| Joyce | [BEFEJEZETT]

35.rész

Mindannyian szinte egyszerre megfordultunk. És ott állt Ő. Illetve lebegett. Merlin gróf. Haja olyan sötét volt mint az éjszaka,szemei fehéren világítottak,ajkai lilás színt vettek fel. Öltözete fekete volt. Ruháján csak egyetlen szín volt látható,ami pedig aranysárga öve volt. Kezében egy sétapálcát tartott,melynek markolata szintén aranysárga volt és egy vízköpő szerű lényt ábrázolt. Köpenye belül sötétlila kívül fekete. Alig tért el a két szín egymástól. Kivillantotta sárgás fogait,egy ördögi mosoly keretében. Lábait lilásfekete füst ölelte körbe,így maradt fenn a levegőben.
A gróf suhintott egyet a sétabotjával,melynek következtében mindannyian hátra repültünk,le a felhőkarcolóról. Tehetetlenül zuhantunk az épület mellett. Elkaptam a mellettem zuhanó Natasha és Pietro kezét és elteleportáltam. Az épület bal oldalán értünk földet. Vasember elkapta a zuhanó Amerika kapiányt és lerakta mellénk. Sólyóm Bannert és Bartont tette le az épület mellé. Thor a mjönlir segítségével sértetlenül ért földet. Míg Vízió Wandával az ölében repült Pietro jobb oldalára. Thor idegesen fújt egyet és a pöröjét felfelé lendítve felszállt. Steve próbálta visszatartani,de mindenki tudja hogyha Thor dühös,akkor nem lehet leállítani. A következő pilanatban Thor tehetetlenül száguldott a fennmaradt felhőkarcoló felé amin még kb 5 percel ezelőtt Natasháék álltak. Az Asgardi az épület egyik végén be,a másikon pedig ki csapódott. Aztán az útra zuhant. Ha Merlin ilyen könnyen elbánt Thorral akkor mennyi esélyünk lehet? Ahova Thor az imént lezuhant,abból az irányból,illetve mögülünk elvarázsolt helybéliek kezdtek özönleni.

-Joyce - fordult felém Stark - hozd vissza Thort.

Abban a pillanatban,hogy kimondta én már Thor mellett is voltam. Alig bírtam felemelni az Asgardit. Nem valami könnyü pali. A pöröjét meg sem próbáltam felemelni,de mivel tudtam,hogy azt senki nem tudja felemelni,így nyugodt szívvel ott hagyhattam. Majd ha Thor felébredt magáhozhívja. Thor bal karját átvetettem a vállamon és vissza teleportáltam a többiekhez. Mikor újra a talajon volt a lábam,összecsuklottam. A térdemre estem és a bal kezemet Thor mellkasához kaptam,mivel majdnem pofára esett.

-Jól vagy? - kérdezte aggódva Steve és leguggolt mellém,majd ő átvetette Thor jobb kezét a vállán,hogy segítsen tartani.

-Igen,csak nem valami pehely könnyű. - válaszomra Steve csak elmosolyodott.

-Szétszóródunk! - fordult felénk Tony. - Ellenszereket előkészíteni.

-Thorral mi lesz? - kérdeztem a milliárdos után kapva aki épp fel akart emelkedni a földről.

-Majd Steve kitalál valamit.

-Kösz.

De szerencsénkre nem kellett kitalálnunk semmit,ugyanis a következő pillanatban Thor magához tért és idegesen előre ugrott.

-Nyugi Thor! - szólt oda neki Barton.

-Mi történt? - kérdezte az Asgardi idegesen.

-Azt majd késöbb elmesélem - válaszolta ismét Clint - Elég közel vannak már nem gondoljátok?

-Senki sem figyel rám? - jött Tony hangja a fülesünkből - Szóródjatok szét! És nem ölünk meg senkit!

Azzal több kisebb csapatra oszlottunk. Wanda és Sam elindult be a városba. Vízió elment megkeresni Thorral Tonyt,aki a legnagyobb valószínűséggel a szentélyhez ment. Pietro elszáguldott az egyik erre tartó csapat irányába. Steve,Barton és én beszaladtunk a még ép felhőkarcolóba és elkezdtunk felfelé szaladni. Natasha és Banner pedig a másik irányba szaladtak. Annyit még sikerült elcsípnem a beszélgetésükből ahogy Banner azt mondja,hogy "Sajnálom". Nem tudom hogy ezt mire értette. De mikor visszafordultam már nem láttam őket. Mi azért mentünk fel megint a felhőkarcoló tetejére,mivel az egyik aktatáska ott maradt és arra most igazán nagy szükségünk van. Felértünk egy igen különös emeletre,vagyis inkább többre. Mikor kinyitottuk a lépcsőház ajtaját egy aulába léptünk be. Középen nagy tér,a magasága lehetett úgy 5 emelet magas és csak körbe voltak lakások. Tehát a placc közepe üres volt. Jobb oldalt volt a lépcső. Így elég nehéz volt haladnunk mert mikor felértunk az ottani 1emeletre egy hosszú folyosón kellett végig szaladnunk,hogy elérjük a következő lépcsőt. Majd mikor azon felértünk visszafelé kellett szaladnunk,hogy felmehessünk a következőre és így tovább. Magyarán egy ilyen cikk-cakkban haladtunk felfelé. Már a 4.-en jártunk mikor elhaladtunk egy hosszú üveges terem mellett. Hirtelen kitört az üveg és egy helybéli neki ugrott Steve-nek,aki nem számított rá és így átestek a korláton és lezúgtak az aula közepére.