETT]
FanfictionJoyce Hopper egy 22éves fiatal nő. Átlagosan éli mindennapjait, míg nem egy szép nap maga Tony Stark fel nem keresi. Ezután a látogatás után Joyce élete gyökeresen megváltozik. Megismerkedik a Bosszúállókkal, megtudja kik is voltak a szülei igazából...