| Joyce | [BEFEJEZETT]

25.rész

-Pietro - futott mellénk Clint - Menny le a laborba és szólj Bannernek és Thornak,hogy nagyon gyorsan kellene egy ellenszer!

*Pietro szemszöge*

Gondolkodás nélkül lefutottam a nappaliból,egyenesen a laborba. Mikor megérkeztem kivágtam az ajtót ami nagy csattanással ütközött a falnak,erre Banner és Thor is az ajtóhoz kapták a fejük. Olyan gyorsan mentem,hogy nem bírtam időben lelassítani így neki estem az asztalnak. Banner épp egy kémcsövet vizsgálgatott,Thor pedig felette állt egy papírral a kezében. Mindketten érdeklődve néztek.

-Bruce! - mondtam lihegve és mellé léptem - Gyorsan kellene egy ellenszer... - nem volt több levegőm,ezért megálltam a beszédben és vettem pár mély levegőt.

-Kinek kellene? - érdeklődött az Asgardi.

-Straknak. - mondtam mikor újra levegőhöz jutottam - Merlin megbabonázta és most a nappaliban üti a többieket. Natashát már kiütötte és majdnem Joycet is. - tudtam,ha elmondom mi történt Nattel,Banner azonnal ugrani fog. Igazam is lett.

-Még nincs kész teljesen. - mondta a tudós - Menny vissza és tartsátok a nappaliban Starkot,egy 5 perc és ott vagyok!

-Nem vagyok benne biztos,hogy még van 5percünk.

-Intézd úgy,hogy legyen. - mondta Banner komoran,aztán visszafordult az asztalához és gyorsabban csinálta azt amit eddig.

-Mennyünk. - indított Thor,majd magához hívta a pöröjét. Körülbelül 3 percig lehettem a laborba. Mikor vissza száguldottam a nappaliba rosszabb volt a helyzet mint amikor elmentem...

*Joyce szemszöge*

Clint az imént küldte le Pietrot a laborba Bannerhez és Thorhoz. Valami ellenszert mondott,hogy hozzon. Miutén Pietro elszáguldott kérdőn Clintre néztem,de ő nem engem nézett. Hanem Starkot. Nagyon idegesnek tűnk. Mi pedig kevesen voltunk. Wanda eltámogatta Natashát a folyosókig és leültette a földre. Nat a fejét fogta,ami vérzett. Stark felénk nyújtotta a jobb kezét és tüzet nyitott. Kékes fehér lézersugarak repültek felénk. Steve sikeresen félre ugrott,de Clint későn kapcsolt. Így én cselekedtem. Oda léptem Clinthez,megfogtam a kezét és behunytam a szemem. Stark csodálkozva nézte a falat amin egy nagy fekete,füstölgő lyuk tátongott. Minket keresett. Clinttel hirtelen Starktól balra,a pult mellett termettünk,Sólyomszem döbbentem nézett engem. De nem most volt itt az idelye,hogy ezt megvitassuk. Stark újból felénk fordult és tüzet nyitott. De most nem teleportáltunk el,Clint berántott a pult mögé,majd mikor felültünk a hátunkat nekinyomtuk a szekrényajtóknak. Vártunk. Hallottuk ahogy Stark egyre közelebb jön. Hallottuk fémes csizmáját,amint az üveg illetve fal darabkákon lépked. Megállt. Nem hallottuk ahogy tovább lépne. Clinttel kinéztünk a pult fölött és a Vasember tőlünk 3lépésre állt meg,de nem önszántából. A Starkon lévő páncélt egy igen különös skarlátvörös fény vette körül. Wanda megállította. Skarlátboszorkány előrenyújtva tartotta mindkettő kezét,pár ujját behajlítva megfeszülve tartott. Fogait összeszorította és homlokát ráncolta. Nehéz volt így tartani Starkot. Majd hirtelen Stark kitört a Boszorkány szorításából melynek következtében Wanda térdre rogyott. A megbabonázott Tony felé fordult és lőtt. Steve odaugrott Wanda elé,átkarolta és a pajzsával védte őt. Abban a pillanatban,hogy Tony hátat fordított nekünk Clint kifutott a pult mögül és Stark hátára ugrott. Próbálta félrehúzni Tony kezét,amiből a Kapitányt és Wandát lőtte. Ebből annyi lett hogy Wandáéktól balra elrántotta a kezét a lézer pedig egy jó nagy csíkot hagyott a falban. Stark megragadta Barton nyakát és kivágta őt az ablakon. Clint gurulva nekicsapódott az erkély szélén lévő kerítésbe. Hirtelen Tony mellett termettem és behúztam neki egyett,ami nem volt valami jó ötlet,ugyanis ezzel még jobban felidegesítettem. Felém kapta az egyik kezét de én ekkor mögé teleportálta. Felém fordult és most a nyakamat próbálta elkapni. Én erre a jobb oldalára teleportátam és oldalba rúgtam,majd újra mellé teleportáltam. Most viszont sikerült elkapnia a nyakam. Megszoritotta,felemelt és eldobott. Neki estem valakinek aki épp most ért fel a lépcsőn. Mivel pont a lépcső szélén állt meg,így mikor ráestem,visszaestünk mind a ketten a lépcsőházba és legurultunk rajta. A kanyarhoz érve a falnak csapódtunk...

*Thor szemszöge*

Felértem a nappaliba és minden romokban hevert. Clint az erkélyen feküdt,Natasha a folyosón,Steve épp Wandát segítette fel. Stark meg ott állt a nappali közepén és épp Joycet hajította a lépcsők felé. Szerintem ennek se Joyce sem pedig Pietro nem örülhetett nagyon. Ugyanis a Maximoff fiú pont akkor ért fel a lépcsőkön,mikor Joyce arra "repült". Így mind a ketten vissza estek. Nem volt időm utánnuk menni mivel Stark most engem vett célba. A pöröjömet előre lendítve neki repültem,melynek következtében ő a könyvespolcnak csapódott. Mikor fel akart kelni szépen lassan odasétáltam hozzá és ráraktam a mjönlirt az egyik lábára. Nem tudott vele mit kezdeni. Még Merlin feketemágjája sem ruházza fel az embereit olyan erővel,ami fel tudná emelni a pöröjt. Arrébb sétátam megfogtam egy széket és leültem Stark elé.

-Hogy találtál ránk? - kérdeztem Starkot,vagyis inkább Merlint. Ugyanis a gróf minden elvarázsolt áldozatára figyel és szokott velük üzenni. Ennek reményében tettem most fel ezt a kérdést.

-Thor,Odin elsőszülöttje. - Stark hanga mély volt és rekedtes. Nem ő beszélt,hanem a gróf - Csak nem abban reménykedtél,hogy nem talállak majd meg? Azt aki Midgardba jár le segíteni? Azt akinek az apjának köszönhetem,hogy bezártak? - ekkor kiynílt mögöttem egy ajtó,de nem figyeltem fel rá - Egyébként valaki üdvözletét küldi neked a Börtönvilágból.

-Nem ismerek onnan senkit. - vágtam rá határozottan.

-Ő viszont igen jól ismer téged. Az a valaki nem más mint a n... - itt lővést hallottam. Stark,azaz Merlin abbahagyta a mondandóját és elkezdett rázkódni. Hátrapillantottam és Banner állt az ajtóban,és egy igen különleges fegyvert tartott a kezében. Visszanéztem Starkra,és most vettem csak észre,hogy a nyakában van egy tű. Az ellenszer. Tony tovább remegett és kezdtek eltűnni a vöröses erek az arcáról,illetve kezdte visszakapni az eredeti szemszínét is.