| Joyce | [BEFEJEZETT]

9.rész

A torony közelében lévő parkba vezet utam. Igazából elég céltalanul indultam neki, csak el akartam onnan jönni és egy kis friss levegőt szívni. Addig bolyongok, még ki nem kötök a betondzsungel egyik kisebb zöld övezetébe. Nagy meglepetésemre nincsenek annyian, mint amire számítottam. Egy iskolás osztály halad el mellettem, az egyik messzi padon egy idős pár galambokat etet. A füvön kutyák és gazdáik játszanak. Sétálok még egy kicsit, majd egy fa alatti padot nézek ki magamnak. Nincs a járdák közelében, árnyékos, csöndes. Erre van most szükségem.

Fury nagyon felhúzott, nem értem, miért jó neki, ha ilyen ridegen áll a dologhoz. Arcizma se rezzent, mikor elmondtam, hogy megöltem azt a férfit, ráadásul az erőmmel. Lehet csak tesztel? Persze, hogy tesztel! Ismerte a szüleimet, biztos vagyok benne, hogy azzal is tisztában van, mire vagyok képes. Mindössze kíváncsi volt. Tudta, hogy nem fogok tudni Natasha mellé teleportálni, elsőre biztos apának sem sikerült. Meg ez azért elég sok gyakorlást igényel, és nagy koncentrációt. Én pedig még nem tudom, mit mennyire kell figyelni. Vajon arra volt kíváncsi, mit csinálok a torony falain kívül? Hogy visszamegyek-e hozzájuk? Hogy meg tudom-e védeni magam, ha bajba kerülök? Hát Fury, nem kis bajba keveredtem! De Mattet nem ő szervezte be. Ez biztos.

Lehet Starkkal is beszélnem kellene majd, ha lenyugszom és visszamegyek a toronyba. Megpróbálok majd nem neki esni, és remélem, ő sem fog kitörni a gyilkosság miatt. Mást nem tudok nagyon elképzelni, mi miatt lehetett ilyen velem. Tartotta a távolságot, nem szólt hozzám, mikor a többieknek számoltam be, akkor is távolról figyelt, majd elment, mikor kiböktem a lényeget. Ha ez nem egyfajta jelzés - még ha nem is annak szánta -, akkor mi? Vagy hagyjam? Ők is öltek már, és azért, hogy a világot vagy magukat védjék. Jó! Lehet nem mindenki vett már el életet a csapatból, de egy-ketten igen. Natashának is szép kis előélete van, ahogy abban is biztos vagyok, hogy a Kapitány is ölt a második világháborúban. Asgard hercege is oltott már ki életet, bár Thorral még nem sikerült találkoznom. Sam veterán, Barton mesterlövész. Banner is biztos tett már ezt-azt Hulkként. Bár ők eléggé elkülönülnek, de nem hiszem, hogy nyugodt éjszakái voltak az esetek után. Értem én, hogy új vagyok. De annyira mégsem tűnök ki. Nem ezek alapján kell megítélni az embereket, én sem tettem ezt velük. Tonynak sem kellene ezt tennie velem.

Egy kisebb széllökést érzek.

- Utánam küldtek, vagy magadtól jöttél? - mögülem halk nevetés hallatszik, majd felbukkan a fehérhajú szélvész. Megkerüli a padot és leül mellém.

- Számít ez? - kérdezi mosolyogva.

- Nem - rázom meg a fejem.

- Hogy vagy? - kérdezi. - Elég csúnyák a sebeid - pillant előbb a homlokomra, majd az ajkamra. Utóbbin elidőzik.

-Fájnak - válaszolom őszintén. - De megleszek, voltak már ennél rosszabb sérüléseim is - kérdő pillantással fürkészi a tekintetem, azonban nem magyarázkodom. Most nem. - Tony viszont eléggé felhúzott. Bár Fury is - horkanok fel.

- Folytasd - az a lágy hang. Halvány mosolyra kanyarodik az ajkam, majd tekintetemmel a kutyáikkal játszó gazdákat kezdem el fürkészni.

- Szerintem pipa rám, mert megöltem azt a férfit - sóhajtok fel. - Az ügyvédekkel még tök normálisan beszélt, de amint kitettük a lábunkat az épületből, hozzám sem szólt. Mikor nektek számoltam be, is messze állt. A gyilkossághoz érve pedig le is lépett.

- Nincs a szívemben Stark, de meglepődnél mennyire aggódott ő is.

- Az csak egy dolog - ereszkednek le szomorúan a vállaim. - Míg kerestetek, nem tudtatok semmit. Nem tudta, mit tettem.

- Szerintem nem arról van itt szó, hogy mit tettél - hangja még mindig nyugodt, és mióta itt van, én is az vagyok. Hihetetlen, mire képes csak azzal, hogy beszél hozzám. - Beszélj vele.