| Joyce | [BEFEJEZETT]

6.rész

Matt lakására érve leülök a kanapéra, míg ő elém az egyik fotelbe, botját gondosan neki támasztva a karfának. A nappali falán hatalmas ablak helyezkedik el, melyen iszonyatos színkavalkád világít be. A szembe lévő épület reklámtáblája, pont az ablak magasságába van. Az erős rózsaszín villogó fénytől hunyorognom kell. A férfire pillantok, aki velem szemben ül. Már a napszemüveg is lekerült róla, ami az asztalon pihent. Zakóját a térdére hajtja, majd megtámaszkodik rajta.

-Hová valósi vagy? - érdeklődik. Hangja nyugodt és kedves.

-Sokovia - válaszolom.

-Mióta élsz New Yorkban?

-Elég régóta - sóhajtok fel.

-Értem én, hogy nem akarsz egy idegennek mesélni a múltadról - ráncolja a homlokát, közben üveges tekintete az asztalon van. - De ügyvéd vagyok, segíteni szeretnék - nem válaszolok. Őrült vagyok, hogy eljöttem egy vad idegen férfi lakásába. Meg tudom védeni magam, nem arról van szó. Matt arcát fürkészem. Hirtelen elfog egy érzés. Nyugalom. Valami azt súgja bízhatok benne. Murdock rájön, hogy hiába vár a válaszomra, így vesz egy mély levegőt és folytatja: Az őrsön azt mondtad, hívjuk oda Tony Starkot. Ki ő neked?

-Jelenleg neki dolgozom - válaszolom őszintén. - Vagyis valami olyasmit csinálok - horkanok fel.

-Ha azt mondom, hogy holnap felkeresem, akkor elmondod nekem, mi történt a sikátorban? Az igazat akarom hallani! Hidd el észreveszem, ha hazudsz - halvány mosoly suhan át az ajkain. Bólintok, ezzel beleegyezve, hogy igazat mondok. Várakozó pillantás a válasz.

-Baszki. Bocsánat - hadarom zavartan. - Bólintottam - halk nevetés tör ki belőle. Biztos megszokta már ezeket a szituációkat. Jobban oda kell most erre figyelnem. Nem akarom megsérteni.

-Semmi gond. Hallgatlak.

-Azt nem mondhatom el, hogyan kerültem oda, mert nem hinnél nekem - dörzsölöm össze idegesen a tenyereim. Ez nem hazugság. Kétlem, hogy elhinné, hogy odateleportáltam. Nem tudom, mit gondol a mutánsokról, lehet nem szívleli őket. Igazából ezzel is csak magamat védem, hogy ezt a kis részletet kihagyom. - A lényeg az, hogy késsel támadtak rám. Én pedig önvédelemből leszúrtam az egyiket - itt megtapogatom a véres orromat. Nem ártana majd megmosakodnom. - Ennyi a lényeg - vonok vállat. Matt nem válaszol, kissé félre dönti a fejét. Hallgatózik. Ebben most már kezdek egyre biztosabb lenni.

-Egy jégcsappal? - felém fordítja a fejét, és mintha tudná, hol van a szemem, bele néz. Kicsit hátrébb dőlök ültömben és megfeszítem az állkapcsom. Ijesztő. - Nyáron? - teszi hozzá, közben elmosolyodik. Oké, ez már baj. Aztán leesik. Eszembe jut a rendőri jelentés, amit az a Brett írt, amit alá is írtam. Abban kés szerepelt.

-Én egy szóval sem mondtam, hogy jégcsappal történt. Sőt, a rendőr haverod is kést írt a jelentésbe - vigyorodom el, azonban belül remegek. Honnan a fenéből tudja, mivel történt? - Honnan veszed, hogy azzal történt? Ami elég nagy képtelenség így a nyár közepén.