| Joyce | [BEFEJEZETT]

31.rész

*Tony szemszöge*

Ott állok a szentély tetején, szemben velem a Gróf kényelmesen elhelyezkedett a trónusában. Lába keresztbe fonva, sétapálcáját ide-oda lóbálja. Felhajtom a fejlemezem és a Grófra mosolygok.

-Menjen szépen vissza oda, ahonnan jött Gróf! - felnevet.

-Pedig olyan jól érzem itt magam - néz körbe. - Ti pedig nem tehettek semmit. Nem tudjátok meghiúsítani a tervem!

-Ebben annyira nem lennék biztos - vonom meg a vállam.

-Mégis mit tudtok ti? - kacag fel. - Midgárdi senkik! Egy páncélos nagyszájú, egy dühkezelési problémákkal küzdő okostojás, egy öregember. Ki ne felejtsem a mitugrász Asgardit és a kölyköket! - megfeszülnek az izmaim. - Egyszer már padlóra küldtelek benneteket - ismét megjelenik az az önelégült vigyor a ronda pofáján.

-Azért egy kicsit többen vagyunk - húzom el a számat.

-Valóban, a madarat kifelejtettem - forgatja meg a szemét. - Nem tudtok megállítani! Nemsokára megnyitom az átjárót és áthozom a seregem! - abban a pillanatban, hogy befejezi mondandóját az oldalába fúródik a Mjölnir. A Gróf lerepül a trónjáról. Felráncolt homlokkal fordulok oldalra, Thor most száll le a szentély tetejére.

-Már untam - azzal felemeli a jobbját, a pöröly pedig a kezébe repül. Vízió a bal oldalamon ér földet. Merlin felé fordulunk, idegesen és szentségelve próbál meg talpra állni a homokban.

-Mind halottak vagytok! - üvölti felénk. A magasba emeli a pálcáját, melyet lilás fény ölel körbe. Emberek kezdenek megjelenni a szentély körül. Megbabonázott helybéliek. Mindegyiküknek vörös a szeme.

-Mintha - kezdek bele, majd döbbent arckifejezéssel Thorra pillantok. - Mintha kicsit mérges lenne...

*Joyce szemszöge*

-Steve! - kiáltom a nevét és a korláthoz rohanok. - Le kell mennünk segíteni neki! - már fordulok is a lépcsőház felé, amikor Barton elkapja a csuklómat.

-Nem! - visszahúz. - Nem ez a terv! Fel kell mennünk az ellenszerért! Lehetnek többen is. El tud bánni eggyel! - hezitálok egy kicsit, végül rábólintok. Igaza van! Eggyel el kell bírnia, utána úgyis jön majd utánunk. Csuklómról lecsúszik a keze, tenyerünket egymáséhoz illesztjük. Azzal húzni kezd maga után fel a lépcsőn. Robbanás rázza meg az épületet, majdnem orra bukunk.

-Az első hullám - jegyzi meg halkan Barton.

-Az Banner.

-Nagy baj lehet - izmai megfeszülnek, ahogy kinyitja a tetőre vezető ajtót. - Siessünk!

Kiérve a tetőre a jobb oldalunkon füst gomolyog felfelé. Szerencsénkre az aktatáska még itt van. Clint odaszalad és letérdel elé, azonnal felnyitja és vesz még magához ellenszert. Miután végez, a tető pereméhez sétál. Átlő egy nyilat a szemközti épületbe, melynek végéből kötél ereszkedik ki. Ezen az oldalon rögzíti, majd felkészül, hogy átmásszon arra az objektumra, ahol Natasha őrhelye volt.

-Azt vidd el Tonynak! - bök a fejével a táskára. - Én leviszem Romanoffnak a másik táskát.

-Rendben! - azzal Clint elkezd mászni. Még figyelem ahogy átér, majd pedig felveszi a táskát. Remélem, a lépcsők egybe maradtak a bombázást követően. A feljáró ajtajánál megáll és int egyet. Visszaintek és eltűnik az épületben. A hirtelen jött erős szél meglengeti a hajam. Megfordulva Pietróval találom szemben magam.

-Jó, hogy jöttél! - elsétálok mellette, egyenesen a táskához. - El kell juttatni ezt a táskát a szentélyhez Thoréknak - leguggolok és magamhoz veszek még jó pár ellenszert. - Arra gondoltam, ha már itt vagy, elvihetnéd nekik, én pedig lemegyek segíteni a többieknek - bezárom a táskát és felállok.