| Joyce | [BEFEJEZETT]

1.rész

▫◾A Bosszúállók◾▫

Clinttel beléptünt a liftbe és elindultunk felfelé. Egyébkén nagyon kedves Barton,próbált velem beszélgetni út közbe,de nem volt túl sok kedvem most bárkivel is beszélni. Mikor felértünk a kívánt emeletre kinyílt a lift ajtaja. Clint felakarta venni a földről a táskám,de intettem neki,hogy haggya majd én viszem,azzal felkaptam a vállamra. Nemhoztam magammal sok cuccot,mivel nem volt sok mindenem. A ruháim hoztam magammal meg a laptopom,pár régi fotóm és kacatom,meg könyveket. Mikor észrevettem hogy már nyitva van a lift ajtaja kicsit ledöbbentem. A Bosszúállókkal találtam szembe magam. Clint mutatta,hogy mennyek előre. Megálltam előttük,mindenki úgy nézett mint aki nem látott volna még embert. Tony szólalt meg először.

-Mi van Barton,levetkőztetted út közben?

Póénkodott a milliárdos. Azért mondta ezt mert a szokásos edző cuccomban voltam. Megforgattam a szemem. Mintha még nem láttak volna sportmelltartóba,macinaciba és pulcsiba egy nőt sem. Végig néztem a hősökön. A tekintetem egy fehér hajú férfin állt meg. Gyönyörű kék szemei voltak. Mikor észrevette hogy nézem azonnal elforditottam a fejem.

-Ne legyél már udvariatlan Stark!

Szólt rá a milliárdosra Amerika kapitány. Majd felém nyujtotta kezét és kezetfogva bemutatkoztunk.

-Steve Rogers.

-Joyce Hopper.

Válaszoltam mosolyogva majd elengedtem a kezét. Néma csönd telepedett a szobára. Meguntam hogy senki nem mond semmit,ígyhát elindultam a szobám felé.

-Hova mész?

Kérdezte Clint értetlenül. Senki se vette észre,hogy elindultam a folyosón.

-A szobámba.

-Ha csak nem akarsz eltévedni, megmutatom merre van.

Ajánlotta fel a segítségét Natasha. A válaszom eléggé megdöbbentette a csapatot,főleg Tonyt.

-Ne fáradj. Mióta beléptem az épületbe azon voltam hogy feltörjem a biztonsági hálozatot és kikeressem a tervrajzokat. Ami sikerült is. Úgyhogy nem tévedek el.

Csodálkozva néztek utánnam. Én pedig eltűntem a folyosó végénél a kanyarban.

-Mégis ki ez?

Fordult Starkhoz Banner. A milliárdos még mindig csodálkozva nézte a folyosót. De nem válaszolt a kérdésre,rögtön Clinthez fordult.

-1órát késtetek!

Tette csípőre a kezét Vasember. Clint válasza ismét megdöbentett mindenkit,kivéve Tonyt.

-Nem volt a lakásám. Az edzőteremben találtam rá.

Sikeresen megtaláltam a szobámat ami azt jelenti folyton frissítik a rendszerük. Az ajtóval szemben volt egy üvegfal amiből gyönyörű volt a kilátás New Yourkra. Az üvegfal jobb oldalán volt egy nagy francia ágy a falnak tolva,mellette egy kis éjjeli szekrény. Az ajtótol balra volt egy szekrénysor és egy TV. Előtte egy kis dohányasztal. Az ajtótol balra pedig egy íróasztal és egy számítógép szék. A falak fehérek voltak,illetve se függöny se szőnyeg. Ami azért jó,mert az ízlésem szerint fejezhetem be a szobát. Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam az ágyam felé. Útközben ledobtam a vállamról a táskát,majd belehuppantam a puha ágyamba. A plafont néztem és gondolkodtam. Eszembe jutott egy régi nem túl kellemes élményem. Olyan 9éves lehettem,már New Yourkban éltünk. Reggel apa költött ugyanis anya korán elment dolgozni. Elkisért az iskolába,majd ő is elment dolgozni. Néha elég furán viselkedtek a szüleim. Volt hogy hetekig nem láttam őket,akkor vagy a szomszéd néni vigyázott rám vagy pedig egy barna bőrű bácsi,akinek szintén nem tudom a nevét. Nos az egész az osztályteremben történt. Hirtelen fázni kezdtem,már láttam a lehelletem is. Pedig minden osztálytársam rövidnadrágba és pólóban volt. Senki se fázott csak én. Mikor ezt a tanárnőm észrevette odajött hozzám,hogy nem-e lázam van. Mikor megfogta a homlokom felsikított. Megfagyott a keze. Azonnal hívták a mentőket,de nem ők vittek el,hanem a bácsi. Megnyugtatott hogy ez csak egy influenza ne féljek hamar elmúlik. De ahogy nőttem,úgy kezdtem érezni hogy az nem betegség volt. Mondanom sem kell,hogy másik iskolában kezdtem a következő hetet. Sok iskolába jártam,és mindig valami 'betegség' miatt kellett máshova mennem. Az emlékezetemből egy kopogás szakított ki.