| Joyce | [BEFEJEZETT]

26.rész

-Megvárhattad volna míg befejezi! - álltam fel a székről idegesen és Banner felé léptem.

-Szerintem pedig jól jártál vele,hogy nem tudod ki van a Börtönvilágban aki ennyire jól ismer téged. - vágott vissza Banner. - Most pedig segíts őket levinni a kórházszintre. - kérte a segítségem a tudós majd elindult Natasha felé.

-Szuper! - visszafordultam Tonyhoz és levettem a lábáról a pöröjöm. Stark eszméletlenül feküdt a könyvespolc előtt. Banner levitte Natashát és Clintet,Steve Wandát és Pietrot míg én Joycet és Starkot vittem le a kórház szintre. Ott mindenkit lefektettünk egy ágyra és rákötöttünk a gépre. Egyedül Tonyt kellett másik terembe átvinnem,hogy Banner megvizsgálhassa van-e mellékhatása az ellenszernek,vagy épp a feketemágjának. Bruce per pillanat épp Starknal van,ezért én vigyáztam a többiekre. A kórterem bal oldalán volt 3 ágy,abba Nat,Joyce és Wanda feküdtek. A szoba jobb oldalán Pietro és Clint. Kapitány nem szerzett sérülést így őt Bruce nem kötötte fel a gépre. Ő csak a kanapén ült,előrehajolva a könyökét a térdén támasztav. Összekülcsolt ujjaival az állát fogta és bambán meredt előre. Én az ajtó mellett álltam és az ablakon néztem kifelé. Burce nyitott be a terembe,erre már Steve is felállt és odasétált mellénk.

-Na? - kérdete Steve a tudóst.

-Nincs nyoma károsodásnak,sem annak,hogy Merlin visszahívhatja. - erre a hírre mind kettőnk megkönnyebbült. - De még nem ébredt fel. Kell még legalább 2 óra,hogy magához térjen.

-De nincs két óránk. - mondta Steve - Az Etiópok és a Szomáliaiak nem bírják tovább. Illetve minden itt töltött percel előnyt adunk Merlinnek arra,hogy előkutassa a szentélyt és megnyissa.

-Ki kell bírniuk. - mondtam - A csapat fele kidőlt,ennyien - mutattam hármunkra - meg nem érünk el semmit a gróffal szemben. Még ha mindannyian oda is megyünk,akkor is kész önygilkosság az egész.

-Nem hagyhatjuk,hogy Merlin leigázza a Földet! - csattant fel Steve.

-Nem is azt mondom,hogy haggyuk és lépjünk le Asgardba. De meg kell várnunk míg felépülnek.

-Igaza van Thornak. - támasztott alá Banner. - Nélkülük nem mennénk sokra. - Steve csak bólintott és visszasétált a kanapéhoz. Bruce visszament Starkhoz,hogy megnézze történt-e változás. Én az ideges Kapitányt néztem. Ott ült a kanapén,megfeszültek az izmai. Látszott rajta,hogy ideges azért mert tehetetlen. Oda sétáltam mellé,mire ő felpillantott.

-Gyere - löktem meg a vállát - sétáljunk.

Nem volt jobb ötletem. Így amellett döntöttem,hogy elviszem sétálni. Nagy ez a kórházszint és ennek köszönhetően van idő beszélgetni. Jobb ha beavatom pár dologba Merlinnel illetve a tervével kapcsolatba. Illetve még azt sem tudja mit mondott nekem Stark míg a gróf mágjája alatt állt. Elindultam az ajtó felé,Steve pedig követett. Kifejezéstelen arccal rámnézett majd kilépett az ajtón...

*Joyce szemszöge*

Iszonyatosan fájt a fejem,a fülem pedig sípolt. Mikor kinyitottam a szemem egy igen ismerős helyen ébredtem. Egy kórteremben. Szuper. Megpróbáltam felülni,ami nem volt valami jó ötlet. Ugyanis mihelyst megpróbáltam a jobb kezemre támaszkoni fájni kezdett az oldalam,ennek következtében felszisszentem és visszaestem a hátamra. A fejemet jobbra fordítottam. A mellettem lévő ágyban Natasha feküdt,bekötött fejjel. Ekkor egy emlékkép villant fel a fejemben. Az amikor Wanda a folyosókhoz kiséri Romanoffot,aki a fejét fogja amiből dől a vér. Ezért volt bekötve a feje. Átfordítottam a fejem a bal oldalamra. A másik oldalamon lévő ágyban Wanda feküdt. Ő is eszméletlen volt. Stark jól megerőltette a képességét. Ismét egy emlékkép. Wanda erölködik,ugyanis épp Starkot tartotta egyhelyben. A következő pillanatban Tony kiszabadul Wanda szorításából,melynek következtében ő a földre rogyott. Vissza fordítottam a fejem,most újra a fehér plafont néztem. Behunytam a szemem. A fájdalom ismét belenyilalt az oldalamba. Nem tudom mitől fáj ennyire. Aztán bevillant. Bevillant az ahogy Stark a nyakamnál fogva felemel és eldob. Egyenesen neki valakinek,aki a lépcső teteén állt. Ezek után már csak arra emlékszem ahogy gurulunk le a lépcsőn és arra ahogy nekivágódunk a falnak. Mindketten elterültünk. Most megint bevillant valami. Az ahogy ott fekszünk egymás mellett a lépcső kanyarban és kinyitom a szemem. Nem teljesen,csak résnyire. Mellettem Pietro fekszik eszméletlenül. Felé nyújtom a jobb kezem,de hiába,nem érem el. Majd arra emlékszem ahogy valaki az ölébe vesz. Thor. Thor hozott ide. Ennyi,más nem jut az eszembe. Veszek egy mély levegőt,majd erőt veszek magamon és felülök. Természetesen most is belenyilalt a fájdalom az oldalamba,de nem foglalkoztam vele. A velem szembe lévő ágyon Clint feküdt. A bal felkarja be van kötve. Emlékszem,hogy Stark kidobta őt az erkélyre az ablakon keresztül. Gondolom akkor sértette fel egy szilánk a kezét. Tőle balra pedig Pietro fekszik. Oldalra fordulok és leszállok az ágyamról. Elindulik Pietro felé de az ágyam végéhez érve megg kell,hogy kapaszkodjak,mivel megszédültem. Lehet agyrázkódásom van. Fantasztikus. Nagy nehezen és lassan odacsoszogok a Maximoff fiú jobb oldalára. Egy szomorú mosolyt csalok az arcomra és megfogom a jobb kezét. A mellkasa egyenletesen megy le és fel. Az arcára néztem,ami most először nem volt gondterhelt,nem ült ki rá aggodalom. Nyugodt volt. Ekkor megmozdult az egyik ujja. Lenéztem a kezére,arra amit fogtam. Az ujja most már körül ölelték az enyémeim. Halvány mosollyal az arcomon fordultam ismét felé. Láttam ahogy remegnek a szemhélyai,majd szépen lassan kinyitotta őket. A gyönyörű égkék szemei csak úgy világítottak. Rám emelte a tekintetét,és fáradtan de mégis őszintén elmosolyodott.

-Joreggelt. - mondtam neki halkan.

Szeretmém megköszönni h lassan több mint 2,2K olvassátok a könyvem. Nagyon örülök hogy ennyien olvassátok!Köszönöm❤