| Joyce | [BEFEJEZETT]

4.rész

A telefonom csörgésére ébredek. Először azt hiszem, hogy ébresztő és majdnem kinyomom a hívást. Majd mikor észreveszem, hogy ki hív, elmosolyodom. Jeremy az, az egyetlen fiú felszolgáló a volt munkahelyemen. Mikor felveszem, hangosan köszönnek. Ki vagyok hangosítva, Jeremy pedig elsorolja kik vannak ott vele. Megkönnyezem, hogy érdeklődnek felőlem. Meg sem tudom mondani, hány kérdést kaptam. Természetesen nem számolok be nekik arról, hogy mutáns vagyok és hogy most fognak majd megvizsgálni. Még nem. Csak annyit mondok nekik, hogy irodai állást kaptam, illetve szállást. Lucy persze faggat, hogy milyenek a Bosszúállók. Hogy Amerika Kapitány tényleg olyan izmos-e, mint amilyennek látszott a tévében. Hogy Natasha mennyire rideg, meglepődnek, mikor azt mondom, hogy egyáltalán nem az és hogy nagyon segítőkész. Persze nem mesélem el nekik azt sem, hogy igazából a Bosszúállókkal lakom. Próbálok kibújni a csapatot érintő kérdések alól azzal, hogy attól, hogy a toronyban dolgozom, az nem azt jelenti, hogy mindennap látom őket és hogy mindenkivel megismerkedtem. Persze az utóbbi az igaz is, hiszen nem ismertem meg még a teljes csapatot. Egy jó háromnegyed órát fekszem az ágyban és beszélgetek velük. Természetesen én is érdeklődöm, hogy hogy vannak, milyen a munka, hogy bírják a főnököt. Panaszkodnak, de hát van is mire, nehéz azzal az emberrel. De örülök neki, hogy jól megvannak.

Miután nagy nehezen elköszönök tőlük és összeszedem magam, elindulok fel a laborba. Banner mondta még tegnap, mikor visszaértem a bevásárlásról, hogy ha felkeltem, menjek fel hozzájuk. A laborban uralkodó rengeteg mesterséges fény és fehér bútor először bántja a szemem, de gyorsan megszokom. Pár nappal ezelőtt, mikor itt jártam, nem azzal foglalkoztam, hogy körbe nézzek. Ideges voltam és válaszokat akartam. De most, hogy itt vagyok, ledöbbent, hogy mennyire felszerelt a hely. Félkörívben üvegablakok, ettől függetlenül rengeteg lámpa is fel van szerelve, ha netán este dolgoznának valamin. Rengeteg különböző kütyü és gépezet van felettünk. A két eszes tudós épp Tony egyik Vasember páncélján ügyködik.

-Sziasztok! - támaszkodom neki az egyik asztalnak.

-Szia! - köszönnek szinte egyszerre. Végül Bruce emeli el a tekintetét a páncélról. - Készen állsz? - kérdezi egy kedves mosoly kíséretében.

-Igen - válaszolom határozottan. Miután Tony is befejezi az épp elkezdett akármit, ellépnek a szerkezettől és átsétálunk egy másik szobába a laboron belül.

-Ülj ide, kérlek - mutat egy székre Banner. Szót fogadok neki.

-Nem fog fájni - emel kettőnk közé egy jókora tűt Tony, közben ördögi vigyorra húzza az ajkait. Tudom, hogy csak poénkodni akar, igazából meg is nevetem a jelenetet. - Vérvétellel kezdünk - adja a tudtomra. Összepréselem az ajkaim, de bólintok. Nem szeretem a vérvételeket.

-Igyekszünk gyorsak lenni mindennel - tereli el a figyelmem Bruce arról, hogy Tony épp egy tűt próbál a kar hajlatomba döfni. - Sok mindenre hamar választ kaphatunk majd, de lesz, amire majd várnunk kell.

-Miért? - érdeklődöm, közben már folyik is a vérem.

-Mivel tudjuk, hogy az anyukád mutációját már örökölted, így azt hamar felismerjük majd - kapom meg a választ. - Ezzel kapcsolatban már csak az lesz a kérdés, hogy milyen erősségben öröklődött. Csak a jégre hat ki, vagy a vízre is - feljebb tolja az orrnyergén a szemüveget. - Aztán betegségek után is kutakodunk majd - kérdőn felszalad a szemöldököm. - Ez amolyan rutin dolog, mindig megcsináljuk. Fontos, hogy egészségesek legyetek. A mutáció sok mindenre kihathat.

-Értem - megkönnyebbülök és kicsit meg is szédülök, miután Tony kihúzza a tűt és a kis pöttyre nyomja a vatta darabot.

-Ezt tartsd itt egy kicsit - pillant fel rám, majd az aszalthoz lép, hogy el is kezdje a vérem kielemzését. Ezt követően Bruce lép elém és nyálmintát vesz. Majd miután azt behelyezi egy gépbe, megméri a vérnyomásom. Tony hirtelen kitépi egy hajszálamat, mire felszisszenek és hátra fordulva mellkason ütöm.