Megtört madár ✔️

47. fejezet

Bruce szemszögéből

Miután összeszedem magam, a földszintre megyek, ahol a konyhában Alfred már az ebédet tálalja. A meleg húsleves és sült illata kering az egész helyiségbe, mire gyomrom hangosan megkordul, amit Alf is meghall, mert felém fordul.

- Ah, Bruce úrfi, látom hosszú volt az éjjel. - incselkedik velem? Alfred Pennywort elsütött egy viccet? Hol a toll, ezt fel kell jegyezni.

- Mondhatni. Dicky?

- Nem jött még le, pedig a vacsorát is kihagyta. Aggódom érte, túlságosan stresszel a vizsgák miatt. Fejébe vette, hogy nyomozó akar lenni. Szerintem még mindig a szülei gyilkosa után kutat. - mondja lehangolt hangnemben, miközben az asztalra teszi a tálat, melyből mint vulkánból a hamu, úgy csap fel a gőz. Már a látványtól összegyűlik a nyál a számban.

- Erről jut eszembe, - muszáj nyelnem, mielőtt folytatom, túlságosan is hívogató az étek - tegnap elhagyta a birtokot?

- Nem, Bruce úrfi, az Ön távozása és hazaérkeztén kívül semmilyen mozgás nem volt. Miért kérdi? - pillant rám, és teljes figyelmét nekem szenteli. Nem szokásom Dick mozgását követni, és tudja, hogy most viszont okkal teszem.

- Felhívott James. Valaki az éjjel betört az irodájába és elvitte a Joker aktákat, - itt a barnás terítő indamintájáról rá emelem a tekintetem - és Dickyre gyanakszik.

- Miből gondol erre? Ez aljas rágalom. Dick úrfi sose tenne ilyet! - csattan fel. Ennyire kiakadva még sose láttam, meg is rökönyödök rajta. Amikor Dick eltűnt, akkor se volt ennyire dühös. Persze, tény, hogy egyikünk se nézi ki a fiúból ezt a bűntényt, de ettől nem kéne ennyire kiakadni. Vagy csak megint én nem érzékelem a dolgok súlyát... Igen, biztos ez van.

- Ez csak egy futó ötlet volt, nincs semmilyen bizonyítéka. Nem esik baja, ígérem! - nyugtatom meg, mire biccent egyet. - Mondta neked, hogy ki akar lépni a ligából? - terelem gyorsan a témát.

- Nem. Mostanában nagyon eltávolodott tőlünk, egész nap a szobájában kuksol. Mit feleltél rá?

- Nem követem el még egyszer azt a hibát, amit a múltkor. Tanultam belőle rendesen. Így ráhagytam, ha ki akar lépni, nem akadályozom meg.

- Helyes! - bólint elismerően. - Megyek, szólok neki, hogy ideje lenne ennie is, nem csak tanulni.

- Hagyd! - állítom meg, és felkelek az asztaltól. - Majd szólok neki én. - azzal fel is indulok a másodikra.

A szobájából csukott ajtón keresztül is hallom a halk zenét, és Dicky morgását. Hármat kopogok az ajtón, mire egy tesséket kapok, így benyitok. A látvány meglep, de úgy tűnik, ez a meglepetések napja. Az alapból tiszta és rendezett szoba most mintha a feje tetejére állt volna: könyvek, füzetek rakása a földön, papírkazalok és galacsinok szétszórva, melyek közepén a szőnyegen Dicky ül, oldalt nekem. Füle mögött egy ceruza, jobb kezében szinte füstöl a golyóstoll. Leírja utolsó gondolatait, majd felnéz rám. Gondolom látja rajtam a káosz miatti megrökönyödést, így gyorsan menti a menthetetlent.

- Amint végzek, összepakolok. - hadarja gyorsan. Szeme alatt az alváshiányról árulkodnak a fekete karikák, keze csupa tinta, csuklóját fáslival erősítette meg a sok írás miatt. Egyszóval: eléggé nyúzottnak látszik. A telefonja se bírja a strapát, ugyanis már töltőről szól róla a Starset - Point of no return című dal.

- Ja, nem zavar, csak szokatlan. Végülis ez a te szobád. Mivel küzdesz, hogy még kajálni se mentél le? - lépek közelebb a háborús övezetet megszégyenítő terep felé - Alf ki van akadva, hogy a kedvenced csinálta, és le se mentél. - füllentek egy kicsit, hogy némi motivációt adjak neki.

- Miért, mennyi az idő? - azzal az okos kütyü felé nyúl, hogy megnézze - Basszus, már ennyi? Mármint... - jön zavarba, amiért előttem ilyen szóhasználatot engedett meg magának, de én csak elmosolyodom. Megfogadtam, hogy nem leszek újra az a szigorú "szülő".

- Na, szóval ki csavarta el ennyire a fejed, hogy az idő múlását se érzékeled? - veszem viccesre a figurát, mire ő is felnevet, és az előtte heverő tankönyvre bök.

- Oh, bemutatom a menyed. Ő itt Ms. Matematika, leánykori nevén 12es matek. - megy bele a játékba. Furcsa hallani a menyed szót, bár ha belegondolok, pár év múlva lehet aktuális is lesz. De inkább nem akarok még ennyire előreszaladni. Most kiélvezem, hogy egy darabig még velem van Dicky, hiszen most nőttem fel valójában a feladathoz.

- Szóval vele randiztál egész éjjel. - mostmár biztos, hogy nem Dick tört be a kapitányságra, bár effelől eddig se volt kétségem.